Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-100
334 Az országgyűlés képviselőházának frank stabilizálását meg lehetett csinálni, úgy, hogy a pénzügyminiszter úrnak az a kijelentése, hogy ő tulajdonképpen Poincarétől plagizált, nem nevezhető valami nagyon szerencsésnek. Általában talán jobb volna, ha nem túlságosan sokszor emlegetnők a frankmanipulációkra vonatkozó eseményeket és nem azokról vennénk példát, mert mindenesetre kétségtelen, hogy az a mentalitás, amely akkor a frankot stabilizálta, ellentétben áll azzal, amit a pénzügyminiszter úr kijelentéseiből hallottunk. A pénzügyminiszter úr kijelentéseiből azt vélem kiérteni, hogy a pénzügyminiszter úr a belföldi hitelviszonyokra vonatkozólag teljesen független intézkedéseket tervez a külföldi relációban életbeléptetendő intézkedésektől, vagy legalább is a pénzügyminiszter úrnak tegnapi beszédéből ezt kell, vagy ezt lehet következtetni. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben talán azt a felfogást is lehet vitatni, hogy a külföldi hitelezőket sem lehet kedvezőtlenebb helyzetbe hozni, mint a belföldi hitelezőket, mert ezt a külföldi hitelezők joggal nehezményezhetnék. A pénzügyminiszter úrnak erre vonatkozó nyilatkozatai legalább is egyelőre homályosaknak tekintendők. Most még csak egy kérdést akarok tisztázni. A pénzügyminiszter úr azzal utasította vissza azt a szándékot, amely az én egyik haitározati javaslatomban megnyilvánult, amikor azt kívántam, hogy a Ház utasítsa a kormányt, hogy tájékoztassa részletesen a Képviselőházat azokról a kapcsolatokról, .amelyek a kormány és az egyes pénzintézetek között fennállanak, hogy ő ebben inszinuációt lát. En tegnap hangoztattam, hogy a pénzügyi dolgokat, természetesen a költségvetést is, politikamentesen óhajtom tárgyalni. De azt hiszem, ^nagyon nehéz lesz ez a politikamentes tárgyalás, ha a pénzügyminiszter úr mindjárt bármely kérdésben egyszerre inszinuációt lát. Méltóztassék megengedni, talán mégis csak hivatott a magyar törvényhozás arra, hogy tudja, hogy az állam áll-e és milyen összeköttetésben áll az egyes pénzintésetekkel, úgy a betétek, mint pedig a garanciák tekintetében, vagy pedig esetleges kölcsönöknél. Nem tartom például irrelevánsnak, hogy tudjuk azt, hogy pénztárjegyek, esetleg pénztári váltók hogyan és miként helyeztetnek el, mert egyes pénzintézetek szerepe olyan, hogy ez visszahat más kérdésekre is. Végtére a törvényhozás ellenőrzési jogából kifolyónak látom azt, hogy ilyen kérdések után a törvényhozás érdeklődjék és részemről, amennyiben erre a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy inszinuáció, feltétlenül tiltakozom az ellen, hogy ezek a kérdések ilyen módon félretolassanak és el ne intéztessenek. Igenis állítom, hogy ezek iránt a pénzügyi kérdések iránt a törvényhozásnak nagyobb figyelemmel kellene viseltetnie, amint azt a múltban tapasztaltuk, mert abban, hogy az ügyek oda fejlődtek, oda fejlődhettek, mint ahova fejlődtek a múlt év nyarán, kétségtelen, hogy közrejátszott az a körülmény is, hogy a kormányzat is, de a kormányzaton kívül általában a törvényhozás is indolenciával kezelte a pénzügyek és zárszámadások vezetését, általában az egész rendszer a slendrián gazdálkodás jegyében folyt le. Olyan tünetek voltak, amelyek semmiesetre sem hasonlítanak a nyugaton szokásos gazdálkodási és számadási szisztémákhoz, de mindenesetre hasonlítottak 100. ülése 1932 június 8-án, szerdán. a keleten sokszor tapasztalható befolyásokhoz. Onnan jöttek ezek is, de nem hiszem, hogy ezeket a magyarság akkor hozta volna magával, amikor keletről idejött. A kormány résziéről olyan nyilatkozatokat kell kapnunk, amely nyilatkozatok garanciát szolgáltatnak arra, hogy itt mindent, amit a törvényhozás látni, tudni akar, a kormánynak elsőrendű kötelessége a törvényhozás rendelkezésére bocsátani. Semmiféle titkolódzásra ok nincsen. Sokkal helyesebbnek tartottam volna, ha a pénzügyminiszter úr azt mondotta, volna, amennyiben bármilyen aggály merülne fel, •*és talán némileg mégis csak jogosultak voltak azok az aggályok — hogy a dohányjövedék keretében történtek olyan dolgok, amelyekről ma még nem tudjuk, hogy mik, azokat ki fogja vizsgáltatni. Mert az, hogy egy nagyon régi szokásról van szó, még nem jelenti azt, hogy ez az egész rendszer már törvényesíttetett is. Ha a törvényhozás vagy a közvélemény, vagy általában az adófizetők, — különösen akkor, amikor az ország nagyon rossz viszonyok között van — eziránt a kérdés iránt érdeklődnek, a normálisabb megoldás az lett volna: a legszigorúbban megvizsgáltatom, kivizsgálom és az; egész ügyről részletesen tájékoztatom a Képviselőházat. De ez nem történt meg. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Sátorinak is me-gmutatták!) A pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy ez úgy került a nyilvánosság elé, hogy elloptak aktákat. Ezek az akták tulajdonképpen a nyilvánosság elé tartoznak. (Vargha imre: Nem a piacon adminisztrálunk!) Ha kérik azokat és ha a törvényhozás ellenőrzést kíván, akkor odatartoznak, hiszen éppen ebben rejlik a parlament ellenőrzési joga. (Vargha Imre: De csak a törvényhozásnak és csak a miniszter adhatja oda és nem lophatja el egy altiszt.) Azt majd eldönti ciZ cLYXcL illetékes bíróság, hogy mi a hivatalos titok és mi nem, de mindenesetre az üzemnek ilyen belső ügyeit nem lehet hivatalos titoknak minősíteni. A bürokráciákban történt események egy demokratikus államban kétségtelenül kell, hogy a piacnak is tudomására jussanak megfelelő formákban. (Vargha Imre: Nagyon helyes!) Mert, ha elzárkóznak a nyilvánosság elől, annak még olyan esetekben is káros kihatásai lesznek, amikor nincs semmiféle gyanúra, nincs semmiféle szabálytalanságra ok. Vannak dolgok, amelyek tekintetében a nyilvánosság^ feltétlenül joggal megkívánja, hogy azokról tájékoztassák. Minthogy én a kormányzat részéről nem látom azt a hétköznapi bölcseséget sem, hogy a nyilvánosság jogos kívánságait kielégítse, ezt a címet nem fogadom el. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! Van szerencsém egy törvényjavaslatot benyújtani az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló 1930 : XL VI. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről. Kérem a t. Házat, ' méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni, előzetes tágyalás és jelentéstétel végett a külügyi, valamint a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságoknak kiadni. Elnök: A benyújtott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a miniszterelnök úr által megjelölt bizottságoknak adja ki. Az ülést tíz percre felfüggesztem.
