Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

Az országgyűlés képviselőházának 98. ülése 1932 június 6-án, hétfőn, 207 rendelet határozott előírása dacára a pénzügy­igazgatóságok csak részvénytársaságoknak és nyereséget felmutató cégeknek hajlandók ezt engedélyezni. A rendelet szerint a készletek után fizetendő forgalmiadóváltság címén fize­tendő összegekre 12 havi részletfizetés engedé­lyezhető, ezzel szemben a pénzügyigazgatóságok csak 4 havi részletet akarnak engedélyezni* Bár ez nem tartozik ai kereskedelemügyi mi­nisztérium hatáskörébe, (Kenéz Béla keres­kedelemügyi miniszter: A raktárváltság ügyé­ben közbeléptem! — Sándor Pál: Volt is ered­ménye!) kérem ennek az ügynek jóindulatú­kezelését, mert számos hasonló jelenséget le­hetne felsorolni, és a miniszter úr mint a ke­reskedelem és a kisipar barátja, kell, hogy mindezeket megvizsgálva, a panaszokat orvo­solni igyekezzék. Éppen azért, mert a miniszter úr a keres­kedelem barátjának mutatkozik, örömömnek adok kifejezést akkor, amikor a lakásügyek ezentúl az ő fenhatósága alá fognak tartozni. Remélem, hogy a sokat kívánt, sokszor köve­telt és igen sokszor megígért, de mindezideig meg nem valósított bolt-, lakás- és műhely­béregyeztető bizottságokat és bíróságokat a mi­niszter úr fogja végre megteremteni. Ugyancsak örömömre szolgál, hogy az Or­szágos Társadalombiztosító Intézet szintén ai miniszter úr fenhatósága alá fog tartozni, mert ezáltal remélek védelmet ennek csökevé­nyeivel^ szemben a kereskedelemnek és kisipar­nak számára. Még ihárom kérdés az, amelyet csak egy­egy mondatban érinteni kívánok: a vasutas­társadalom jogos kívánságait, az idegenfor­galom ügyét és a postának, különösen a táv­beszélőnek kérdését. r Teljesen magamévá teszem a Magyar Va­sutasok Országos Szövetségének nyílt kérel­mét, amely a Magyar Szárnyaskerék május 15-iki számában jelent meg. Azoknak, akiknek az utazás va^y hivatás, vagy élvezet, meg kell becsülniök azokat, akik az út napszámosai, és akik állandóan mozgásban, füst és korom között töltik el életüket. És különösen meg kell becsül­nünk ezt nekünk, akiknek szintén állandó mozgásban kellene lennünk,bár — sajnos •— nein vagyunk állandó mozgásban. Beszédünk elszáll mint a füst és végeredményben látókö­rünket korom homályosítja el. Lehetetlennek tartom, hogy legyenek vasutasözvegyek, akik­nek nevetségesen tragikus 20 pengős kegydíja most 12 pengőre szállíttatott le. Kívánom a va­sutasok egész státusrendezését azért, mert a jelenlegi státusrendiezés igazságtalan és reví­ziót igényel. A vasútforgalom terén viszont örömmel üdvözlöm a filléres gyorsvonatok be­vezetését, amint ezt előttem is többen erről az oldalról megtették. De ennek a szellemnek az érvényesülését szeretném az idegenforgalom .kifejlesztése terén is látni. A vasútforgáiom terén kér em a mélyen t miniszter urat, hogy azoknak a kereskedőknek és kereskedelmi uta­zóknak, akik a kereskedelmi forgalmat még látszatra fenntartják az országban, további kedvezményeket nyújtani szíveskedjék. Az idegenforgalom területén pedig a valutakérdés rendezése mellett első teendő volna a vizumok teljes és tökéletes törlése. Az idegen országok­kal szemben nem lelhet eléggé hangsúlyozni kifelé Budapest fürdőváros jellegét, de ezt nem csak hangsúlyozni kell, hanem tényekkel és tettekkel keli elősegíteni, A posta ügyköréből csak a távbeszélő kér­désével fog-lalkozom, bár hosszasabban kellene KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. beszélnem a magas postai díjszabások kérdé­séről is. Minthogy azonban az idő szűkre van szabva, nein tudok ez alkalommal ezzel részle­tesen foglalkozni, úgy, amint szeretnék. Épp­úgy nem tudok részletesen foglalkozni a keres­kedelmi alkalmazottak és magánalkalmazot­tak ügyével sem, ahol kérem az,igen t. minisz­ter urat, hogy ennek a kérdésnek törvényes rendezésével minél sürgősebben jöjjön ide, mert hiszen a legsúlyosabban sújtott osztá­lyokról van szó, ahol a munkanélküliség job­ban tombol, mint bármely más területen. A telefon kérdésénél örömmel üdvözlöm azt az intézkedést, amely felére csökkentette a távbeszélő bevezetésének díját. Azt kell azon­ban kérdeznem, hogy miért kell büntetni azo­kat, akik már előzetesen bevezettették a táv­beszélőjüket és most hátralékban vannak. Ezek t. i. a jelenlegi díjat már lefizették, de a felével még hátralékban vannak, s ezáltal végered­ményben büntetésben részesülnek azért, mert egy-két hónappal előbb kérték a távbeszélő be­vezetését. En jelenleg csak egyet tartok büntetendő­nek: azt a vívóteremtulajdonost, aki vívóter­mét párbajok céljára odaadja, bérbeadja vagy párbajokat rendez. Ez a kérdés nem tartozik ugyan ennek a tárcának keretébe, de fel kell. említenem azért, mert az, ami ezen a téren az utolsó napokban olvasható, mindenkit megkell hogy botránkoztasson, aki az országban komoly embernek tartja magát. A büntetőtörvény­könyvnek ezen a területen méltóztassék ér­vényt szerezni, mert a válság és tönk korsza­kában az ilyen lovagi tornák rendezése frivoli­tásszámba megy. (Ügy van! Ügy van! a bal­és d szélsőbaloldalon.) Itt — sajnos — egy nagy és véres párbaj folyik, amelynek megszünteté­sét kellene kérnünk. Ez a párbaj folyik a gaz­dasági helyzet válsága s a több sebből vérző és küzködő^ kereskedelem és ipar között. Ennél a párbajnál kérem a kormányzatot, mint vezető segédet, hogy méltóztassék «állj»-t kiáltani. Ha a t. miniszter úr jóindulatát ezen a té­ren tapasztalom is, a kormányzat egész rend­szerében nem találom meg azt a politikát, amely egyedül a kereskedelmi tárca vezetőjénél érvé­nyesül. Éppen ezért nem vagyok abban a hely­zetben, hogy a kormány által előterjesztett ke­reskedelmi költségvetés címét elfogadjam. (He­lyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. Képviselőház! Teljes mér­tékben egyetértek Vázsonyi János igen t. ba­rátommal, összes fejtegetéseit elfogadom, csak a konklúzióját nem. (Sándor Pál: Gondoltuk!) Azt vártam volna, hogy ezek után azt fogja kijelenteni, hogy örömmel fogja megszavazni a kereskedelmi tárca részletes költségvetését. (De­rültség a baloldalon.) Egyetlenegy pontja van csak beszédének, amelyet nem tudok maga­mévá tenni, az a része tudniillik, ahol megálla­pította, hogy ennek a tízéves gazdasági rend­szernek következménye az, hogy a kereskede­lem ide jutott, ahol ma van. Ne haragudjék rám, igen t. képviselőtársam, ha én itt bátor vagyok kétségbevonni ezt, mert ha körültekin­tünk az egész világon, ugyanezt kell megálla­pítanunk. Legalább is azt kellett volna mon­dania, hogy az egész világ gazdasági rendsze­rének következménye az, hogy a mi kereske­delmünk ide jutott, ahol van. Örömmel vettem tudomásul azt, hogy tel­jes mértékben egyezik álláspontja a mi állás­pontunkkal, a kormánypárt álláspontjával. (Sándor Pál: Csak a miniszter álláspontjával!) 29

Next

/
Thumbnails
Contents