Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

192 Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1932 június 4-én, szombaton. élet szellemi munkásainak elhelyezését illetőleg' azokra nézve, akik ennek a munkaterületnek már aktív munkásai, érdemes, komoly, értéket produkáló munkásai voltak és önhibájukon kívül vesztették el állásukat

1

? Kérdezem. mi sors várjon arra az új generációra, amely itt el akar helyezkedni ezen a téren és amely a legnagyobb reménytelenséggel, egyben a legnagyobb elkeseredéssel és türelmetlenséggel várja, hogy itt sorsa tekintetében intézkedések történjenek. Kérdezem, mi történik azzal a 70.000 családdal a fővárosban, akiket mint közsegélyre szorulókat tartanak nyilván ezidőszerint Budapesten, akiknek ellátásáról, igen-igen gyöngén és gyatrán való ellátásáról holmi ebédéltetési akció keretében a tél folyamán úgy ahogy gondoskodtak. Most a tavaszt és a nyarat arra kellene felhasználni, hogy komoly átfogó intézkedésekkel munkaalkalmakat teremtsenek ezek számára és éliminai ják azokat a veszélyeket, amelyek ilyen nagytömegű ember éhezéséből egész természetszerűleg adódnak és következnek. A legnagyobb mértékben ellentétben vagyok azokkal a fejtegetésekkel, amelyeket itt a nagytőke védelmében Fenyő Miksa képviselőtársamtól hallottunk. Nem lehet ma a mammutjövedelmek tiszteletét követelni ebben az országban anélkül, hogy valaki az izgatás bűnét el ne követné. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mammutjövedelmek tiszteletét ne kérjék és ne várják tőlünk akkor, amikor ugyanezen mammutjövedelmek birtokosai a legszégyenteljesebb éhbéreket fizetik munkásaiknak- Itt van a kezemben az egyik legjobban támogatott, agyontámogatott iparágnak, a textiliparágnak igen bizalmas irata, a kartellmegállapodás. (MüUer Gyula: Szóval mégis van!) Azt hiszem A kartellmegállapodásnak van egy pontja, amely igen érdekesIgen jellemző módon a kartellmegállapodás szövegét németül készítették el. Ennek 5. pontja a következőképpen szól- (Olvassa); «Es wird eine Preisbestimmungskommission gewählt, mit einem Präsidenten, velche auf Basis der Auslandspreise die jeweiligen Preise bestimmt. Diese Preise werden durch das Bureau des Textilvereines auch teoretisch kontrolliert.» Mennyire vigyáznak az urak! Nemcsak praktikusan állapítják meg a külföldi árak, a pengő külföldi értékelése alapján a textiliák árait, a múlt év júliusa óta egyre emelkedő mértékben, hanem még arról is gondoskodnak, hogy a világért valami hiba bele ne csússzék, hogy ezeket az árakat teoretikusan ellenőrizzék, nehogy annak a nyomorgó munkásnak vagy földmívesnek túlolcsón találják adni a textinenrűeket. Hogy mit fizetnek ezek a gyárak munkásaiknak, erre nézve álljqn itt a következő példa. A m. kir. Selyemfonó gyárak rt. «Merkur» szövőgyára Békéscsabán egy öt éve dolgozó munkásnőnek 54 órai munkáért fizetett egy hétre 11-10 pengőt. (Felkiáltások « szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ugyanez a vállalat egy hat éve dolgozó munkásnőnek ua-vâncsak 54 órai munkáért 10-70 pengőt fizetett. De van itt 6'10 pengős kereset is, ugyancsak 54 órai munkáért és a túlórákat óránkint 8 fillérjével díjazták. (Felkiáltások a szelsőbaloldalon: Borzalmas! — Bnchinger Manó: Magyar gyarmat!) Itt vannak a sleifnik (Felmutatja.) a textilipar munkabéreire Vonatkozólag, ahol látható például, hogy Pataki FeTencné 10 nanot dolgozott és 10 napi munkájáért kapott 13* 10 pengőt, amiből azonban még adó címén 80 fillér levonásra került. (Kabók Lajos: Borzalmas!) Kemény munkáért, 54 órai munkáért! A 48 órai munkaidő álom, megvalósítatlan és úgy látszik, megvalósíthatatlan valami: az eredmény pedig az, hogy 54 órai munka mellett tíz napi munkáért a bér, az elismerés, a jutalom 13 pengő! (Buchinger Manó: A szalagot le kellene tenni a Ház asztalára!) Folytathatnám ezt még az adatok tömegével, saónos, azonban én vagyok ennek a kereskedelmi költségvetésnek ' feketepétere, akinek még egy fél óra sem áll a rendelkezésére, tehát nem tehetem ezt meg- De az igen t. mi niszter úr figyelmébe ajánlom, hogy ha itt kartellellenőrzéssel foglalkozik, ha itt a veséjükbe akar nézni ezeknek az uraknak és ezeknek a manipulációknak, akkor vizsgáljon meg egynéhány kérdést, amely kérdéseknek feltevését bátorkodom propozició tárgyává tenni azoknak az előterjesztése alapján, akik fogcsikorgatva bár és lelkükben más meggyőződéssel, mert szociáldemokraták, látva a kapitalizmusnak ezeket a machinációs visszaéléseit: kénytelenek mégis ezeket csinálni, ezekben tettekkel tényezők, mert őket nemcsak hogy megfizetik, de quasi korrumpálják is, rákényszerítvén őket a tőke arra, hogy kiszolgálják. De méltóztassék egyszer vizsgálatot indítani abban a tekintetben, hogy előfordul-e például az, hogy valamilyen cég akár régebben, akár rnosi akár idegen néven, akár számla nélkül árukat szerzett be, vagy beszerzett arukat nem könyveltetett? Méltóztassék érdeklődni az iránt, előfordult-e akár most, akár a múltban az, hogy készpénzeladásokat nem könyveltek, hogy egyes kiment tételeket nem számláztak, illetve hogyha számláztak, akkor nem könyveltek el Méltóztassék érdeklődni például az iránt, hogy szerepelnek-e költségjellegű számlákon vagy áruszámlákon az utazók és a személyzet tényleges úti elszámolásain kívül utazási költségtételek, mégpedig olyanok, amelyek a munkaadónak vagy családtagjainak tanulmányi, illetőleg luxusutazásaival kapcsolatosak. Méltóztassék érdeklődni példának okáért az iránt, hogy történtek-e számlázások feltűnően alacsony egységárak mellett, illetve történtek-e beszerzések feltűnően magas árak mellett. Méltóztassék utána nyomozni, különösen a gyáripar területén annak, hogy szerepelnek-e a vállalat hitelezői között olyan készpénzhitelezők, akikről feltételezhető, hogy azok mögött tulajdonképpen egy szindikátus van, vagy hogy a pénzek a részvénytulajdonosok betétei? Ezek azok a fejlett technikára valló machinációk, ahogyan a nagytőke nemcsak a saját munkásait és alkalmazottait zsarolja és szipolyozza ki, hanem ahogyan a szindikátusban bentlévő nagyrészvényes-klikk a részvényesek többségét és a részvényeket vásárló beugratott kisembereket is kifosztja és kizsarolja, amellett, hogy szuverén módon játssza ki az adózási rendelkezéseket, nemcsak vaduzi holdingok alapításával, — ahogyan erre annyi példát láttunk — hanem ezeknek a módszereknek alkalmazásával is. A textiliparral kapcsolatosan fel kell hívnom m figyelmet arra, hogy itt ebben az összefüggésben ugyan mentegetőzésképpen arra hivatkoznak, hogy már a textiles technikusok arányszáma: 4'9%-ról 2'3%-ra csökkent le, nekem azonban illetékesek felhívták a figyelmemet arra, hogy ha ennek tökéletes magyarázatát keresem, a magyarázat között szerepelni fog példának okáért az, hogy igen sok külföldit időközben magyar állampolgárokká avat-