Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

248 Az országgyűlés képviselőházának zási lehetőségek teremtésével megkönyíti a köl csönös kivitelt. Magyar részről az erre vonatkozó beszélgetések során a magyar búzakiyitel versenyképességének fokozása az olasz relációban volt előtérben. Ujabb időkben fokozódó nehézségekkel találkozván az állatértékesítés, mi nagy súlyt helyeztünk arra, hogy ezek a tervek felöleljék a magyar állatkivitel elősegítését is. Minthogy ugyanakkor viszont az olasz kormány az olasz mezőgazdaság érdekeinek védelmére elkerülhetetlenül szükségesnek találta, hogy a kétségtelenül nem magas vám védelmet fokozza — az olasz állatvámok voltak egész Európában a; legalacsonyabbak, — s ebben az irányban konkurrens államaink legfontosabbikával, Jugoszláviával már meg is állapodott — újabb kiegészítő tárgyalásokra nyilt lehetőség, amelyek során módot találtunk a magyar állatkivitel érdekeinek biztosítására. Mivel e tárgyalások teljesen befejezve nincsenek még, ezidőszerint ezek kijelentésére kell szorítkoznom, de megnyugtathatom a magam részéről is a közvéleményt, hogy meggyőződésem szerint a létesítendő új helyzet új ösztönzést fog adni Olaszországba irányuló kivitelünknek. Az ebben a gondolatkörben helyet foglaló másik kérdés a csehszlovák kereskedelmi szerződés megújítása, illetőleg a megújításnak késedelmeskedése. Erre vonatkozólag legyen szabad a következő nyilatkozatot felolvasnom (Olvassa): „A magyar közvélemény az utóbbi időkben fokozott figyelmet' fordított a magyarcsehszlovák kereskedelmi szerződés megújítására irányuló tárgyalásoknak feltűnően meglassított menetére. A legutóbbi napok közlései világosságot látsznak vetni a tárgyalások meglassulásánák hátterére. Ügy látszik, hogy a cseh agrárpolitikának sikerült közel jutnia annak a régi céljának a megvalósításához, hogy a fontosabb mezőgazdasági termékek bevitelét messzemenően állami befolyás alatt álló szindikátusok monopóliumává tegye. Hír.szerint e tervek kiterjednének úgy a gabonára és az őrleményekre, mint állatokra, húsra és zsírra.» — Szóval az összes fontos terményekre. — «Érkeztek már olyan hirek is hozzánk, — bár ezek nem hivatalos természetűek — hogy a csehszlovák kormány ^ e tervek megvalósításának biztosítása érdekében a szerződéses tárgyalások újrafelvétele alkalmával visszalépni szándékozik azoktól a megállapításoktól, amelyek mind e kérdésre nézve megbizottai és a magyar kormánydelegátusok között már létrejöttek volt.» — (Farkas Elemér: Ez a gazdasági béke, amelyet hirdetnek!) — «Amíg mindezekben hivatalos közlésekkel nem állunk szemben, természetes, korai volna állást foglalnom; any nyit azonban máris meg lehet állapítani mindezekből, hogy a tárgyalások befejezése körül mutatkozó késlekedés nem azokkal a részben állategészségügyi, részben a fizetési forgalomra vonatkozó kérdésekkel függ össze, melyek körül a tárgyalások utolsó szakában még eltérések mutakoztak a két delegáció álláspontja között, hanem csakis arra vezethető vissza, hogy a fentebbi tervek belpolitikai kialakulása csehszlovák részről bizonyos időt vett igénybe. Az ügy érdemét illetőleg e pillanatban annak kijelentésére szorítkozhatom, hogy abban az esetben, ha ezek a szándákok hivatalos formában jelentkeznek, a magyar gazdasági érdekek biztosítására szükséges eszközöket alkalmazni fogjuk.» (Helyeslés.) Tisztelettel kérem tárcám költségvetésének elfogadását a most tárgyalt részleteiben is. 98. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a XXVII. fejezet 3. címét elfogadni ?^ (Igen!) A Ház a címet elfogadta s ezzel a Ház a kereskedelemügyi tárca költségvetését és f a vele kapcsolatos állami üzemek költségvetését részleteiben is letárgyalta. Most pedig előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki az 1932/33. évi állami költségvetés pénzügyi tárcájának és a vele kapcsolatos költségvetési fejezeteknek és az állami üzemek ide vonatkozó költségvetésének tárgyalása. Gál Jenő képviselő úr kért a napirendhez szót. Gál Jenő: T. Ház! Szükségesnek tartom, hogy felhívjam a mélyen t. Ház figyelmét azokra a jelenségekre, amelyek az utóbbi időben a magyar társadalmi élet veszedelmes dekadenciáját mutatják. Amikor véget ért a világháború vérzivatara, úgylátszott, hogy a társadalom arra a meggondolásra jut, hogy meg kell becsülni az emberi életet és a testi épséget. Ennek ellenére hazánkban az utóbbi időkben újra fellobbant egy olyan mánia, amelynek feltűnését lázas állapotnak kell minősíteni; amikor a magyar dolgozó milliók verejtékeznek, kínlódnak és éheznek, akkor a magyar társadalom elitje megengedi magának azt a luxust, hogy felelevenítse rég lehanyatlott idők párbajmániáját. (Rakovszky Tibor: Ügy van ! Sokkal nagyobb bátorság vele szembeszállni, mint karddal szemben kiállni!) Legyen szabad felhoznom, hogy demokratikus országokban régesrég idejét multa már ez a lovagjáték, amellyel soha sem a személyes bátorság, hanem inkább a kiállásnak olyan módja mutatkozik, amely a tömegekben az elégedetlenséget növeli, mert a tömegek azt tartják, hogy az ilyenfajta mutatványok, kellene, hogy kivesszenek az olyan társadalmakból, ahol a munkára és a munka megbecsülésére fektetik a súlyt. Micsoda a párbaj képesség, t. Képviselőházi Kell róla beszélni azért, mert most a szálak idevezetnek a törvényhozás termébe és egyes törvényhozókat intimidáinak olyan módon, hogy^ tömeges ' kihívás, a bátorságnak ilyen felhívása intéztetik hozzájuk és valósággal r megzavarják a nyugodt törvényhozói működést azzal, ^ hogy valakit, képviselőtársunkat oda állítják a kardpenge vagy a pisztoly elé. Emlékeztetek arra, hogy itt mellettünk az osztrák képviselőházban Daszinszky tartomány gyűlésig kép viselőnek olyan időkben, amikor még a párbaj a lovagiasság mértéke volt, megvolt a bátorsága és egy lengyel arisztokratának a kihívását visszautasította és mégis a legelőkelőbb szerepet töltötte be a közéletben. Emlékeztetek arra, hogy ugyanott Lueger visszautasította a párbajra való kihívást és azért a császár őt megerősítette a polgármesteri székben. Elvégre talán nálunk is ideje volna már ráeszmélni arra, hogy az úgynevezett párbajképesség mint kvalifikáló erő és mint olyasvalami, ami az úri társaságnak mivoltához tartozik ,szűnjék meg, miért 'higyje el a t. Képviselőház, ez egyik oka annak, hogy a törvényhozói működést ott kint a nép rétegeiben, úgy amint ezt úri mulatságnak, a politikai tevékenységét úri huncutságnak tartják, Nem