Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

224 Az országgyűlés képviselőházának 98. ülése 1982 június 6-án, hétfőn. galmából 73% a kocsi, 27% az autó, a törvény­hatósági utaknál pedig 87% a kocsi és 13% az autó. Ezek a számok azt mutatják, hogy Ma­gyarországon a kocsifuvar, a tengelyesfuvar az, amely mindenképpen dominál az ország­ban, különösen azokon a vidékeken, ahol a baromfitenyésztés ós a kertgazdaság inkább ki van fejlődve, valamint nagyobb ipari váro­sokban, ahol nagy, mondhatni sokkal nagyobb a forgalom, mint azon a sokat emlegetett bécsi úton. Azok a kofák napról-napra jönnek fel a városba, kocsi kocsi hátán van és ezeken az utakon azt látjuk, hogy nagy torlódások van­nak és ezek az utak romlanak napról-napra. Büszkeséggel állapíthatom meg azt, hogy Pest vármegyében a törvényhatóság kezelése alatt álló utak sokkal jobb és kifogástalanabb állapotban vannak, mint az állami utak. Azo­kon az utakon lehet szépen menni, a célnak megfelelőleg, azok rendesen vannak gondozva, ezzel szemben azon a nevezetes, már világ­viszonylatban is ismert úton, a szeged—buda­pesti úton, a transzkontinentális útnak ezen a részén igazán nem is merem azt mondani, hogy «ázsiai» állapot uralkodik. Itt ebbe belekapcsolódva, még^ pár szóval meg szeretnék emlékezni az autófuvarozásról is. A miniszter úr Pakots igen t. képviselő­társamnak válaszolva, azt a megjegyzést tette, hogy az autó benzinnel jár, benzint pedig kül­földről hozunk és hogy az autóforgalom gát­lása bizonyos mértékben nemzeti érdek is, il­letve a Máv.-nak érdeke. (Kenéz Béla kereske­delemügyi miniszter: Kiegészítenie kell egy­mást a kettőnek!) Én mély tisztelettel azt kér­dem a mélyen t. miniszter úrtól, hogy a Mavart­autófuvarozási vállalat ezek szerint minek kell? Mert a Mavacrt. volt az, amelyet ak­kor, amikor ezek a magán autófuvarozási vállalatok hatalmas konkurrenciát csinál­tak a Máv.-nak — hangsúlyozom, jogo­san — az állam beállított, már pedig a M avart, szintén éppúgy benzinnel dolgozik, mint a magánautófuvarozók. (Kenéz Béla ke reskedelemügyi miniszter: Szombaton bőven beszéltem erről!) Elismerem, akceptálni fogom a miniszter úr kijelentését akkor, ha lehetővé teszi a r zt, különösen tekintve Pest környékét... (Gáspárdy Elemér: Miért nem volt itt szom­baton a képviselő úr?) Kérem, nem voltam itt. Mondom, ha minél előbb iehetővé teszi azt, hogy ugyanolyan költséggel, ugyanolyan ké­nyelemmel a Máv. is el fogja tudja szállítani ezeket a munkásokat, elsősorban pedig ezeket a kiskereskedőket, az úgynevezett kofákat... A Máv. jelenlegi vasúti tarifája nagyoa magas és belátom, hogy a Máv. nem tud olyan sűrű vonatokat indítani, hogy a vidék igényeit ki­elégítené. Ezzel szemben az autófuvarozó oda­megy az illető kofa háza^ elé reggel 2 órakor, felteszi a portékát az autóra, métermázsánként 2 pengőért viszi, behozza Budapestre, itt le­teszi, innen hazaviszi és leteszi a kofa laká­sába. Budapestnek szükségletei vannak és mi­után nekünk az a célunk, hogy a piaci árakat befolyásoljuk, ezt azáltal is lehetővé tebetjük, ha -törekszünk arra, hogy a fuvarköltség mi­nél kevesebb legyen. Ezzel szemben, ha vas­úton akar ugyanaz a kofa felmenni, akkor fantasztikus az, amit végig kell neki, jó ma­gyarsággal mondva, leistolni. (Fábián Béla: Úgy van!) Fel kell neki kelnie szintén 2 óra­kor, ki kell mennie kocsin az állomásra, az­után Pesten még villamospénz kell. Ez a 48 fillér villamospénz olyan tétel egy ilyen sze­rencsétlen kiskofánál, amely mindenkép in­dokolttá teszi azt, hogy ha már az állam, a Máv. nem tud többet nyújtani, akkor igenis ne méltóztassék ezeket a teherfuvarzsi enge­délyeket olyan rigorózusan kezelni, olyan sok kikötést tenni ezeknél és rákényszeríteni az embereket arra, hogy ponyvák alá bujjaoiak be és úgy szökjenek be ide, Budapest székes­főváros területére, mint a betörők. Ha majd a kereskedelemügyi miniszter úr gondoskodni fog arról, hogy a forgalom és a közérdek ilyen szempontból ki legyen elégítve, akkor ma­gamévá fogom tenni és akceptálni tudom azt a felfogást, amelyet a kereskedelemügyi mi­niszter úr képvisel, addig azonban ezt a fel­fogását nem tehetem magamévá. Itt van a Máv. tarifapolitikája. Elismerem és kijelentem! azt, hogy ha visszaadnák a kellő autonómiát a Máv.-nak, annak a kiváló szak­értő testületnek, amely a Máv. élén áll, akkor a tarifákat mindenképpen csökkenteni lehetne. Azonban a Máv. felett ma titokzatos kezek mű­ködnek és ezek a titokzatos kezek megkötik a Máv. vezetőségémek intencióit és elgondolásait. (Fábián Béla: Hol laknak ezek*?) Ez teljesen lehetetlen állapot. Méltóztassék a békebeli for­galmat megnézni, akkor sem volt a forgalom sokkal nagyobb, mint ma és magára arra az autóra mein lehet mindent ráfogni. Lehet, hogy ez nagyon szép és tetszetős kifogás, de lénye­gében teljesen más okokban keresendő a tarifák magasságánlak az oka. Keresendő azokban a megkötésekben, amelyeket különböző kedvez­ményes- és szabaldljegyek formájában kénytelen a Máv- magára vállalni. Méltóztassék a kimu­tatásokat megnézni és meg méltóztatnak látni, hogy ha tíz utas van azon a vonaton, a közül a tíz utas közül 7—8 valami úton-módon ked­vezményes áron utazik. Ha ezeket a ked'vezmé­nyies jegyeket visszavonnák és, a Máv.-on min­denkinek rendesen kellene fizetni, akkor talán le tudnának szállani a tarifával is. Ezáltal a forgalmat is növelni tudnák, sőt azok, akik ma kedvezményeket élveznek, valószínűleg, sőt meggyőződésem szerint biztosan olcsóbban olcsóbban 1 tudnának utazni, (Ügy van! Ügy van!) mint eddig utaztak. A filléres gyorsvonatokra nézve még csak az a megjegyzésem, hogy igenis a filléres gyors­vonatokat mindenképpen meg kell tartani, (Fábián Béla: El akarják törölni! — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Tévedés!) sőt tisztelettel arra kéremi a miniszter urat, hogy a filléres gyorsvonatok mellett filléres tehervonatokat is méltóztassék beállítani. (Fá­bián Béla-: Az újságok azt írják, hogy beszün­tetik a filléres gyorsvonatokat! — Müller Antal: Az ellenkezője igaz!) A kereskedelemügyi miniszter úr egész politikájával és elgondolásával nem értek egyet és ezért a címet nem fogadom el- (Helyes­lés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Brandt Vilmos jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Képviselőház! Amikor a kereskedelemügyi tárca költségvetését szétosz­tották, azt hiszem mindannyiunkat egy meg­nyugvás töltött el, midőn átolvasva azt láttuk, hogy a kormány mérlegelte és méltányolta az ipar és kereskedlelem mai súlyos helyzetét és a költségvetésben 3 és fél millió pengővel többet állított be iparfejlesztési célokra, mint az el­múlt esztenldlőbenl A mi lecsökkent költségve­tésünkben, ahol mindenütt takarékosság van, ez a 3 és fél millió igen jelentős összeg és en­nek helyes felhasználásával tényleg nagyon erősen és hatékonyan tudunk segíteni az iparon

Next

/
Thumbnails
Contents