Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. állapítani. Lehet, hogy neki van igaza, (Helyeslés jobb felől.) elvontabb szempontokból, de az a sürgősebb, ami szolgálja a mi nemzeti célunkat és itt ebben a felfogásban igazán az öncélúság, a sacro egoismo álláspontjára kell helyezkednünk, (Ügy van!) mert a magyar nép érdekében sem teóriája, sem belátása nincs a világnak, (Ügy van! — Taps a jobboldalon.) amely lyel meg nem kellene küzdenünk azért^hogy a magyar földnek, a magyar népnek és rajta keresztül az egész magyar nemzetnek egyetemes megmentését és prosperitását biztosítsuk. (Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — A szónokot s'zámosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Br. Inkey Pál! Br. Inkey Pál: T. Képviselőház! Amidőn a Háznak ennek az oldaláról a földmívelésügyi tárca költségvetéséhez hozzászólok (Halljuk! Halljuk!), kötelességemnek tartom legnagyobb elismerésemet kifejezni az előttem felszólalt képviselő úrnak ama megállapításai irányában, amelyeket a magyar mezőgazdaság, a magyar föld r érdekében tett és csak sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezek a megjegyzések, amelyeket ő nagyon helyesen megtett, nem először hangzottak el ebben a Házban (Ügy van! balfelől.), mert a Háznak erről az oldaláról már több, mint féléve hangzottak ugyanezek az eszmék. Az a visszhang, amelyet az előttem felszólalt t. képviselő barátom szavai az egységespártban kiváltottak, biztosítékot, reményt nyújtanak arra, hogy megértésre fognak találni ezek az eszmék ott is, ahonnan ezeknek az eszméknek megvalósítását várjuk. A földmívelésügyi tárca költségvetése nagy komplexusának egyes tételeivel az egyes címeknél leszek bátor majd részletesebben foglalkozni. Egyelőre két ügyet akarok kiszakítani, elővenni, (Halljuk! Halljuk!) amelyek analógiájukban hasonló kritikát váltanak ki belőlünk. Egyik a^ gazdasági felügyelőségek intézménye, a másik: az erdőigazgatás kérdése. Az analógia abban van meg, hogy mindkettő túlméretezett. A gazdasági felügyelőségek évi 1,156.700 pengővel fenntartanak egy nagy organizmust, amelynek egyáltalában hatásköre nincs. (Halljuk! Halljuk!) Vidéki szervei tulajdonképpen nem végeznek semmi más funkciót, mint amit régente a hatóságok elvégeztek azáltal, hogy igénybevették a gazdasági egyesületeket, a gazdasági tudósítókat, egyes, esetről-esetre felszólított gazdasági szakértőket, akiknek munkája teljesen ingyenes volt. Nem tudom tehát átlátni, hogy azt a funkciót, amelyet annakidején így, ilyen olcsón el lehetett végezni, miért ne lehetne most ugyanúgy intézni. • Az erdészeti igazgatás költsége majdnem hasonló összeget jelent, mert 1,157.610 pengő tiszta kiadást mutat, úgy értve a tiszta kiadást, hogy a magánosok részéről az állami kezelésért fizetett hozzájárulás összegét már levontam. Ebből p. végösszegből azt kell megállapítanom, hogy Magyarország körülbelül 2 millió holdat kitevő erdeinek minden katasztrális holdjára 60 fillér esik az állami igazgatás céljára, vasryis annak a funkciónak teljesítésére, hogy ellenőrizzék, vájjon annak az erdőnek kezelése a közérdeknek megfelelően történik-e, igen, vagy nem? Az 1923 : XVIII. tcikk létesítette a most fennálló erdészeti , igazgatást s úgy látszott, hogv ennek létesítésével a munkakörök decentralizációjára törekedett. Ezzel szemben azt konstatálom,' hogy tulajdonképpen semmi derese 1932 június 2-án, csütörtökön. 21 centralizáció nem történt és voltaképpen nem történt más, mint — hogy úgy fejezzem ki magam — az egész üzem megdrágult. Itt is ugyanaz a hiba, ami a gazdasági felügyelőségeknél, hogy nincs hatáskör és elsősorban nincs hatásköri felelősség. Az erdőgazda szemben találja magát egy óriási apparátussal, amellyel való érintkezése során egy csomó fórumot be kell járnia, mig végre oda jut, ahol döntést kap: a földmívelésügyi minisztériumiba. Hogy hol van itt a hiba, atekintetben rámutatok arra, hogy az egész organizáció nem felel meg a gyakorlati életnek és nem felel meg az erdőtörvénynek sem, amely régebbi keletű lévén, azzal egyáltalában összhangba nem is hozható. Ahelyett, hogy a kisebb erdőbirtokos, aki nem tud szakembert tartani, az állami erdőigazgatásban tárgyilagos segítőkezet találna, szembetalálja magát egy organizációval, amely kiszállni egyáltalában nem tud, mert az elintézendő aktatömegek folytán arra ideje egyáltalában nincs és a kiszállásokra pénz sincs. Egy csomó rendeletszülte munkát végez ez az organizáció papiroson, amely munkának a gyakorlatban ellenértéke nincs és ez történik ahelyett, hogy az erdőgazdaság ügye^ amely a több, mint ötvenesztendős erdőtörvényben volt rendezve, új törvényes rendezést nyerne. Ennek az erdőtörvénynek sok tekintetben elavult^ voltát a földmívelésügyi minisztérium is belátta, s ezért egy új erdőtörvény-tervezetet készített, amelyet az érdekeltségek letárgyaltak s amely terv több, mint két év óta készen, valamelyik miniszteriális fiókban fekszik és várja ártárgyalást, amit. úgylátszik, nem tudunk elérni. Pedig az erdőgazdaság ügye nagyon nagyfontosságú kérdés, éspedig nemcsak az igazgatás szempontjából, hanem közgazdasági és külkereskedelmi szempontból is. Evvel a kérdéssel részletesebben akarok foglalkozni és ezért engedtessék meg, hogy ismertessek néhány tételt, hogy kellőképen tájékoztatva legyenek azok, aki szívesek meghallgatni. Magyarország erdőterülete körülbelül 2 millió hold, évi tűzifa-szükséglete pedig körülbelül 270-000 vágón, vagyis körülbelül 4 és fél millió űrméter, műfa-szükséglete pedig körülbelül 2V2—4 millió köbméter. A tűzifaéb faszén-import 1928-ban — a tizedeket elhagyom — 41 millió pengőt, 1929-ben 43 millió pengőt, 1930-ban 30 millió pengőt és 1931-ben 14 millió pengőt tett ki. Ennek a csökkenésnek magyarázata az, hogy a magyar erdőgazdaság fokozott kitermelése pótolja a hiányt. Ebben rá is mutatok arra, hogy nézetem szerint az egyetlen helyes elv, amelyet a magyar erdőpolitikának folytatnia kellene, annak a törekvésnek megvalósítása, hogy a magyar erdők a magyar tűzifa-szükséglet fedezzék. Kétmillió hold erdővel circa 4VB millió űrméter tűzifaszükséglet előállítását, — bátran merem mondani, — el lehet érni és amellett biztosítani lehet azt a jelenlegi helyzetet _i«, hogy a lombfa-szükségletet az ország saját termeléséből biztosítani tudja. Ez egy helyes kormányzati cél. amelynek megvalósításához elsősorban szükség volna az új erdőtörvénynek megszerkesztésére, amely éppen a magyar erdőgazdaság jövőjét volna hivatva biztosítani. Még pedig hivatva volna biztosítani elsősorban célszerű üzemtervi rendelkezésekkel, okos erdőtelepítésekkel és a tervezett alföldi erdősítés keresztülvitelével. Ez a helyzet, amely nézetem szerint elérhető, nemcsak erdőgazdasági, fogyasztási, mezőgazdasági és külkereskedelmi szempontból fontos, hanem szociálpolitikai szempont-