Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

228 Az országgyűlés képviselőházának dik, azért mindenki vágyódik romantikára. (Kállay Miklós: Es pittoreszk látványosságokra!) és — helyesen mondja t. képviselőtársam — pittoreszk látványosságokra. Ezt mi inkább tudjuk nyújtani, mint akár . Ausztria, akár Németország. Olaszországon kívül ez az ország csonkaságában is a legpittoreszkebb ország, amely a leginkább tetszik az idegennek, mert specialitást kap. T. Ház! Ezeket voltam bátor a miniszter űr figyelmébe ajánlani sürgönystílusban. Őszinte sajnálatomra — politikai pártállásomra való tekintettel — a címet nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. ( S sünét után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Hof fer László! Hof

fer László: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Aki az utóbbi időben csak valamennyire is figyelemmel kíséri úgy a napi, mint a szaksajtót, annak semmiesetre sem kerülhette el a figyelmét, hogy milyen koncentrikus támadások indultak meg az úgynevezett közüzemek ellen. Nemcsak az egyes közüzemek ellen, hanem válogatás nélkül mindegyik ellen, akár jó, céljának megfelelő, akár pedig rossz és mivel rossz, megszüntetendő feltétlenül. (Pakots József: Nem mindegyik ellen!) Mindegyik ellen, (Pakots József: Nem!) nagy általánosságban mindegyik ellen indult meg (Malasits Géza: Mindegyik ellen, igaza van a képviselő úrnak!) és azt követelik a kormánytól, hogy a közüzemeket egyszerűen törölje el és söpörje el a föld színéről. Az én véleményem szerint a közüzemnek akkor van jogosultsága, ha a gazdasági szükségesség hívta életre és mivel árnivelláló hatást fejt ki, a köznek teljesít jelentékeny szolgálatot. Véleményem szerint igenis vannak olyan közüzemek, amelyek fenntartandók, mert kötelezettségüket, r amelyért alkottattak, feltétlenül teljesítik s éppen azért az államhatalomnak is feltétlen érdeke, sőt kötelessége, hogy ezeket a közüzemeket megvédelmezze ezek ellen a támadások ellen. T. Ház! A közüzemnek — a magánvállalatokkal szembeállítva — nem annyira a termelői, szóval a vállalkozói érdeket kell szem előtt tartania, hanem igenis a fogyasztó érdekében kell kifejtenie munkásságot. A parlamentben nagyon sokat hallottunk beszélni a kartellekről, különösen a kartellek ellen. Kérdezem, hogy van-e hatásosabb eszköz a kartellek megfékezésére, a kartellek túlkapásai ellen, mint éppen a közüzemek? Mert talán a közüzemek az egyetlen olyan vállalkozás, amely az árakat mérsékelni tudja és arra rá tudja kényszeríteni a kartelleket is. Magánvállalat szerintem alig van olyan, amely a kartellekkel a versenyt fel tudja venni, mert a kartell túlságosan erős tőkét képviselve, a magánvállalat bizonyos idő múlva vagy anyagilag kimerül, vagy pedig- szintén beleolvad a kartellbe. Szerintem tehát abban az esetben, ha a közüzem teljesíti a rárótt feladatot, az államhatalomnak feltétlenül melléje kell állania és megóvni őt a pusztulástól vagy a tönkremeneteltől. Mindezek előrebocsátása után, bár nem valami hálás téma, mégis egy közüzemet vagyok kénytelen védelmembe venni. Pest és Nógrád 98. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. vármegye egyesített kőbányáiról van ugyanis szó. Pest vármegye a háború előtt, annak ellenére, hogy az ország vezető vármegyéje volt, egyben mégis igazán hátul kullogott a többi összes vármegyék mögött, mégpedig az utak dolgában. Hogy ennek mi volt az oka, azt az idő rövidsége miatt nem akarom hosszasabban fejtegetni. Jellemzésül felhozom azt, hogy az országnak stratégiailag is egyik legfontosabb útvonala, a Budapest

1

—kecskémét—szeged—temesvári útvonal, csak 1912-ben épült ki. Ott van a Budapest—ceglédi vonal, amelyet 1921— 22-ben építettek ki. Hogy ennek mi volt az oka, azt, mondom, nem akarom bővebben fejtegetni. Ha azonban nézzük a háború előtti és mostani állapotot, kitűnik az, hogy Pest megyének igazán nincs mit szégyelnie, mert nemcsak hogy utolérte, hanem lényegesen túl is szárnyalta a többi vármegyéket nemcsak az utak aránylagos hosszúsága, hanem azoknak minősége tekintetében is. Hogy ennek mi volt az okai Legelsősorban az, hogy a kormányhatalom lehetővé tette azt, hogy meg-felelő tőkék álljanak a vármegyék rendelkezésére. Ezek a tőkék természetesen nemcsak Pest vármegyének állottak rendelkezésére, hanem egyformán minden vármegyének. Hogy mégis Pest vármegye volt az, amely ilyen óriási lépésekkel haladt előre az utak tekintetében, ennek az volt az oka, hogy az utak építésére szükséges kőanyagot^ a szükségletnek megfelelő mennyiségben, elsőrendű minőségben és talán — ami a legfontosabb, a többi vármegyénél sokkal olcsóbb egységáron tudta beszerezni. A háború előtt Pest vármegye kőanyagszükségletét legnagyobbrészt a kissebesi és kolláti — magánkézben lévő — és a sátorosi, nagyszőllősi, halmágycsúcsi, marótlaki, nagybátonyi és tarcali állami bányákból szerezte be. Az államiak közül a két utóbbi, a nagybátonyi és a tarcali — a legkisebb kapacitású — maradt meg magyar impérium alatt. A háború után gondoskodni kellett arról, hogy meg-felelő mennyiségű kőanyag CsonkaMagyarországban is rendelkezésre álljon. Erre nemcsak valutáris szempontból volt szükség, hanem szükség volt azért is, hogy az irántunk nem valami barátságos magatartást tanúsító kisantanttól ne legyünk ebben a tekintetben is függő viszonyban, de viszont szükség volt azért is, hogy a hazai munkásokat megfelelő módon foglalkoztassuk. A csonka országban megmaradt kőbányák nem voltak természetesen abban a helyzetben, hogy a háború után megnövekedett igényeket ki tudják elégíteni, a magánbányák viszont nem voltak úgy berendezkedve, nem volt olyan kapacitásuk, hogy ezt a szükségletet valamennyire is ki tudták volna elégíteni, de viszont Pest vármegye, amelynek óriási útépítő^ programmja volt, nem lehetett kitéve a magánbányák mindenkori szeszélyeinek. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Hof

fer László: A magánbányák ekkor még be sem voltak rendezkedve. 192Ç és 1929 között csináltak nagyobb invesztíciókat, akkor is fölöslegesen, sokszor olyan helyeken, ahol a szomszédságban „már teljesen felszerelt, virágzó bányák voltak. Pest vármegye törvényhatósága ezelőtt néhány esztedővel engem küldött ki, hogy a hatósági bánya kérdéseivel behatóbban foglalkozzam. Ebben az időben teljesen áttekintettem az egész üzemmenetet és most, néhány esztendő múlva, a legnagyobb lelkiismeretességgel jelenthetem ki, hogy ez a közüzem a legnagyszerűbben teljesíti a feladatát. Nemcsak én konstatál-