Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

Az országgyűlés képviselőházának 98. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. 227 van és nem hiszem, hogy az az idegen, aki néhány hétre, vagy néhány napra ki akar kapcsolódni a maga szomorú életéből, beállana abba a temetési menetbe, amelyet ma a bécsi élet jelent. De van ennek a kérdésnek egy másik oldala is. Az idegenek jelentékeny része^ Németországot kereste fel, főkép Bajorországot, de magát Berlint is, amely az utóbbi három évben az idegenforgalom igen nevezetes centrumává dolgozta fel magát. Itt az a helyzet, hogy Németország is kiesik ebből a konkurrenciából, (Ügy van! Ügy van!) mert Németországnak ezen a nyáron sokkal bokrosabb teendői lesznek, mintsem hogy a maga idegenforgalmát forszírozza és különben is a Berlinből érkező politikai hirek éppenséggel nem alkalmasak arra, hogy az idegenek nagy tömegei, gond, küzdés helyett a szórakozás, a csend, a békesség és a nyugalom elérése céljából éppen Berlint keressék fel. Berlin idegenforgalmát ezen a nyáron — minden jel erre mutat — a külföldi lapok tudósítói, mozi- és fotóriporterek fogják kitenni. Most itt áll Magyarország, boldogtalan, szerencsétlen gazdasági helyzetében ugyan, de el kell ismernünk, hogy ebben a fővárosban és ebben az országban tényleg rend, nyugalom és békesség van. Ez ma, amikor az egész világ fel van dúlva, hallatlan szuggesztiyitás annak a számára, aki nyugalom, rend és békesség után sóvárog. Meggyőződésem, hogy a pénz, a Fremdenindustrie bevétele itt fekszik az aszfalton és itt fekszik a magyar országutakon, ha meg tudjuk változtatni idegenforgalmi berendezkedéseinket, ha azokat demokratizáljuk és kizárólag tehetséges, lelkes, önfeláldozó, arravaló emberek veszik 'kezükbe az ügyet, akik nem adminisztrálják ezt a kérdést, hanem szívvel-lélekkel dolgoznak érte. Budapest tényleg nagy kincset bír fürdőiben. Az a szó: «Budapest fürdőváros», nem frázis. Ez így van. Budapestet igenis lehet és lehetett volna fürdővárossá alakítani. Végtelenül sajnálom, hogy az a kormányzat, amely a mostani kormányzatot megelőzte, egyáltalában nem állott a helyzet magaslatán és nem gondolt például arra, — hogy csak egy példát mondjak — hogy a Lillafüredre és a belügyi Vigadóra fordított nagy összegeknek esak egytized részéből is reumakórházat lehetett volna építeni Budapesten. Látjuk, hogy milyen tömegesen keresték fel Angliából és az északi országokból az északnémet fürdőhelyeket, amelyeknek éppen ennek a betegségnek enyhítésére vagy gyógyítására alkalmas forrásai talán tizedrészét sem jelentik annak, amit mi bírunk. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Klímájuk is rosszabb!) Igen, klímájuk is roszszalbb. Egy reumakórház ide vonzaná Angliából, Skótországból és a skadináv országokból a gyógyulást kereső fizetőképes vendégek ezreit. (Erdélyi Aladár: Mi úgy csináltuk, hogy először kapjanak reumát, majd most meg fogjuk építeni a kórházat! — Zaj.) Bocsánatot kérek, hogy csak ilyen sürgönystílusban mondom el mondanivalóimat, de csupán néhány perc áll rendelkezésemre. Még két olyan fürdőhelyünk van, amely erre a célra szintén rendkívül alkalmas: Hévíz és Harkányfürdő. Meg kell állapítani, — előttem áll a statisztika, amellyel nem untatom a t. Képviselőházat — hogy a fürdőutasok 79 százaléka reuma ellen keres gyógyulást, mi pedig ezt figyelmen kívül hagytuk, amikor minden igyekezetünket erre kellett volna koncentrálnunk, és Budapest fürdőváros központi problémája éppen egy reumakóríház megépítése lett volna. Még néhány szót szeretnék szólni a Balatonról. (Halljuk! Halljuk!) Felhívom a t, miniszter úr figyelmét arra, hogy a Balatonnál végzetes hibák vannak. Teljesen egységes terv nélkül, céltudatlanul folyik ott a parcellázás. Akinek száz vagy ezer négyszögöle van, az hozzáfog a parcellázáshoz, ellenben semmiféle hatóság nem gyakorol kellő felügyeletet, úgyhogy spekulatív módon szórják szét ezeket a •parcellákat a legprimitívebbb egészségügyi szempontok szem előtt tartása nélkül, csatornázás, világítás nélkül, talajvízzel, a nélkül, hogy a hatóság éppen az idegenforgalom, de a belső forgalom szempontjából is ebben a kérdésben a legszigorúbb felügyeletet gyakorolná. Mert azt látjuk, — itt fekszik előttem a főváros statisztikája, amellyel azonban nem kívánok foglalkozni — hogy a legtöbb nyári hasmenés, szamárköhögés és tífusz a gyermekek között ősszel fordul elő, amikor bizonyos olyan területekről jönnek vissza a nyaralásból, amelyek nincsenek csatornázva és amelyek a talajvíz szempontjából sem kifogástalanok. Ezt a kérdést nagyon ajánlom az igen t. miniszter úr figyelmesbe. (Kállay Miklós: Es a balatoni közlekedést!) Még egy kérdés van, amelyet röviden kívánok érinteni. En is azon a nézeten vagyok, hogy Budapest mindenképpen igyekezzék arra, hogy ezt az egyetlenegy ipart, a Fremdenindustrie-t fejlessze és ezáltal a város forgalmának teljes érelmeszesedését, amelyről éppen előttem szólott t. képviselőtársam szolgált gyakorlati példával, felfrissítse. E szklerotikus folyamat ellen, arra, hogy friss vér jöjjön ennek a városnak elmeszesedett ereibe, a leghatásosabb mód az idegenforgalom. (Egy hang a középen: Az egydüli mód!) Az egyedüli mód, én is azon a véleményen vagyok. Lehetetlen dolog az, hogy például Budapesten az éjszakai élet '— nem a frivolitás beszél belőlem, viszont az álmoralitás sem — olyan súlyos rendőri ellenőrzés alatt álljon, mint Európa egyetlen más országában sem. Enyhíteni kell ezeket a hatósági rendelkezéseket, az idegen számára kellemessé és szórakoztatóvá is kell tenni ezt a tündérszép várost. Ha akármilyen idegen itt megfordul, elismeri, külföldön terjeszti, — száz és száz ujságnyilatkozatban olvastam — hogy Budapest tényleg a világ egyik legtündéribb, legszebb városa. Itt a^hatóságnak, a polgárságnak, a kereskedelem és az ipar reprezentánsainak, a t. kormánynak, a kereskedelemügyi minisztérium illetékes ügyosztályának mindenképpen össze kell fognia ennek az egyetlen sánsznak kihasználására.^ Meg vagyok győződve arról, hogyha ez a nyár is eredménytelenül múlik el, akkor esak magunkra vethetünk, mert minden más előttünk van arra, hogy ebből a városból és ebből az országból egy nagyarányú idegenforgalom centrumát fejlesszük ki. Idegenforgalmunknak egyik legnagyobb hibája tényleg az, hogy mindent Budapestre 'koncentrál, ahol az idegen két-három napig remekül érzi magát, de a további itt tartózkodására csak igen szűkös programmot tudunk nyújtani. A Balatonon túl van még ennek az országnak 5—6, talán 7 olyan pontja is, ahol az idegen megtalálja azt, amit nyugalommal, a renddel, a csenddel, a szórakozással és a békességgel együtt keres: ä romantikát. Minthogy, ma az egész világon ilyen materialista korszakot élünk, amikor — mint mondtam — mindenki a gondok taposó malmában vergő-