Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-100
332 Az országgyűlés képviselőházának minden területén, a pénzügyi konstrukció minden vonatkozásában és kiderült végül, hogy hallatlan deficitek támadtak s a programmok nem váltattak be, hanem ellenkezőleg megálltak a félúton, vagy amelyek beváltattak, hibás úton próbálták érvényesülésüket keresni és a magyar állam nagy bevételeit egészen mellékutakra irányították, valósággal vérveszteséget okoztak a mezőgazdasági életnek és az állam erejének. Mint .a bűvészek, cilinderből aranyesőt eregettek, színes pántlikákkal, színes szalagokkal kápráztattak el bennünket és most itt áll a pénzügyminiszter úr a maga nehéz helyzetében és^ kénytelen ezekután a bűvészmutatványok után arra a süket sötétségre rámutatni, amelyben botorkálunk és amelyből nem tudom, hogyan menekülhetünk ki. És ha végignézem a gazdasági élet elesettjeit, ha nézem a társadalmi rétegeket, azt látom, hogy itt elpusztul a kultúra avantgarde-j a, ami a legjobban fáj nekem, elpusztul az a középosztály, amely minden nemzet társadalmában a kulturális fejlődés következtében természetesen alakulj ki és amely középosztály vitte előre a kultúrát, termelte ki a kultúra értékeit^ és mutatta egy nemzet életének szellemi jelzését. Az a dolgozó középosztály, amely a maga becsületes munkájával, a maga reális érzésével ^felépíti a maga otthonát, a maga exisztenciáját, és ezzel szemben megteremti a nemzeti, gazdasági exisztenciát magának az államnak és társadalomnak is, egyedenként pusztul el és ezzel kétségtelenül végképpen való pusztulást jelent magának a társadalomnak számára is. A középosztálynak vannak egyes rétegei, amelyek annyi áldozatot hoztak már ennek az országnak, hogy ezek előtt az áldozatok előtt a legmélyebb tisztelettel kell meghajolnunk. Beszéljek arról, hogy a háború alatt egymásután kibocsátott hadikölcsönkötvényeket kik vásárolták meg? Elsősorban éppen a középosztály dolgozó rétegei, akik egész életük munkájának eredményét fektették bele a hadikölcsönkötvényekbe, hogy ezzel hitelezői legyenek az államnak, amely akkor rájuk volt utalva s ezzel a nemzeti áldozatkészség szép és nagy gesztusát mutassák. Ezzel r szemben mi történt? Sokszor esett szó itt a Házban ezekről a kérdésekről. Az történt, hogy a hitelezővel szemben az adós állam a legteljesebb és legridegebb nem fizetés álláspontjára helyezkedett, minden erkölcsi alap nélkül, a törvényes alapról nem is beszélve. (Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Hol van az egységespárt?) Itt vannak a hadikölcsönkötvényesek, régen kérik a maguk érdekeinek védelmét tőlünk, törvényhozástól és magam is gyakran jöttem, elő ezzel a problémával. Tárgyaltam a pénzügyminiszter urakkal, a Képviselőházban jobbról és balról, egyáltalán hányszor teregettük ki ezt a kérdést és hányszor próbáltunk megoldást találni. Voltak olyan megoldások abban a boldog időben, amikor sok százmilliót költségvetésen kívül költöttek^ el, amikor azt kívántuk, hogy 14 millió pengőt állítsanak be az évi budgetbe és 3%-os kamatozással meg lehetne oldani a kérdést. Akkor a nagy fináncpolitika ridegen elzárkózott ez elől, nem tudta beilleszteni a maga költségvetési keretébe és ma ott állunk, hogy segélyt, koldusalamizsnat kell nyújtanunk ezeknek a szegény páriáknak, a középosztály esettjeinek. Még ezt a koldusalamizsnat is, amint a költségvetés mutatja, leszorítottuk egy millió pengővel, elvettünk belőle egy milliót és a karitatív segélyezések kisebb 1 00. ülése 1932 június 8-án, szerdán. mértékűek, mint eddig voltak. Leszállítunk egészen kis tételeket is, mint pl. 160 pengős segélyt 100 pengőre, 100 pengőst^ 80 pengőre, 80 pengőst 60-ra, és kiesik a segélyezetteknek egész kategóriája, akik három éven keresztül kapták segélyüket. Ez így lehetetlenség. Ez alatt a gazdasági idők még súlyosabbak lettek, még jobban szaporodott azoknak a száma, akik rászorulnak erre a hadikölcsön-segélyre. Ezrével szaporodik a számuk évente és a kormány nem terjeszti ki a gondoskodását, hanem a takarékosságot ezen a vonalon is érvényesíti. Vannak területek, ahol nem lehet, ahol nem szabad takarékoskodni, nem szabad éppen fontos nemzeti érdekből, állami érdekből r elkeseríteni azokat, akik legerősebb biztosítékai az állam boldogulásának, azt a középosztálybeli dolgos, kultúrával telt és kultúrát áhító réteget, a polgári osztályt nem szabad ilyen intézkedésekkel még jobban elkeseríteni. Ezért bátor vagyok a pénzügyminiszter úr figyelmét ismételten felhívni a hadikölcsön-kérdésre. Legyen szabad.még röviden beszélnem a biztosítottak és a biztosítóintézetek jogviszonyáról, amely a háború után merült fel, amikor egy időre a biztosítóintézetek a valorizáció alól teljesen felmentettek, majd azután egy törvény hozatott, amely 5%-os valorizációt állapít meg, amely valorizáció az 1935. évtől lesz esedékessé és amelyre befolyó 5%-ok már eddig körülbelül 8—10 millió pengőt tesznek ki. Erre nézve van egy tiszteletteljes javaslatom. 1935 még messze van azok számára, akik ennek a biztosításnak szintén rokkantjai és áldozatai. Abból a 8—10 millió pengőből talán lehetne bizonyos .előlegeket nyújtani ezeknek a szegény embereknek, a biztosítottaknak, akik 1935-től ^kezdve amúgy is az 5%-os valorizáció élvezetébe jutnak. Ezeket voltam bátor egészen röviden a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani, utalva még beszédének egy pontjára, amely úgy szólt, hogy (olvassa): «először minket ért a csapás, jogunk van Európa közvéleményéhez fordulni és kérni, értsék meg, hogy a legelszántabb emberi akarat sem bírja bizonyos mértéken túl».^ Ha a pénzügyminiszter úr a külföld felé intézi ezt a kérést, akkor mi meg feléje intézzük, hogy: az emberig akarat mértékén és az emberi lehetőség mértékén túl megy már az az áldozat, amelyet ez ia nemzet és társadalom hoz az államháztartás egyensúlyáért és a nemzet jövőjéért. Kérjük, hogy ezeket az áldozatokat már ne fokozzák, hanem ellenkezőleg, csökkentsék. Minthogy pedig ezt a tendenciát a pénzügyi kormányzat gestiójában nem tudom felfedezni, a címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Schandl Károly! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki következik? Brandt Vilmos jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: A képviselő úr sincs jelen. Ki következik? Brandt Vilmos jegyző: Pongrácz Jenő báró! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki következik? Brandt Vilmos jegyző: Huszár Mihály! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki következik? Brandt Vilmos jegyző: Kuna P. András! Elnök: A képviselő úr nincs ittKövetkezik?
