Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-99
á&2 Az országgyűlés képviselőházának guk alatt vágják a fát. Káros hatás állami intézményeinknek és az állami tisztviselők tekintélyének csorbítása és aláásása is. Nem mondom, hogy nincsenek hibák, de, ezek a hibák gyakran túlzottan beállítva jelentkeznek. Hiszem, hogy mindnyájunknak egyformán fáj a tisztviselői fizetéscsökkentésiek szükségessége, fáj a gazdasági életnek is, mert körülbelül 60 millió pengőre teszem azt az összeget, ami ezáltal a közgazdasági életből elvonódik. Itt is bennie vagyunk egyikében azoknak a eircuius vitiosusoknak, amelyek alatt annyit szenvedünk. Nem lévén meg ez a 60 millió pengő a közgazdaság forgalmában, hiányzik a termelők foglalkoztatási lehetősége, hiányzik az adófizetési képesség, ergo további takarékossági renldszábályokat involvál ez az állapot, míg >ha megfelelőképpen fel tudnók fokozni a termelést akkor természetesen elsősorban megint nagyobb lévén az adófizetési képesség és készség, éppen az ilyen drasztikus rendszabályokon lehetne elsősorban enyhíteni. Viszont kétségtelen, hoigy amikor állami intézményeinket és állami tisztviselő karunkait így diszkreditáljuk szükségképpen az ilyen hangulat eredményeképpen ezzel igen sok bajt okozunk, mert hova-tovább oda fog fejlődni a helyzet, hogy minden hatóságban ellenségét látja az ország lakossága. Ha itt csak a jegyzőkre gondolok, — akik, sajnos, tényként meg kell állapítanom, hogy fizetésüket bizony késéssel kapják — akik az államhatalmat képviselik a néppel való érintkezésben, hogyan követelhessük mi ezektől azt, hogy ők feladatukat egyáltalában el tudják látni, ha mindenki eo ipso arra nevelődik, hogy ellenségét lássa bennük. Ugyanaz áll a tanítókra, is, akik a kultúra szélső bástyái. Pedig úgy a jegyzők, minit a tanítók, ha lelhetnek is köztük talán egyesek, akik kötelességüket nem mindenben teljesítik lelkiismeretesen, olyan testületet képeznek, amelynek működése előtt, ha valaki méltánylásra és megértésre készen figyeli, csak kalapot lehet emelni. T. Ház! A tanítókról beszélve a kultúrát érintettem és legyen szabad ezzel kapcsolatban kultúrintézményeinkről is néhány szót monidonom. Kultúrintézményeink is nagyon szenvednek ezalatt a hangulat alatt és ha itt egy példát hozok fel, az Operát, ezt azért teszem, mert az Operának mint kultúrintézménynek kettőzött fontossága van, nemcsak belföldi vonatkozásban, ahol kultúrfontossága aninál nagyobb, minél jobban eldurvulnak az erkölcsök, hanem kifelé is az idegenforgalommal kapcsolatban* amelyre még röviden rá fogok térni. Az Opera ellen . is ismételten hallottunk hangokat és az én nézetem szerint nem mindenben jogos és objektivitáson erősen túlmenő kritikákat. Igen gyakran hallottam és bizonyára igen t. képviselőtársam is sokan hallották ittjárt idegenektől nagy meggyőződéssel és lelkesen dicsérni a mi Operánkat, olyanoktól, akiket semmiféle mellékszempontok ebben a tekintetben nem vezettek. Ez az Opera, amelynek szubvenciója helyesen csökkentetett, képes volt rendeltetésének mindenben és deficitmentesen megfelelni, annak ellenére, hogy a wieni opera például közel hatszor akkora szubvenciót élvez és mégis közel 4 millió, schilling deficitje van, amellett operánk helyárai felét sem teszik a wieni áraknak. Amikor tehát az ilyen támadásokban annyira megyünk, hogy ezeknek a kultúrintézményeknek vezetőit és alkalmazottait, művészeit is szükségképpen odavisszük, hogy kiöljük belőlük az optimizmust és idealizmust, amely feladatuk ellátásá99. ülése 1932 június 7-én, kedden. hoz szükséges, azt hiszem ezzel nem teszünk jó szolgálatot. En óriási vívmánynak tartom a kultúra és az idegenforgalom fejlesztésével kapcsolatosan Operánk eredményeit és hiszem, hogy ezt az intézményt mindnyájunk szeretete és büszkesége kell, hogy övezze. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Az Operára, de általában minden kultúrintézményre kiterjeszteném ezt a felfogást, hogy nekünk nem szabad balkáni nívóra lesüllyednünk, nem szabad minden kiadást kifogásolnunk, amely egy kultúrintézmény fenntartásához szükséges. En a legszigorúbb takarékosságot helyesnek és szükségesnek tartom, de ebben az irányban generális elvként azt állítanám fel, hogy nem szabad azokat a kére-« tekét megbolygatnunk, amelyeket megint ki tudunk építeni, ha majd újból jobb viszonyok virradnak reánk. Amikor az Operával kapcsolatosan az idegenforgalmat érintettem, az idegenforgalommal kapcsolatban viszont érintenem kell az útépítési és karbantartási kérdéseket is. Erről a kérdésről a kereskedelmi tárcánál nagyon sokat beszéltek, éppen ezért igen rövid leszek, mindössze két dolgot szeretnék »felemlíteni. A wien—budapesti műút kiépítésével kapcsolatban a mérleg úgy alakult, hogy 15.000 ide bejövő idegen autóval szemben 1000 magyar autó ment ki a határon, ami számszerűleg 10—12 millió pengő aktiv szaldót jelent ebben a viszonylatban, úgyhogy üzleti szempontból sem szabad nekünk felfüggesztenünk a kellő útkarbantartási munkálatokat; holott azok az összegek, amelyek a költségvetésbe be vannak iktatva, alig egy negyedét képezik annak, ami a racionális útfenntartáshoz szükséges és amely munkálatoknak elmaradása ké-sőbb fogja hátrányait éreztetni. Ezzel kapcsolatban általában az idegenforgalom jelentőségéről legyen szabad néhány szót váltanom. Ezt teszem azért, mert egyes külföldi országok példája mutatja, hogy menynyire fontos kérdés és hogy egész vidékeket, sőt országokat tesz naggyá és gazdaggá az idegenforgalom helyes megszervezése. Merem állítani, hogy az idegenforgalom érdekében teljesített okszerű kiadások tulajdonképpen költségvetésileg egészen helytelenül számoltatnak el folyó kiadásokként. Természetesen nem lehet más formát találni, de én ezeket a folyó kiadásokat tőkebefektetésnek és pedig busásan jövedelmező befektetéseknek tekintem, amelyek a legproduktivabb befektetést is felülmúlják, már csak azért is, mert olyan kamatmentes valutakölcsönnek minősülnek, amelyet visszafizetni soha nem kell. Ez olyan befektetés, amely az országnak évenkint szabályszerűen ismétlődően meghozza valutaformájában a maga gyümölcsét. De az idegenforgalomnak megvan a nagy jelentősége nemzeti és gazdasági szempontból is- Nemzeti szempontból azért, mert megismerésünk révén elősegíti megfelelő elhelyezkedésünket a népek társaságában és a revíziós mozgalomnak is hatásos fegyvere; a gazdasági szemnontból pedig azért, mert kétségtelen, hogy e réven gazdasági kapcsolatok keletkeznek és mélyülnek el. A legutóbb tapasztaltam a dunántúli távlovaglással kapcsolatban, hegy hollandok, svédek, lettek és albánok voltak itt és már első ittlétük alkalmával vásároltak lovakat és érdeklődtek búzánk iránt, hallottam azokat a hangokat, amelyeket a legutóbbi kongresszus résztvevői hallattak, amikor kvázi úgy beszéltek, hogy most ébredtek rá arra, hogy Magyar-