Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

Az országgyűlés képviselőházának 98. hogy egy vasúti vonal jövedelmező-e vagy sem, egy összefüggő hálózatnál rendkívül nehéz, mert nemcsak azt az árut kell számításba venni, amely azon a vonalon van, hanem azt is, amely a fővonalakon mozog, amely fővonalaknak táp^ láló hajszálereit alkotják ezek a helyiérdekű vasutak.^ Egyébként azt, hogy az autóval okozott versenynek ellene dolgozunk, hogy a közönség érdekeit tudjuk szolgálni, azért említem fel, mert a képviselő úr azt az elgondolást vetette fel, hogy ilyen helyeken meg kellene szüntetni a járatot és autóval kellene a forgalmat lebonyolítani. Nekünk vannak igen alkalmas eszközeink, amelyekkel a forgalmat ilyen helyen is le tudjuk bonyolítani jól, könnyen és a közönség kényelmére: a motorkocsik. Az idén a 4,700.000 pengős megrendelésből nagyszámú motort és motorpótlókocsit is rendeltünk, • (Élénk helyeslés.) hogy ilyen helyeken, ahol aránylag kevés a forgalom, de mégis sűrűn kell közlekedni, könnyen tudjunk a közönség rendelkezésére állni. A képviselő úrnak az autóversenyre vonatkozó adatai szintén elavultak. Az 1928. évből való adatokra hivatkozott itt. 1928 óta az autófuvarozás óriási arányban fejlődött. Az üzletvezetőségek jelentései szerint 12—15 millió pengő az a forgalom, amelyet az autófuvarozás az államvasutaktól elvon. Szombaton nagyon részletesen kifejtettem, miért kell ezzel szemben nem ellenségesen védekezni, hanem kihasználni az autó előnyét és vele karöltve együtt járni, erre tehát most visszatérni nem akarok. Utaltam arra, hogy ugyanezt csinálják Németországban és más országokban is. Elmondottam, hogy Angliában a négy nagy angol vasúti társaság blokkba tömörült az autóverseny leküzdésére, ami jele annak, hogy nemcsak nálunk van így. Nálunk sokkal kedvezőbb viszonyok között levő vasutaknál is felmerült ez a gondolat, de — ismétlem — nem ellenségként kell szemben állnia a két közlekedési eszköznek, hanem egymással karöltve, az Államvasútnak értékesítenie kell az autófuvarozásnak azt az előnyét, hogy háztól-házig viszi a szállított árut. A Mavartra vonatkozólag is tett megjegyzéseket a képviselő úr. A Ma vart igazgatási költsége minimális, 6.9%, pedig az ilyen vállalatoknál normális még a 10%-os költség is. Egész adminisztrációja három szobában bonyolódik le. Az igazgatónak van egy tíz négyzetméternyi területű szobája. Ez a vállalat — azt mondhatnám — bizonyos tekintetben altruista jellegű intézmény annyiban, hogy az igazgatósági tagok egy fillér díjazásban sem részesülnek, (Egy hang a baloldalon: Helyes!) és egy fillér állami támogatásban sem részesül a vállalat. Igaz, hogy két éven át vesztesége volt a vállalatnak, egyik évben 13.000 pengő, a másik évben 54.000 pengő vesztesége volt. Ezzel szemben azonban az egyik esztendőben 160.000 pengőt, a másik esztendőben 180.000 pengőt tartalékolt járműbeszerzési célokra és e mellett évenként 120.000 pengős közterhet visel. Ez ebben a tekintetben a tényállás. Azt hiszem, hogy a vállalat, amelynek működéséről a közönség köréből csak jó jelentéseket kaptam, ebből a szempontból kifogás tárgyává nem tehető. A nyugdíjasok közötti különbséget szóvá tette Pallavicini őrgróf úr és Homonnay igen t. képviselő úr is, mondván, hogy meg kellene szüntetni azt a hármas kategóriát, amely fennáll az 1925 előtt, az 1925—1927 között és az 1927 után nyugdíjazottak között. Az új nyugdíjtörülése 1932 június 6-án, hétfőn. 245 vény ezeket a különbségeket legnagyobb részben megszünteti. Most érek Pallavicini őrgróf képviselő úr felszólalásának talán a leglényegesebb részéhez, ahol a képviselő úr azt mondja, hogy a Máv.-nál lényeges megtakarításokat lehetne elérni, ha a szénkartel áruuzsoráját megtömök. Azt mondja a képviselő úr, hogy nálunk a szénbányavállalatok mindig arra hivatkoznak, hogy drágább a szénelőállítás, mint a külföldön és ezt a bányafa drágaságával indokolják. Ilyent nem mondhat egy bányavállalkozó sem, ez képtelen állítás. Ellenben igaz az, hogy nálunk a széntermelés drágább, mint a külföldön, a következő okokból: Először a magyar szén kalóriatartalma sokkal kisebb, mint a külföldi, mondjuk a westphaliai széné, amelynek majdnem kétszer akkora, mindenesetre több, mint másfélszer akkora a kalóriatartalma, mint az átlagos magyar kalória. Ebből az következik, hogy ugyanazzal a munkával másfélszer, illetőleg kétszer akkora értékű szenet produkálnak, mint nálunk. Másodszor a magyar szén rendkívül porló. Sajnos, éppen a legértékesebb, a legdúsabb kalóriatartalmú szeneink a legporlósabbak, majdnem 80%-ig felmegy a termelésnél a porszén aránya, ami természetesen növeli a termelési költséget, egy holt teher, mert a porszén jelentékeny részét értékesíteni nem lehet. A harmadik az, hogy a magyar szénbányászat úgynevezett vándorbányászat. Nálunk ugyanis nagyon vékonyak az erek, változtatni kell tehát a helyeket. A külföldön 70—80 esztendeig mindig ugyanarról a helyről bányásznak, nálunk pedig sűrűn kell változtatni a helyeket. Tudom, hogy a t. képviselő urak egyrésze most azt gondolja magában, a miniszter most megvédte a szénkartellt. Nékem ez egészen közömbös. Én az igazságot védem legjobb tudásom, meggyőződésem és lelkiismeretem szerint. En a kartellekkel szemen ott, ahol kell — mellesleg megjegyezve, ezt csak úgy inter paranthesim mondom, szénkartell nincs — mindig meg fogom és meg tudom tenni azt, amit kell, de az igazságot sem hallgathatom el. A negyedik oka pedig annak, amiért a magyar szén termelése drágább, mint a külföldieké, az, hogy nálunk majdnem minden bánya vizes. Itt rendkívül nagy költséget kell fordítani a víztelenítésre, még a külföldi nagy bányák igen nagyrészében nem ismerik a víztelenítéstHivatkozik a képviselő úr ezzel szemben arra is, hogy a külföldi szén ára olcsóbb, mint a mienk. Igen, mert a képviselő úr csak a dumping-árakat nézi. Például a csehországi bányák otthon 150 cseh koronáért adják azt a szenet, amit nekünk 80 koronáért adnak; méltóztatnak tehát látni, hogy 50%-kai olcsóbban. A német, a felsősziléziai szénbányatársulat nekünk 9*25 svájci frankkal számlázza ugyanazt a szenet, amelyért otthon 14'75 svájci frankot szed, tehát 40%-os dump ing-különbség van. Az az állítás is elhangzott, hogy a magyar szénárak emelkedtek, külföldön pedig olcsóbbodtak a szenek. Ezzel szemben a következő adatok állanak, — nem házihasználatra készült adatok, hanem a német Reiehskohlenamtnak Übersichitjéből való adatok ezek — amelyek azt mondják, hogy az 1913—14-es kampány óta a szénárak Németországban 28%-kai, Franciaországban^ 42%-kal, Belgiumban 80%-kal, Csehszlovákiában a belföld használatára 90, az export részére 18%-kal, — méltóztatnak látni a dumping hatását — Magyarországon pedig