Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1982 június 4.-én, szombaton. 191 vitt ki. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Sokkal többet!) Ha ez így van, mint ahogy engem éppen egy belső ember, a választmányi tagoknak egyike informált, akik havonként egyszer összeülnek és az intézet működését belülről is ismerik, ezért kell elfogadnom, ezzel foglalkozni kell. Kérdem, nem kellene-e az intézetet erősebb működésre serkenteni, mert a külkereskedelmi intézet működésére az országnak szerintem is na'gy szüksége van és különösen akkor, ha az állami támogatásban részesül. A kereskedelemügyi miniszternek, mint felügyelőhatóságnak és olyannak, akinek részéről több egyén van delegálja az intézetbe — sőt a vezető egyén is — a kereskedelemügyi minisztériumból, s aki ellenőrzi, hatást kell gyakorolnia rá» hogy ez az intézet feleljen meg kötelezettségének. Hozzám az az információ érkezett, hogy a kisiparosság részéről kérték az, intézetet, kapcsolódjék be intenzíven a kisipari termény éknek exportálásába- Erre azt mondották, ez annyira elaprózódó, (annyira kicsinyes dolog, hogy ezzel az intézetnek foglalkoznia nein igen lehet. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: 62 kisiparosnak szerzett üzletet tavaly az összes 242-ből!) Volt szerencsém hallani a miniszter úrtól, hogy ezt bejelentette, de 'aizt hiszem, ha talán egy kissé erőssebben néznénk utána, még több eredményt lehetne elérni, sőt itt a kisipari értdlekeltség részéről. — minthogy azt hiszem, rövidesen sikerül az Ipartestületek Országos Központjának működését a végrehajtási utasítás megjelenése után megkezdeni — ennek a szervnek bekapcsolásával és a külkereskedelmi intézet együttműködésével jobban meg lehetne szervezni a kisipari termények exportálását. T. Ház! A miniszter úr foglalkozott a kereskedelemnek válságával. Mi, akik benne élünk. sajnálattal tapasztaljuk és látjuk, hogy régi cégek mennek tönkre, olyan cégek, amelyeknek évtizedes, lehetne mondani, évszázados múltjuk van. Éppen ezek azok a cégek, amelyeket ez a súlyos gazdasági válság is megrendített. A mai kény szeregyezségeket nem lehet úgy elbírálni, mint ahogyan a miül than, hogy számításból mentek kényszeregyezséghe. hogy talán bizonyos csalási szándék volna mögöttük, mert azok a cégek, amelyek kény szeregyezségbe kerülnek, méltóztassék elhinni, megérdemlik a legnagyobb támogatást mert tényleg a legvégsőkig küzdenek és dolgoznak a tisztesség jegyében, de hogy a végzet mégis utóléiri őket, az a súlyos gazdasági viszonyoknak iá következménye. Legyen szabad a miniszter xír figyelmét felhívnom a házalás veszedelmére, mert ma a kereskedelemnek a legveszedelmesebb kontárjai éppen azok a házalók, akik hónuk alá veszik az árut, járnak h á,zr ól-házra, becsengetnek ajtóról -a jtóra, s árusítják legtöbbször megbízhatatlan árujukat, az áru után nem fizetik meg az adókat, nincs meg náluk az a rezsi, s nincsenek meg azok a költségek, amelyek egy nyitott legális üzletnél megvannak. Éppen azért rendezni kellene a házalással való üzérkedéseket, amelyek különösen az utóbbi időben nagyon elharapóztak. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) T. Ház! Az ipartestületi s&ékházkölesöi"ökre eddií»- 2.750.000 pengőt folyósítottak, amit igazán a miniszter úrnak, a kereskedelme kormányzatnak és a pénzügyi kormánvzatnak köszönhetünk és ezen kölcsönök folyósításánál a kereskedelmi kormányzat 2%-át vállalta az előirányzott összegnek, ami 60.000 pengőnek felel meg, az idei költségvetésben azonban ezt 5000 pengővel leszállították. Nagyon kérném az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezt az 5000 pengőt áldja meg az ipartestületi székházaknak azért, hogy többet tudjanak folyósítani, ami által teljesen likvidálni tudnák azokat a régi adósságokat, amelyekre súlyos kamatterhek nehezednek. Az utóbbi napokban, t. Ház, a lapok — úgy az egyik, mint a másik lap — egyes képviselőtársaim párbajairól írtak. Én azt szeretném, ha a képviselők, egyik a másik személye iránti tiszteletből is, tartózkodnának a sértegetésektől, így nem adódna ok a lovagias ügyekre, mert 'nézetem szerint az. ország mai súlyos helyzetében rossz példát adnak akkor, amikor arról olvasnak a mezőgazdák, az iparosok, s súlyos helyzetben sínylődő polgárok, hogy itt a képviselőknek nincs foutosabb dolguk, mint lovagias ügyeiknek elintézése. Én azt szeretném, ha e helyett inkább abban versenyeznénk, hogy miként lehet az országot egyesített erővel megmenteni és kihúzni abból a súlyos gazdasági helyzetből, amelyben van. Én azt szeretném, ha pártkülönbség nélkül arra törekednénk és azon dolgoznánk, hogy különösen az ilyen gazdasági tárcák ügyét vigyük előbbre. Abban a reményben, hogy a jövőre a t. Ház figyelembe veszi ezeket a szempontokát, a miniszter úr személye és működése iránti feltétlen nagy bizalomból a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik?. Petrovics György jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! A Képviselőháznak ezen az oldalon ülő tagjai mindenekelőtt azt várták az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy feleletet fog adni egy főkérdésre, arra t. i-, hogy mi a véleménye azokról a törekvésekről, amelyek a magyar ipart feleslegesnek minősítik és le akarják építeni? A miniszter úr ezekre a kérdésekre elég világos és félreérthetetlen választ adott és ezt az érdekelt ipari munkásság is tudomásul fogja venni. De abból, amit a miniszter úr mondott, további kötelezettségek is következnek, még pedig következik mindenekelőtt az a súlyos és sürgős kötelezettség, hogy a kormány mondja meg végre: mit szándékozik tenni azzal a 230.000 állásnélküli, kenyértelen ipari munkással, aki a legutóbbi néhány esztendő folyamán kiesett a termelési folyamatból. Ha összehasonlítjuk az Országos Társadalombiztosító Intézetnek három-négy év előtti kimutatásait a folyó esztendei kimutatásokkal, látjuk, hogy a biztosítottak létszáma csökkent 230.000 főve). Ezek az emberek itt vannak, itt lézengnek a fővárosban, a főváros környékén, itt élnek a legsúlyosabb nyomorúságban. Ezeknek problémájával a kormányzatnak a legsürgősebben és érdemlegesen foglalkozni kell. Kérdem, mik a szándékai és tervei a kereskedelmi kormánynak a gazdasági élet átszervezését illetőleg? Kétségtelen, hogy a viszonyok alakulása az autarchia mániája következtében mindinkább bizonyos mértékű gazdasági önellátásra szorít bennünket is kénytelen-kelletlen, következéskép előtérbe nyomul a kérdés: mi történjék ennek a 8 milliós országnak azokkal a tömegeivel, akik akarnának és tudnának dolgozni, azonban önhibájukon kívül nem tudnak álláshoz, kenyérhez jutni. Kérdezem az igen t. miniszter urat, mi a terve és elgondolása a kormánynak az irodák, az üzletek, a gazdasági