Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

Az országgyűlés képviselőházának i Mégiscsak illenék tudni ennek az országnak, amelyben leghangosabb ma a dobpergés, hogy kik azok, akik még múlt évi adójukat sem fizették meg. Lássuk a társadalomnak azokat az oszlopait, akik adóban 500 pengővel vagy annál többel hátramaradnak és akkor rögtön kiderülne, mennyi adóhátraléka van Mikes püspöknek, Esterházy Miklósnak és még néhány oszlopnak, azoknak, akik amikor a népjogokról van szó, nagyon szűkmarkúak, de még szűkmarkúbbak. akkor, amikor az állam, amelynek ők haszonélvezői, tőlük valamit követel. T. Képviselőház! Erre a statisztikára már csak azért is szükség volna, mert ha nem tévedek, az adóhátralékok idestova megközelítik a 300 millió pengőt. A 6-os bizottságban 250 millióról méltóztattak beszélni. Azóta valami hozzájött, nem túlzok tehát, ha azt mondom az összes adókat véve, hogy cirka 300 millió pengő az a hátralék, amely kint van. Jó volna tudni, kik tartoznak ennyi adóval? T. Ház! Ezzel kapcsolatban beszélnem kell néhány szóval az úgynevezett adómorálról, ami ebben az országban éppen a nagy jövedelműeknél áll a leggyöngébb lábon. Kertész Miklós t. képviselőtársam tegnap már rámutatott arra, hogy a nagykapitalista vállalatok hogyan igyekeznek kibújni az adózás alól. Ügy, hogy megterheltetik magukat valamely külföldi céggel és ezt a külföldön lévő adósságukat adójukból egyszerűen leírják. A nagykapitalista vállalatok kivétel nélkül mind tartanák maguknak egy tanácsadót, aki nagyszerűen tudja ezeket a vállalatokat az adóparagrafusok labirintusai közül kivezetni a nemfizetés kánaáni mezejére. Ha egy vállalat nem tud ilyen adószakértőt tartani, akkor három-négy vállalat áll össze és három-négy vállalatot szolgál egy ilyen adószakértő, aki a maga adószakértelmét arra használja fel, hogy ezeket a vállalatokat, amennyire csak lehet, mentesítse az adózás alól. Igazságtalan volnék, ha csak a kapitalista, vállalatokat rónám meg azzal, hogy igyekeznek az adózás alól kibújni. Nagyszerűen értik ezt a nagybirtokos urak is, különösen azok, akik külföldről származtak ide Magyarországra. T. Képviselőház! A megyei gazdasági egyesületek már többször fordultak memorandummal a kormányhoz, és kérték, hogy csökkentsék akár adóemeléssel, akár más módon azoknak a magánosoknak és földbirtokosoknak jövedelmét, akik külföldön élnek és Magyarországba csak legfeljebb egyszer-kétszer látogatnak el. Mindez a mai napig nem történt meg. Végtelenül csodálom, hogy a kormány többsége polgári emberekből áll, a Képviselőház többsége is és mégis, amikor egy hercegi koronát látnak, akár csak a kínai kulik, kotaut csinálnak előtte. Itt van a Koburg hercegcsalád, amelynek 45-000 hold birtoka van, a Metternich-családnak 36.000, Hohenlohenak 16.000, a Haynau-családnak 15.000 holdja. Hosszú sort lehetne ezekről az urakról elmondani, akik egy évben alig-alig töltenek egy-egy napot Magyarországon, azonban az adózás alól nagyszerűen és könnyen ki tudnak bújni. Az a Koburg herceg, akiről itt szó van, tíz esztendő óta húzza-halasztja az örökösödési adó megfizetését. Eddig az a kár, amit ezzel a húzódozással az állam szenvedett, megközelíti a 600.000 pengőt. 1921-ben halt meg Koburg Fülöp herceg, örökösei azóta húzzák az örökösödési adó megfizetését. Legutóbb már a főudvarnagyi bíróság is beleavatkozott az ügybe, amikor már ). ülése 1932 június 8-án, szerdán. 321 a magyar állam rátette kezét a birtokra és úgy volt, hogy az örökösödési adót végre behajtja. Az udvarnagyi bíróság beavatkozása következtében megint holtvágányra futott az egész dolog. Most, amikor a herceg úr rengeteg veszteséget szenvedett azáltal, hogy barátait kint Németországban és Ausztriában támogatta, — rengeteg összeget adott a «náci»-mozgalom támogatására — most, amikor vagyonilag elszegényedett, egyszerre eszébe jutott, hogy ő magyar ember. 1929-ben, amikor a bíróság elé állott, tolmácsot kellett hívni, mert a herceg úr nem tudott egy kukkot sem magyarul. Most, alig három évre rá, egyszerre felfedezte magában, hogy milyen nagyszerű magyar ember. Eljött ide Magyarországra, visszajött ide, ebbe az országba, amellyel szemben rengeteg adóhátraléka van, amely országnak a mai napig örökösödési adót sem fizetett. Ha egy szegény kis szabómester ma meghal, holnap eljön az elöljáró és holnapután ott van az ezerkörmű és röntgenszemű finánc és az utolsó gyüszűt is megadóztatja, ellenben Koburg herceg, mint uralkodó herceg a főudvarnagyi bíróság mögé bújik. Különös egy ország, amelynek nincs királya, de van főudvarnagyi bírósága. (Egy hang a baloldalon: Királyság vagyunk!) De hát van főudvarnagyi bíróság és a herceg a mögé bújik és így igyekszik az adózás alól kibújni. Ennek a hercegnek egész személyzete, egész környezete idegen, egy szót sem tud egyik sem magyarul. (Sándor Pál: Igaz ez? — Vargha Imre: Végrehajtási zárlat alatt van!) Nem tagadtam egy szóval sem, hogy zárlat alatt van. Nem arról van szó, van-e zárlat vagy sem, ihanem arról, hogy a magyar államnak ma kell a pénz, nem 50 év múlva. Mert ha így megy tovább és a főudvarnagyi bíróságnál elhever az ügy még 50 évig és nem fognak adót fizetni, akkor pedig majd eszükbe fog jutni az adóhatóságoknak, hogy amnesztiát kell rá adni. (Vargha Imre: Azt nem, hanem el kell árve rezni!) Azt a kíméletlenséget, amelyet tanúsítanak minden magyar állampolgárral szemben, egyenlően kell alkalmazni. Itt is azt látjuk azonban, amit a jogok terén látunk. Ki minél többet dolgozik ebben az országban, aránylag minél többel járul hozzá az ország fenntartásához, an nál kevesebb joga van, és minél keveesebbel járul ihiozzá az ország fenntartásához,, amnál nagyobb jog és nagyobb tisztesség jár ki. Annak jellemzésére, hogy a magyar állam és közegei mennyire kíméletlenek tudnak lenni, amikor Koburg Józsiás hercegről van szó, — aki a fél vagyonát elköltötte a német «náciv mozgalom támogatására, amely ha uralomra jut, Magyarországból egy disznót nem lehet Németországba kivinni, — hanem 'másokról és hogy másokkal szemben hogyan alkalmazzák a szabályokat, engedjék meg, hogy elmondljam a következőket: Ur'banics Pálné csévi (esztergommegyei) lakosnál 1932. május H-én délelőtt megjelent Haller József községi bíró, Zugovits István esküdt és Gúla Gáspár kisbíró, továbbá a segédjegyző. Ez a szerencsétlen asszony három pengő adóval van hátralékban. A férje rokkant, munkaképtelen ember, az egész lakásban alig van egy darab bútor. Ezek bementek és kétévi kutyahátralékért annak az asszonyinak utolsó bögréjét elvették és eladták a cigánynak. Ezzel regresszálta magát a község a hátralevő kutyaadóért. Egy szegény rokkanttól, aki dolgozni nem tud, aki nem tudja a kutyaadióját megfizetni, elveszik az utolsó bögréjét is, ellenben Koburg Józsiás hercegnek elnézik, hogy tíz