Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

Az országgyűlés képviselőházának 99. baloldalon.) hogy mi nem tudjuk a kamatot fizetni. (Ügy vanl Ügy van! Helyeslés és taps a bal- és ICH szélsőbaloldalon. —- Müller Ântal: Ezt várjuk a miniszter úrtól! — Meskó Zoltán: Még ma!) Ezt kívánjuk a kormánytól és a közvéleménytől s ha a mélyen t. kormány ezt nem látja be, akkor kénytelen leszek a konzekvenciákat más irányban levonni. (Heyeslés balfelől.) En igenis, mérvadónak látom ebben a kérdésen a közhangulatot. (Helyeslés. — Meskó Zoltán: Az életet!) Ha nézem a gazdatársadalmat, nézem a kereskedőket és iparosokat, azt látom, hogy ebben a kérdésben nincs különbség, valamennyien a legsúlyosabb helyzetben vannak és mégsem történik semmi. (Meskó Zoltán: Tessék kimenni az életbe!) Tőkeszegény ország vagyunk, s a transzferalapba gyűjtik a pénzt, amelyet majd sohasem fognak megkapni a hitelezők. Miért nem történik intézkedés? r Legyen egyoldalú az az intézkedés, mi vállaljuk a felelősséget. Inkább élni akarunk, mintsem, hogy a gavallér- és presztizspolitika jegyében utolsó fillérünktől is megfosszanak bennünket. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Engedelmet kérek, nem lehet ebben a kérdésben semmiféle más szempontot, mint a nemzet érdekét és az élniakarást előtérbe állítani. (Elénk helyeslés.) Bocsánatot kérek, most már olvasom az angol szakfolyóiratokból s az ismertetésekből látom, hogy már ők is kezdik mérvadónak elfogadni a kötelmek terhei tekintetében az anyag s a termények árának jelentékeny leszállását. Ez már egyetemleges állásfoglalás, mert természetes, hogy Anglia is érdekelve van az Amerikával való viszonylatban. Ha az angol kincstári miniszter meg tudja állapítani, hogy mia ugyanazért a pénzért kétszerannyi árut lehet kapni Amerikában, akkor kétségtelen, hogy itt magának a tőkének is le kell vonnia a konzekvenciákat. (Helyeslés és taps.) Nem lehet a tőke érdekét csorbítatlanul védeni és ebbe a presztizspolitika jegyében belepusztulni. Nekünk itt a konzekvenciát le kell vonnunk. (Helyeslés-) Le kell pedig vonnunk úgy, hogy mi nem fizethetjük azt a kamatot, mert hiszen a tőke is kisebb lett, devalválódott. Igenis, nagyon jól tudják, hogy az akkor, 30 pengős búzánál vállalt kötelezettség nem lehet egyenértékű a 10 pengős búzánál teljesítendő fizetésekkel. Minden vagyon elszenvedi a maga devalvációját, az ingó tőkének is le kell vonnia a konzekvenciát ebben az irányban, mert különben a behajthatóság kérdése labilissá válik. (Ügy van! Ügy van! — Egy hang a baloldalon: Ez az igazság!) Lehet, hogy erősebb hangot használok ebben a felszólalásomban, de ezt kötelességemnek tartom. (Helyeslés.) Félreteszek minden szempontot, mert nem vagyok hajlandó belemenni abba, hogy az egész vidéket, a mezőgazdaságot, az országot a tél nyomora olyan tények elé állítsa, amelyeket egyikünk sem akar. A kerületekben a választóközönség, az egész ország közvéleménye állandóan crescendo hallatja panaszait s emellett mi várjuk, hogy a hitelezők lesznek olyan kegyesek és megegyeznek velünk a kamat és a tőke kérdésében. Az ország fizetőképessége arányában kell a kérdést rendezni. Ezt értem elsősorban az állami viszonylatra, de értem a magángazdaságra is. Lehetetlen állapotnak és vérlázító dolognak tartom, hogy jogállamban — a panaszos levelekből is látom — 120 pengős követelésekért házakat árverezzenek el. (Ügy van! Ügy van! a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. Ülése 1932 június 7-én, kedden. 275 jobboldalon.) Ismételten leveleket kapok kisgazdáktól, — nem vagyok velük közvetlen kapcsolatban, mert hiszen városi képviselő vagyok — hogy 120 pengős követelésért a végrehajtási költségek egy idő múlva a tőke háromszorosára, négyszeresére felmennek, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) elárvereznek házakat 120 pengőért és koldussá tesznek embereket ilyen követelésekért. A jogállam eszméje igenis azt követeli, hogy a jog érvényesüljön, tehát a végrehajtás kérdése kétségkívül jelentős kérdés. De itt is cinozurát kellene csinálni, hogy mekkora értékű követelés végrehajtásánál adassék bizonyos moratórium, mert lehetetlenség az, hogy földönfutóvá tegyenek 120 pengős követelésért egy jogalanyt, aki így az egész közület terhére válik, holott a 120 pengős értékű követelés behajtásának elhalasztása nem jelent olyan jogsérelmet, mint annak a jogalanynak teljes tönkretétele. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A végrehajtás kérdésénél is radikális intézkedések et^ követelünk s elsősorban radikális intézkedéseket követelünk a költségek kérdésében. Aki ilyen körülmények között végrehajtást vezet, az a maga veszélyére vezesse a végrehajtást, a költségek felszámítása nélkül, mert lehetetlenség az, ami ezen a téren történik. Magam is látom

1

, hogy a székesfővárosnál is, pénzügyi tekintetben, hovatovább abba a helyzetbe kerülünk, hogy az állam dokumentálni fogja fizetésképtelenségét. A székesfővárosnak 12 millió pengőnyi követelése van az állammal szemben. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ebből hatmillió pengő el is van ismerve, és az állani mégsem fizet. Nem fizeti a villany, a víz, a gáz árát, nem fizeti a legális terheket. Egyre több terhet ró a székesfővárosra, emellett egyoldalú intézkedésekkel lehetetlen helyzetbe hozza a székesfővárost. Nem elleneztem a borfogyasztási adót, de akkor tessék figyelembe venni, hogy a rekompenzáció kérdését hogyan rendezzem. Hárommillió pengő esik ki a székesfőváros háztartásából akkor, ha 50% -os engedményt méltóztatnak adni. A textilfázisadó 5 millió pengő kiesést jelent a székesfővárosnál. Az adók hárommillió pengőt, — ez összesen 12 millió pengő. Engedelmet kérek, úgy nem lehet szanálni, hogy csak az állam szempontjából szanálok és a közületeket még nehezebb helyzetbe hozom. Kénytelen vagyok ezt szóvátenni, mert már odáig fogunk menni, hogy az állammal szemben nem tudunk ügyleteket kötni, nem tudunk neki vizet, vilanyt szolgáltatni, mert az állam egyszerűen nem fizet. Egyre több terhet ró a városra és nem fizet. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ezt a helyzetet szóvá kellett tennem. Lehetetlenség az, hogy megállapodásokat csináljunk a t. kormánnyal, két felelős miniszter aláírja a megállapodást és akkor jön egy államtitkár úr, aki leiratot intéz hozzánk, hogy ezt a megállapodást nem fogadja el, mert ez csak egy tervezet, s a minisztertanács ehhez nem járult hozzá. (Zaj balfelől.) A magyar alkotmány nem ismer minisztertanácsot, a magyar alkotmány csak minisztert ismer a maga felelősségével; a minisztertanács nem tényező, tényező lehet a miniszterre nézve, vagy ott, ahol a törvény a minisztérium szót mondja, de amikor megkötünk egy egyességet, nem lehet, hogy jöjjön egy leirat, amely azt mondja, hogy a hétmillióra vonatkozó megegyezés csak tervezet. Nem lehet a fővárosnál háztartást ve38