Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

246 Az országgyűlés képviselőházának a tatai és a salgótarjáni szénnél átlagban 31%-kai emelkedtek. 80—90%-os külföldi emelkedéssel állva tehát szemben, nem lehet azt mondani, hogy a szén ára külföldön nem emelkedett, nálunk pedig igen. Pedig hozzá kell tennem az igazság érdekében, hogy a közterhek ez alatt az idői alatt legalább is 50%kal emelkedtek. Ebből következik az, hogy a Máv. szenszerződését olyan kedvezőtlennek állítani, amilyennek azt a képviselő úr feltüntette, nem lehet. Legutolsó szerződése — nyugodtan, objektíven beszélhetek róla, nem én csináltam a szerződést — tavaly 6'5%-kai szorította le az azelőtti árakat. Megjegyzem, én ma már ezzel nem vagyok megelégedve, és a jövő év februárjában, amikor új szerződés kötésére kerül a sor, amennyiben ezen a helyen leszek, ennél sokkal lényegesebb engedményt fogok a bányáktol megkívánni. (Helyeslés.) Ha azonban nézzük, mit jelent nálunk ilyen szénár nemzetközi összehasonlításban, akkor a dolog úgy áll, hogy egy tonna gőz előállítása nálunk 4, a cseh vasutaknál 4-5, a németeknél 4*02 pengőbe kerül. Ez megint azt mutatja, hogy az Államvasutak az ő üzemi szükségletei kiegészítésénél igen körültekintő gondossággal jár el. Megdől tehát az az, állítás, — és sajnálom, hogy ez ilyenformán került ki a sajtóba is —, hogy a szénkérdés körülbelül 10 millió pengő nemzeti ajándékot jelent a Magyar Általános Kőszénbánya Társaságnak csak a Máv. tételénél. Az államvasutak összes szénvásárlása a Mák.-nál 3,900.000 pengő, ha iteljesen igénybeveszi, de sajnos, nem fogja tudni teljesen igénybevenni, mert a forgalom csökkent. Azt pedig nem tudom elképzelni, hogy 3,900.000 pengős vásárlásnál hogyan lehet 10 millió pengős nemzeti ajándékot adni valakinek. Ami a tantiémek kérdését illeti, (Meskó Zoltán: Az sem igaz, hogy lemondottak a tantiémről!), amíg kapitalista világfelfogás alapján állunk, ezt nem lehet kifogásolni. (Meskó Zoltán: Meg keli nyirbálni kissé a kapitalizmus túlkapásait!) A tőkétől csak egyet lehet elvárni, hogy teljesítse kötelességét az állammal és a munkásokkal szemben. Ezt el lehet tőle várni. (Zaj. — Elnök csenget.) De ha a magántulajdon rendjén állunk, akkor ezt nem lehet kifogásolni, mégpedig annál kevésbbé, mert a nagyvagyonok és a nagyjövedelmek közgazdasági szempontból is jelentenek valamit, az ipar, az iparművészet, általában a művészet szempontjából és egyéb szempontokbólHa teljesen tárgyilagosan akarunk ítélni, akkor a kérdés minden oldalát meg kell világítani és mérlegelni kell. A Mák.-nál a tantiémek összege körülbelül 6—700.000 pengő. (Meskó Zoltán: Jó kis mákostészta az!) Sőt mézes is. (Derültség. — Meskó Zoltán: Ezt elhiszem! — Kun Béla: Nem a kisemberek részére mézes!) Az a kérdés, hogy a képviselő úr a magántulajdon rendjén áll-e vagy sem. Ezt kell eldönteni. (Meskó Zoltán: A fákat meg kell nyirbálni, mert nagyon magasra nőnek!) Az én feladatom azonban most nem ez, hanem csupán az, hogy a t. Képviselőházat tájékoztassam egy kérdésben, amely a Ház elé került. (Helyeslés- — Meskó Zoltán: Ha a szén ára kisebb, a tantiém is kisebb lesz!) Minthogy ebben benne van a cement- és a mészvállaiat is, legfeljebb 400.000 pengő az, ami magára a szénvállalatra esik. Ez tehát annyit tesz, hogy ha le is szorítom a felére a tantiémet, 15 98. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. millió métermázsa termelésnél ez a 200.000 pengős tantiém métermázsánkint 1*3 fillért jelent. Ez olyan kérdés, amelyet végre meg kell világítani. Nemcsak az a veszedelmes, ha kizsákmányolás történik. Méltóztassék elhinni, hogy — hatása nem is közvetlenül jelentkezik — az osztályellentétek szítása nem megfelelő tényállítások alapján, nagyon veszedelmes, és talán csak később, de igen erősen megbosszulja magát. (Rakovszky Tibor: De a tények még izgatóbbak! — Ügy van! Ügy van! a bal- ésaszélsobaloldalon.) Ami azt illeti, hogy az Államvasutak a maguk rendkívül magas tarifájával elterelik vízi szállításra a szenet, erre vonatkozólag azt mondom, hogy bár így volna ez. Sajnos, víziutra alig megy ma szén. Először azt kell azonban előrebocsátanom, hogy a vasút sohasem versenyezhet a víziúttal. A vasútnak meg kell csinálnia az alapépítményét, azt fenn kell lartania, a víziút alapépítményét pedig a jóságos Isten és a természet adta meg. De Magyarországon, sajnos, a víziútnak ez az előnye nem érvényesülhet annak következtében, hogy úgy a románok, mint a jugoszlávok prohibitív tarifákat alkalmaznak a magyar szénnel szemben, ennélfogva víziúton ma igazán csak minimális mennyiségű szenet lehet szállítani. Ügy látom, meglehetősen igyekeznem kell elmondanivalóimmal, mert mindjárt hat óra, amikor be kell fejeznem. (Halljuk! Halljuk!) Petrovácz igen t. képviselő úrral az iparoktatás fontossága tekintetében teljesen egyetértek. Magam is szükségesnek tartom a mező-, gazdasági ipari szakoktatást, mert bár ideiglenes tanfolyamokat tartanak a malomipar, a szeszipar, vagy a sörfőzőipar terén is, de képtelenség az, hogy ezekben a nagy mezőgazdasági iparágakban ne legyen szakoktatás. (Ügy van! Ügy van!) A textilipari szakiskolát nemcsak, hogy fenntartani kívánom, hanem szeretném tovább is fejleszteni, (Helyeslés.) mert az megint lehetetlen állapot, hogy legnagyobb textilgyárainkban cseh és morva művesetők legyenek csak azért, mert nincsenek szakképzett magyar művezetőink. (Ügy van! Ügy van! — Meskó Zoltán: Basáskodnak ott magyar véreinkkel !) Az építőipari törvényjavaslatot eddig azért nem nyújthattam be, mert olyan mélyreható ellentétek voltak a mérnökök és a kisebb képzettségű építőmesterek között, hogy nem bírtam volna nyugodt lélekkel a Ház elé állni; most azonban már a legnagyobb kérdésekben megegyeztek. Remélem, hogy a még hátralevő ellentéteket ki tudom egyenlíteni és ősszel ezt a fontos törvényjavaslatot a Ház elé tudom terjeszteni. Peyer t. képviselő úrral teljesen egyetértek abban, hogy a forgalom szabadsága nélkül — az áru- és devizaforgalmat egyaránt értem — a normális gazdasági élet helyre nem állhat és a világgazdasági válság meg nem szűnhet. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Az olasz szerződésről majd a végén fogok szólani. A kartellekről, a vámokról, az iparnak nyújtott kedvezményekről rendkívül részletesen, talán túlságosan hosszan is beszéltem már szombaton és így szíves engedelmével erre a kérdésre most nem tudok rátérni. Pintér képviselői úr szóvátette, vájjon a filléres; igyorsivonat tejfelét ki szedi le. (Rakovszky Tibor: Az utazóközönség!) Közbeszólás formájában megjegyeztem, hogy itt tejfelről