Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

22 Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. ból is nagyon fontos, mert rendkívül sok munkaalkalmat nyújtana. Pozitív tapasztalatból merem állítani, hogy ahol erdő van, ott munkahiány nincs. . A fabehozatal kérdése külkereskedelmi szempontból rendkívül fontos és természetesen összefüggésben van mezőgazdasági terményeinknek és állatainknak kivitele kérdésével is. Ez a kettő teljesen összefügg egymással; hiszen láthatjuk az egész világon, hogy a válságokkal küzdői országoknak minden törekvése tulajdonképpen az, hogy kiviteli piacokat biztosítsanak maguknak és a behozatalt a minimumra redukáljákMagyarország tűlevelű erdeinek legnagyobb részét elveszítette, úgy, hogy a fenyőműfa-szükségletet a mostani erdők egyáltalában sohasem fogják tudni pótolni. A fenyő; műfabehozatal 1928-ban 95 millió pengő értékű volt, 1929-ben 80 millió pengő értékű, 1930-ban 57 millió, és 1931-ben 50 millió pengő értékű. Itt is csökkenést tapasztalunk, amely csökkenésnek magyarázata azonban nem az, hogy a hazai termelés volt képes pótolni a hiányt, hanem az, hogy 1930-ban már előrevetette árnyékát a válság, a pénzhiány folytán az építkezési kedv csökkent és ennek következtében az épületfaanyag-behozatal is csökkent, mert nem volt rá pénz. Ha már most az egyes államokat nézzük, amelyekből műfabehozatalunkat fedeztük, akkor a következőket látjuk. Összesen fában bejött Ausztriából 1928-ban 11 millió, 1929-ben 13 millió, 1930-ban 6.9 millió és 1931-ben 7.4 millió pengő érték; Cseh-Szlovákiából 59, 47, 37 és 34 millió pengő érték; Jugoszláviából 25, 22, 13 és 7 millió pengő értek. Romániából pedig 50, 46, 33 és 41 millió pengő érték. Ezzel szemben búzából, lisztből, állatból és borból kivitelünk volt Ausztriába 1928-ban 147, 1929-ben 188, 1930ban 148 és 1931-ben 86 millió pengő érték. Csehszlovákiába 81, 101, 90 és 93 millió pengő érték; Jugoszláviába és Romániába gazdasági termékekből és állatból számbavehető kivitelünk egyáltalában nem volt. Ha már most ezen adatok ismeretében tudomásul vesszük még azt, hogy Ausztria és Cseh-Szlovákia számára a fakivitel épp olyan rendkívüli fontosságú kérdés, mint amilyen fontos nálunk az élőállat- és terménykivitel, akkor nem kell különös politikai éleslátás ahhoz, hogy megállapíthassuk: hogy elsősorban ki kell használnunk azt a kedvező helyzetet, hogy állataink és terményeink kiviteli piacai ugyanazok, amely piacokra a mi behozatalunk szempontjából elsősorban szükségünk van. Ezzel a ténnyel szemben pedig mi történik? 1930ban kötöttünk Romániával egy szerződést, amelyben biztosítottuk a Romániából való műfabehozatalt vámmentesen és biztosítottunk egészen feleslegesen tekintélyes mennyiségű tűzifabehozatalra vonatkozólag 40%-os vámkedvezményt. Ugy értesülök, hogy ez az eszmer menet még folytatódott és hogy a közelmúltban Jugoszláviából is valami 12.000 vágón tűzifára vonatkozólag adatott valakinek behozatali engedély. Ha valami megmagyarázhatatlan okból a kormány ellenkezőjét akarta volna csinálni annak, amit kellett volna, akkor sem cselekedhetett volna másképpen. Á gazdasági terményés állatkivitellel kapcsolatban gyakran halljuk, — a földművelésügyi tárca előadója is már több ízben éles kritikát gyakorolt ebben a Házban erre vonatkozólag —• hogy Ausztria részéről milyen meg nem értéssel találkozunk és hogy ennek következtében, főképp az állatkivitelünk szempontjából, milyen károsodást jelentenek az ö intézkedéseik. Legyünk igazságosak. Ausztriában is a sacro egoismo elve működik, mint az egész világon: saját magáról akar gondoskodni elsősorban. Hogyan várjunk Ausztriától előzékenységet akkor, amikor éppen aa ő kívánságát, hogy a fát tőle vásároljuk meg, nem honoráljuk. Hogyan várjuk, hogy nekünk biztosított piacot adjon állataink számára, amikor mi nem vagyunk hajlandók biztosított piacot adni az ő fájának. A szociális Ausztria az ő isaját állattermelőit tudta védővámokkal védeni, az agrár Magyarország erre nem volt képes, , nem volt képes saját termelőinek segítségére lenni. Fennáll az a kétségtelen tétel és ha még nem is hangzott el, talán el fog hangzani az az észrevétel, hogy az osztrák fa drágább, mint a román. Ez kétségtelen, mert az osztrák termelést nagy szociális terhek sújtják, amelyekkel szemben Romániában a teljes kizsákmányolás elvét alkalmazzák. De ott van Ausztria mellett Csehország, amely szintén éppen olyan szempontból volna kiviteli piac állataink és egyéb mezőgazdasági termékeink számára, nekünk pedig óriási előny lenne, hogyha két féllel tárgyalhatnánk állatkiviteli és terménykiviteli kérdésekben. De feltéve, hogy megdrágul a fa, — megjegyzem, hogy az osztrák és a román fa köbmétere közötti árkülönbség 8 pengőt tesz ki — feltéve, hogy megdrágul a fenyoműfának köbméterje néhány pengővel, ne felejtsük el, hogy a fogyasztóközönségnek r egy része, a gazdaközönség megtalálná a számítását azáltal, hogy állat- és terményexportja biztosítva volna. De ha továbbmegyünk és azokat is tekintetbe vesszük, akik tényleg nagyobb számban is vannak, akik nem tartoznak a mezőgazdasági érdekeltséghez, akkor sem szabad olyan fekete színben látni ezt a néhány pengős áremelkedést, mert hiszen a nyersanyag ára nagyon csekély hányadát képezi az áru árának. Ha meggondoljuk, hogy egy szobaberendezésben, egy hálószoba vagy egy ebédlőszoba berendezésben, amelynek ára 300—3000 pengőig terjed, nincs több, mint egy köbméter, vagyis körülbelül 45—50 pengő értékű fa, akkor közel áll a valószínűség, hogy sikerülni fog a közvetítői haszonnál eliminálni ezt az árkülönbséget, annyival is^ inkább, mert az állat- és terménykivitel képes egyedül a mezőgazdaságot megerősíteni és fogyasztóképesebbé tenni. Már pedig csak a fogyasztóképesség növekedése eredményezhet forgalomnövekedést, amely az egyetlen út és mód arra, hogy a közvetítői haszon csökkenjen. Kormányintézkedés védi nálunk a belföldi széntermelést. Ez nagyon helyesen van, de nem látom át, hogy miért nem védi semmi sem a magyar tűzifatermelést. Kézbeadódik az ellenvetés, hogy a tűzifa közszükségleti cikk. Kétségtelen dolog, de nem közszükségleti cikk-e a liszt meg az állat is Ausztriában és mégis védik vámokkal?! Éppen a tűzifa argumentum arra, hogy a vámvédelem nem okoz semmiféle árdrágító hatást, mert éppen az 1930. január 1-ével életbeléptetett tűzifavám ideje alatt körülbelül 20%-kai csökkent a tűzifa ára. A fogyasztási cikkek ára elsősorban vasúti, tarifális kérdésekkel kapcsolatos. Ez a magyarázata annak, hogy ebben az országban, amelybe sok millió értékű külföldi tűzifa hozatott be az utóbbi években, az itthon, Magyarországon termelt tűzifának nagy mennyisége eladatlanul és eladhatatlanul feküdt az országban. Éppen ezért e helyről köszönetet kell mondanom a kereskedelemügyi miniszter úrnak azért az intézkedéseért, amellyel a közel-