Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

Az országgyűlés képviselőházának 9 országom mennyi szépség és kultúra van. Mondanom sem kell, hogy az idegenforgalom is egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek a pénzügyi tárcát nagyon közelről kell hogy érdekeljék, mert itt olyan valutaszerzési lehetőségek vannak, amelyek nálunk annál is inkább súlyosabban esnek a latiba, mint más országoknál, mert Magyarország- egyike azoknak az országoknak, amelyeknek az idegenforgalomtól eltekintve más láthatatlan exportja nincs. Más, országok etekintetben szerencsésebb helyzetben vannak, nálunk az idegenforgalom az egyetlen láthatatlan export, amelynek fejlesztéséhez is sokban hozzá kell járulnia az államnak. (Gaal Gaston: Van itt export hungarákban!) Nézetem szerint hozzá kell járulnia a fővárosnak is a maga anyagi eszközeivel és a főváros részéről ezeket elő lehet teremteni, ha ma a fővárosi üzemekben imimobilizált ési a magángazdaságot is nagyon veszélyeztető tőkék egy hányadát fordíttanák erre a kétségkívül sokkal produktívabb eélra. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Fellner Pál: Azonnal befejezem! Befejezésül csak röviden válaszolni szeretnék Éber Antal t. képviselőtársamnak egy múltkori felszólalására, és ezzel zárom is szavaimat. Éber Antal t. képviselőtársam egyik múltkori felszólalása alkailmával azt a kérdést intézte a gazdásági életnek az egységespárton ülő exponenseihez, és pedig ahhoz a réteghez, amelyhez én is tartozom, hogy miként lehetséges aZi ha mi ai pénzügyminiszter úr 'bizonyos intézkedéseivel — célzott itt elsősorban a külföldi adósságok rendezésének kérdésére — nem értünk egyet, hogy akkor a pénzügyminiszter urat mégis támogatjuk 1 Hát vagyok bátor Éber Antal t, képviselőtársamnak távollétében is azt a választ adni, hogy ha ma valaki egyoldalú intézkedéseket sürget ebben az országban, ez nagyon érthető, de meg vagyok győződve arról, .hogy a pénzügyminiszter úr is — bármit is mond — lelke mélyén folyton latolgatja ezeket az eshetőségeket s meg fogja találni azt a pillanatot, amely nézetem szerint niagyon is hamarosan el fog jönni, amikor a szükséges; intézkedéseket megteszi. Én tehát ebben a tekintetben nem látok elvi ellentétet, ellenben látom azt, hogy a pénzügyminiszter úr igen nagy tudással, igen nagy lelkiismeretességgel, népszerűségi momentumoktól egyáltalában nem vezetetve, közgazdasági szemüvegen keresztül nézv;e a helyzetet, megteszi azt, amit egyáltalában emberileg elbhen a pillanatban meg lehet tenni és ezért a mag ami réstzérol egészen természetesnek tartom, hogy bizalommal vagyok az ő működése iránit és e bizalmamból kifolyólag a pénzügyi tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és t-aps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Inkey Pál báró! Br. Inkey Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Két hónapja annak, hogy egy interpelláció keretében voltam bátor a pénzügyminiszter úrhoz fordulni. Interpellációmban szóvá tettem egynéhány adózási kérdést és kérem, hogy most szabad legyen röviden ismételnem azt a dolgot, amit akkor kifogásoltam. Korrigálni kértem az úgynevezett adóamnesztia-rendelet egyik rendelkezését, amely az adócsalást jutalomban részesítette. Szükségesnek tartottam államgazdasági szempontból az adóalapok hatékonyabb megállapítását, bizonyos intézkedéseket életbeléptetve, szükségesnek tartottam a bírságokat felemelni az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX, 9. ülése 1932 június 7-én, keddeH. 283 adócsalókkal szemben és szükségesnek tartottam, hogy a mentességek tekintetében bizonyos kérdések revízió alá vétessenek. Erre az interpellációmra eddig még választ nem kaptam. Megvallom őszintén, hogy ezen interpellációm során az államhatalom, a kormány egy intézkedése, egy rendelete ellen súlyosan kritizáló, azt mondhatnám sértő kijelentést használtam akkor, amikor ezt a kormányintézkedést immorálisnak jelentettem ki. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon! — Gaal Gaston: Az is!) Abban az erkölcsi elégtételben részesültem azonban, hogy nem kaptam rá választ, ez t. i. erkölcsi elégtételnek számít, mert ismeretes az a közmondás, hogy «qui tacet, consentire videtur.» Magában véve ez nem elegendő nekem, mert nem az volt a cél, hogy a kormány részéről kijelentést halljak abban a tekintetben, hogy helyesli-e, vagy sem az én megállapításomat, hanem cselekedeteket vártam és vártunk itt mindannyian. (Ügy van! balfelől.) Ezeket nem kaptuk meg a mai napig sem. Kétségtelen, hogy a Pató Pál úr országában be kellett következnie annak, hogy az adócsalásra, illetőleg az adóamnesztiára vonatkozó rendelet korrigálásával már el is késtünk, hiszen most már ezek az adókivetések megtörténtek. Van azonban még egy momentum, amelynél segíteni lehet, amennyiben a felszólamlás! bizottsági eljárások még nem folytattattak le, úgyhogy, ha a pénzügyi kormányzat ezt a latin közmondásban leszegezett elvet tényleg gyakorolja is, módja van neki még pótolni az elmulasztottakat. A költségvetés tárgyalásával kapcsolatban legyen szabad belekapcsolódnom az előttem szólott Lázár Miklós igen t. képviselőtársamnak ama megállapításába, melynek során a borfogyasztási adó kérdését tette szóvá. A magam részéről is osztozom abban a nézetben, hogy keveslem azokat az intézkedéseket, amiket a kormány ebben az irányban tenni szándékozik. (Helyeslés.) Ha már nem is képes a kormány a jelen pillanatban 50%-nál nagyobb adóelengedést biztosítani, legalább pótolja meg azzal, hogy ezt minél előbb életbelépteti, mert elkésett intézkedés egyáltalán nem bír jelentőséggel. De legyen szabad a borkérdést más szempontból is bírálnom és pedig a szeszkérdés szempontjából. Ezzel kapcsolatban legyen szabad tehát a szeszkérdést szóvátennem. A szeszkérdés már az. 1878-iki törvény óta tízévenként rendeztetett, úgyhogy több törvényes intézkedés^ van, melyek indokolásai a kérdést megvilágítják. Ha ezeket az indokolásokat, amelyekben a kormány mindenkori álláspontja nyilvánosságra került, nézzük, megállapítható az, hogy a kormány nem mulasztotta el egy alkalommal sem kijelenteni, hogy ebben az országban a szeszkérdés elsősorban mezőgazdasági kérdés. (Gaal Gaston: Az öreg Wekerle kijelentette már! Az ipari szeszkontingenst meg is váltották!) 1914-ben és 1921-ben megismételtetett ez az álláspont, hogy a szeszkérdés elsősorban mezőgazdasági kérdés. (Gaal Gaston — Fellner Pál felé: A megváltott kontingenst szépen visszakapták a szeszgyárak! Mi is tudjuk a csíziót, t. képviselő úr! — Derültség.) Ha elfogadjuk azt, hogy ,a> szeszkérdés mezőgazdasági kérdés, akkor meg kell állapítanunk azt is, hogy a mezőgazdaságnak ma nincs fontosabb kérdése, mint a bor- és a szőlőtermékek értékesítésének kérdése. 370-000 holdról van szó és körülbelül egymillió ember megélhetéséről. (Ügy van! Ügy van!) Ha mezőgaz39