Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

298 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Csendet kérek! (Friedrich István: Ez így helyes! Ne követeljen eenki semmit, amit úgy se lehet megcsinálni!) Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: De nem elég, hogy a kiadásokat kellene a követelések szerint növelnem, hanem egyes szónokok szerint még az állami jövedelmeket is jelentékenyen csökkentenem kellene. Kívánják tőlem a földadó mérséklését, illetve elengedését, a vagyonadó mérséklését. A borfogyasztási adóról már beszéltünk eleget. (Lázár Miklós: Az már befejezett tény! — Derültség.) Kívánják a lisztforgalmi adó eltörlését, (Kun üéla: Drágítja a kenyeret!) a fogyasztási adók és a házadó csökkentését, az adófelemelések hatályon kívül helyezését, az illetékek csökkentését, az örökösödési illeték csökkentését, az adóhátralékok moratóriumát, (Friedrich István: Kész az új programm! — Derültség.) a földvagyonváltság eltörlését, a családi házak és falusi házak adójának csökkentését, (Friedrich István: Ezt majd Bethlen is felolvashatja legközelebb Debrecenben! — Zaj a szélsőbaloldalon.) a kihágási büntetéspénzek csökkentését és ez így megy tovább. Ez olyan programm lehetne, amellyel még egy pénzügyminiszter is népszerűvé válhatnék, ha ezt elmondaná. (Gaal Gaston: Ebből «okát magamévá teszek! Az utóbbiból!) Azt hiszem, nem kell tovább fejtegetnem ezt a kérdést a költségvetés realitása szempontjából, de talán hozzátartozik az az ellenvetés is, amit egy tisztelt barátom itt mondott az általános vita során, hogy tudniillik hiányzik a költségvetésből a fölfelé ívelő gondolat és nincs benne semmi optimizmus, (Gaal Gaston: Ezt poéta mondotta! — Friedrich István: Ki volt a tettes? — Kóródi Katona János: Kun Béla!) Eckhardt t. barátom mondta az általános vitában. Egyik részről azt mondják, hogy optimista vagyok, másik részről azt, hogy nincs bennem semmi optimizmus; ez a kettő kiegyenlíti egymást. Ami azonban a fölfelé ívelő gondolatot illeti, (Kun Béla: Azt nem én mondtam! — Elénk derültség.) méltóztassék elhinni, én lennék a legboldogabb ember, ha olyan költségvetést tudnék előterjeszteni, amilyet Eckhardt t. barátom bizonyosan gondolt. Egy másik képviselő úr azt mondotta, hogy a költségvetés csupa negatívum. Ez igaz. Előttem csupa negatívum áll, mert egy túlméretezett valaminek leépítése negatívum. Ez a negatívum azonban egy pozitívumnak az alapja, amelynek erre kell majd felépülnie. Ha én ma vennék be a költségvetésbe olyan pozitívumot, amelyet ez a költségvetés és az ország nem bír el, abból lenne azután negatívum, (Gaal Gaston: Máris 'benne van!) tehát inkább negatív költségvetést csináltam most, hogy ezt elkerüljem. (Gaal Gaston: Már benne van ez a pozitívum! — Eber Antal: Inkább túlkevéssé negatív a költségvetés! — Friedrich István: Kevés benne a minusz!) Szememre vetik a költségvetéssel kapcsolatban és azon kívül is a finánc-ridegséget, sőt újabban már bizonyos jó tréfákat is hallottam, hogy micsoda militarista vagyok, hiszen csatákról és elesettekről 'beszélek. (Friedrich István: Azt Hacsek csinálja! — Derültség. — Zaj.) Beszéltem elesettekről és ne méltóztassék azt hinni, hogy a fináncnak a ridegsége az, amikor azt mondottam, hogy ma küzdelemben állunk, mert (hiába, ha valaki nem is militarista, ha csata van, az csata és senki sem fogja azt letagadhatni, hogy ma olyan gazdasági háború van, mondjuk olyan küzdelem, vagy olyan hajótörés van, amelyben mindenki igyekszik magát menteni. (Gaal Gaston: Lichtensteinba! — 99. ülése 1932 június 7-én, kecíden. Kun Béla: Elő a nevekkel!) Tessék feljelentéseket tenni a rendőrségen, halljuk a neveket. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! (Felkiáltásokajobboldalon: Halljuk! Halljuk! — Farkas Elemér: Neveket és bizonyítékokat várunk mi is! — Gaal Gaston: Be kellett vallani, aki kivitte a valutáját. Megvan a bevallás a pénzügyminisztériumban! — Kun Béla: Huszonnégy óra alatt kinyomozhatják, ha akarják! — Gaal Gaston: Nagyon egyszerű kérdés, ott a bevallás!)Tessék feljelentést tenni! (Kun Béla: Hivatalból tetszik tudni! — Gaal Gaston: Mitl Aki bevallotta? Hiszen be kellett vallania mindenkinek, akinek valutakövetelése van! — Malasits Géza: Már aki bevallotta!) Elnök: Csendet kérek. Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Ha kihágást követett el valaki, azt a legszigorúbban meg fogjuk büntetni. (Gaal Gaston: Akkor vitték ki, amikor még nem volt kihágás!) Engedje meg a t. képviselő úr, hogy ez alkalommal visszatérjek a budgetre. Ilyen helyzetben természetesen senki sem mondhatja azt, hogy nincsenek olyanok, akik szenvedni fognak és tönkrementek. Már elegen tönkrementek és elegen szenvedtek. Amikor én azt mondottam, — nem itt, hanem egy deputációnak — hogy csata közben azok; akik a csata vezetésére vannak kötelezve, — nem mondom, hogy hivatva, de kötelezve — nem érnek rá foglalkozni az elesettekkel. Méltóztassék elhinni, hogy munkámnak egy nagy része — sajnos — nem az ország, nem a köz érdekében folyik, hanem egyének érdekében. Ma nagyon sok szerencsétlen ember van. Százával kapom a kéréseket és leveleket és nincs egy nap, amikor húsz-harminc levelet ne kellene aláírnom. Igazán azt mondhatom, hogy én nem érek rá ezekkel foglalkozni, nem érek rá az egyének magánügyeivel foglalkozni, (Éber Antal: Helyes! Ez nem is dolga a pénzügyminiszternek! — Helyeslés a baloldnlon.) akármilyen sajnálatraméitóak. (Szilágyi Lajos: Mi is úgy vagyunk!) Ha tudok segíteni, én vagyok a legboldogabb, ha segíthetek, de nem lehet ezt tennem, mert nekem joggal tehetnek szemrehányást a t. képviselő urak, hogy tárcám egyes kérdéseivel még mindig nem tudtam olyan alaposan foglalkozni, mintahogy kellett volna. Tessék nekem időt adni arra, hogy azokkal foglalkozhassam. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Én erre értettem kijelentésemet. (Tóth Pál: Ügy van! Szanitécszolgálatot teljesít!) T. Ház! Azt a szemrehányást is hallottam nem egyszer, hogy ez a kormány tulajdonképpen semmit sem csinál, sőt ma egy képviselő úr azt mondotta, — nem emlékezem

1 szószerin t — hogy kellene egy bizottság, amely ellenőrizze, amely betekintsen abba, hogy mit csinálnak a minisztériumokban, mert ott semmit sem csinálnak. Szerintem az a gépezet dolgozik a legjobban, amely nem csikorog és nem is sokat trombitál. A minisztériumok ma igenis agyon vannak halmozva a munkával és csendesen dolgoznak. Mi reklám nélkül dolgozunk és nem veszünk igénybe se trombitát, se dobot; a sajtót se vesszük igénybe és talán ez a hiba. (Kabók Lajos: Csendben tönkreteszik az adóalanyokat!) De tényleg erősen dolgozunk és a munkánknak és az én munkámnak is a tervszerűségét nem lehet addig megítélni, amíg a terv nem vezet eredményhez. Talán később majd meg méltóztatnak ítélhetni. És itt merek hivatkozni valamire a multamban. 1919—1920-ban ugyanazt mondták a kor-