Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

244 Az országgyűlés képviselőházának adok t. képviselőtársamnak, mert ezekben a kérdésekben prevencióval sokat el lehet kerülni; a prevenció sokkal többet ér, mintha akármekkora kártérítést kap évek múlva, ha ugyan egyáltalán megkapja a megfelelő kártérítést. A technológiai könyvtár elhanyagolt voltát felettébb sajnálom. Ez olyan takarékossági intézkedés, amelyet én igazán fájlalok, annyival is inkább, mert a technológiai intézetre magára sokkal nagyobb összeget szeretnék fordítani. Ha a technológiai intézet évek sora óta. kellő dotációval kísérleteket végezhetett volna, például a kokszosítás terén ma már sokkal előbb tudnánk lenni. (Ügy van! Úgy van!) Én itt, amit lehet, meg fogok tenni, bár bizonyos devizanehézségek vannak, bármilyen furcsán hangzik is ez. Tudniillik itt nagyon sok külföldi könyv és folyóirat van, úgyhogy pengőben hiába áll rendelkezésre az ezekre szükséges összeg, valutában nem tudjuk azt megfizetni. Meskó Zoltán igen t. képviselő úr még a költségvetés általános vitájában szóvá tette, hogy az útépítés szünetelése miatt sok régi napszámost el kellett bocsátani. Sajnos, ez így van, méltóztatik azonban bölcsen tudni, hogy a költségvetésem e tekintetben minden fedezet nélkül áll. Én kiadtam az utasítást, hogy amint megkezdjük újra az útépítéseket — amire reményem van, ha másként nem, szükségmunka formájában — akkor ezeket a régi napszámosokat kell alkalmazni és visszavenni. (Helyeslés.) Az Árelemző Bizottság működését méltóztatott némi enyhe gúnnyal illetni. Sajnos, szombaton nem méltóztatott itt lenni, amikor^ felolvastam öosszú listáját azokak az eredményeknek, amelyeket ez a bizottság eddig elért és tessék. elhinni, hogy ez egy olyan bizottság, amely teljesen önzetlenül, minden díjazás nélkül igen nagy munkát végzett. (Meskó Zoltán: Fizessék őket, de az árakat törjék le!) Bármilyen nagy a fizetés, ez még nem elegendő arra, hogy az árakat letörjék, ha annak gazdasági feltételei nincsenek meg. Méltóztatott a német árdiktátorra hivatkozni, Gördeler nagyon szép és derekas munkát végzett, azonban Németországban a nagykereskedelmi árak a legutóbbi három hóaapbari 4'2%-kal csökkentek, nálunk pedidg 4'1%-kal, és ezért az 0*1% különbségért egy nagy apparátus és egy diktátor fenntartása nem fizetné ki magát. De sok egyéb tényező is van, amelyről szombaton megemlékeztem. (Dinnyés Lajos: Hol vannak az egységespárti képviselőkl — Zaj.) Én nem a képviselő uraknak beszélek csupán, én az országnak beszélek, s én kötelességemet akkor is teljesíteném, ha egy képviselő úr sem volna itt. Engem ez nem altérai. (Elénk helyeslés és taps.) Mihálffy Vilmos, képviselő úr két olyan panaszt hozott fel, amelyet teljesen indokoltnak látok: úgy a vasúti útépítést, ami jelentékeny vonalrövidülést idézne elő, mint a mohácsi szigeti közlekedést- Ez azonban, sajnos, megint olyan pénzügyi kérdés, amelynek tekintetében csak a pénzügyminiszter úr hozzájárulásával tudnék ígéretet tenni. En tisztában vagyok a kérdés jelentőségével, azt napirenden is tartom, és amint lehet, meg is fogjuk azt oldani. Müller Antal képviselő úr a rokkantak vasúti kedvezményének kérdését tette szóvá és szabadjegyeket kívánt részükre. A rokkantaknál a helyzet az, hogy ma 50—66%-os utazási kedvezményük van, és én ma elvileg tovább98. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. menni nem tudok. (Müller Antal: A tiszteknek!) Attól függ, hogy benne vannak-e valamely rokkantügyi intézetben vagy sem. Aki valamely rokkantügyi intézetben benne van, nagyobb százalékot kap és ha 100%-os rokkant, akkor is nagyobbat kap. Elvben ezt nem mondanám ki, de — ha bár ez nem taktikus dolog tőlem, elárulhatom — hogyha hozzám jön egy rokkant és szabadjegyet kér s látom, hogy megérdemli, akkor hiába van a 6-os és a 33-as bizottságnak az utasítása, én nem tagadom meg tőle a szabadjegyet. (Helyeslés és taps. — Andaházi-Kasnya Béla: Szívvel és nem szabályokkal kell az ilyen ügyeket intézni!) A kisipari hitel határideje tekintetében megnyugtathatom a képviselő urat, hogy az az 1936. év végén fog lejárni és nem a jövő év végén, mert meghosszabbíttatott. A kontárkérddésre nézve már kifejtettem álláspontomat és ismételten csak azt jelenthetem ki, hogy az idevonatkozó szabályokat az ipari élet kalózai ellen, —ahogy magamat ki szoktam fejezni — h legszigorúbban fogom a legitim iparosság érdekében alkalmazni. (Helyeslés.) Ami a házbér és a üzletbér kérdését illeti, ez tulajdonképpen a népjóléti minisztérium hatáskörébe tartozó kérdés. Miniszterközi bizottság foglalkozott ezzela kérdéssel, amelyben az én megbizottaim is résztvettek és megnyugtathatom a képviselő urat, hogy az én megbizottaim azt az álláspontot képviselték, amely a bérlőknek álláspontja, (Helyeslés balfelől.) sőt voltak esetek, amikor magam is személyesen szállíttattam le boltbéreket. (Helyeslés balfelől.) Pakots képviselő úr az államvasutak igazgatását támadta és bizonyos reformokat ki-. vánt. Az államvasúti kérdéssel szombaton olyan részletesen foglalkoztam, hogy azt hiszem, újra elmondani egészen fölösleges időpazarlás volna. A költségvetés realitását illetőleg én úgy értettem, — lehet, hogy nem jól hallottam — a képviselő úr azt mondotta: hogyan lehet az, hogy az államvasút idei bevételi előirányzata ugyanannyi, mint tavaly? Ez nagy tévedés. A tavalyi előirányzat volt 294 millió pengő, most pedig az előirányzat 243 millió, tehát 51 millió pengővel kevesebb. A helyiérdekű vasutak megváltásáról is bírálatot mondott a képviselő úr, hogy óriási pénzbe került s fölösleges dolog volt, stb. Kifejtettem, hogy alig valamivel többet fizetünk a helyiérdekű vasút tulaj donbavételéért, mint amennyit pusztán a használatukért mint bért kellett fizetni és ha nem tettem volna meg, nem tudtam vôlna^ megadni a mezőgazdaságnak a tört-tarifák megszüntetéséből előálló kedvezményt és fizetni kellett volna ezenkívül a tarifának a helyiérdekű vasúton mindig szedett 10%-os építési pótdíját is, ami ma rendkívül nagy terhet jelentene. Pallavicini őrgróf úrnak beszédével kapcsolatban — sajnálom, hogy a képviselő úr nincs a* teremben, előbb még itt láttam — néhány komoly megállapításom van. Az 1932 január, 1-én életbelépett általános illetményleszállítás alkalmával az államvasúti segédtiszti és altiszti személyzetnél a csökkenés elmaradt, tehát akkor honoráltuk az államvasúti személyzet különleges szolgálatát. Hosszabblélekzetű megjegyzése vonatkozott a

r helyiérdekű vasutak kevéssé jövedelmező voltára. Ez a megjegyzés bizonyos tekintetben ma már tárgytalan, mert hiszen helyiérdekű vasutak voltaképpen nincsenek. Most már államvasút az egész vonalhálózat és azt megítélni,