Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

18t) Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1932 június U-én, szombaton. hiszen ez az utóbbi időben politikai kérdéssé vált. Minél^ rosszabbul megy egy országnak a dolga, minél nagyobbak a gazdasági és szociális bajok, annál alkalmasabbak a gyűlölködő jelszavak — ez nemcsak nálunk van így, másutt is így van — a pártpolitikai agitáció lefolytatására, pártok megerősödésének megszervezésére. Én igazán nem vagyok az a naiv lélek, aki azt hiszi, hogy azért, mert valaminek igazságát matematikailag be tudom bizonyítani, elvárhatom azt, hogy egy párt vagy képviselő az érvényesülésnek erről az igen eredményes rekyizítumáról lemondjon. Beérem azzal, ha néhány rövid fejtegetéssel annak a néhány embernek véleményét, akiket szerencsém van itt tisztelhetni, befolyásolhatom. (Mozgás-) Legyen szabad megemlítenem — mert objektív akarok lenni — azt, hogy nem minden felszólalásból csendül fel ez a helytelen megállapítás az ipari áraknak az agrárkrízist befolyásoló fontosságáról. Voltak igen objektív felszólalások, hiszen a földmívelésügyi tárca tárgyalása igen gazdag húrozatú tárgyalás volt és voltak felszólalók, akik igyekeztek ezt a kérdést igen tárgyilagosan kezelni. Biedermann igen t. képviselőtársam, Igmándy képviselőtársam meglehetősen objektív adatokkal igyekeztek bebizonyítani, hogy ha van is jelentőségük az ipari áraknak a mezőgazdasági krízisben, azt a fontosságot nem lehet ezeknek tulajdonítani, amit az utóbbi hónapokban megerősödött agitáció folyamán megszoktunk. Egészen különleges atmoszféra fejlődött ki ebben a kérdésben. Csak idézem azt, — nem érdemleges dolog — hogy amidőn a kultusztárca tárgyalásánál a bábaképzőintézetek valamely problémájáról volt szó, akkor Kun Béla igen i képviselőtársam közbekiáltott, hogy «a kartellek az okai». (Derültség.) Nincsen olyan kérdés, amelyet valami módon a kartellekre, az ipari árakra vissza, nem lehetne vezetni. A kérdés tehát az, hogy milyen része van az iparcikkek árának az agrárkrízis kialakulásában, hogyan van az, - ez a legtöbbet vitatott kérdés — hogy nem estek az iparcikkek árai olyan mértékben, mint amilyen mértékben estek a mezőgazdasági cikkek, sőt olyan mértékben sem estek, mint amilyen mértékben az iparcikkek nyersanyagának az árai estek

1

? Ezekre a kérdésekre próbálok valamiféle feleletet megkonstruálni és ha talán nem is sikerül egész matematikai biztossággal megoldanom ezt a kérdést, az általános frázisok szólamából, amellyel ezt a kérdést körülkanyarították, talán valamennyire sikerül ezt a kérdést kiemelnem. Hivatkozom arra, hogy bár Európában minden agrárországban teljesen azonosak a viszonyok, olyanok mint nálunk, a mezőgazdaság krízise mgyanolyan mértékű, s ha van is eltérés az agrárolló számadatában, mégis mindenütt jelentős az agrárolló: Dániában, Hollandiában, Németországban és mindenütt Európában éppúgy, mint nálunk és mindenütt ugyanolyan szerepük van az ipari organizációknak. Hogyan van az, hogy sehol Európában ennek a kérdésnek olyan jelentőséget nem tulajdonítottak, olyan beállítottságot nem konstruáltak meg, mint éppen nálunk? Körülbelül egy félesztendővel ezelőtt jelent meg a Népszövetség kiadásában két terjedelmes kötetben a «La crise agricole», «A mezőgazdaság válsága» című igen érdekes, igazán tanulságos munka, amely 40 állam agrárkrízisével foglalkozik. Nem mondhatom, hogy ezt a könyvet kiolvastam, de igen alaposan lapozgattam benne. Tanulmányoztam főleg abból a szempontból, hogy melyek azok a problémák, amelyeket, az agrárkrízis eredetét kutatván, a Népszövetség kiadványa megállapít és konstatáltam azt, hogy ebben szó van mindenről, szó van az agrártúlprodukcióról a világon, szó van a fogyasztás csökkenéséről, különösen a fogyasztásnak metamorfózisáról, amely abban nyilvánul meg, hogy a gabonaneműek fogyasztása visszamegy, ellenben a gyümölcs és á főzelék fogyasztása növekszik, a háború okozta dezorganizációról, igen alaposan fejtegeti ez a könyv a monetárius dolgokat, az adó- és hitelviszonyokat, a kamatkérdéseket, az autarchia kérdését, de az ipari árak kihatásáról a mezőgazdaság krízisében, állítom, — méltóztassék ezt ellenőrizni — egy mellékmondatban emlékezik meg, amivel jelzi azt, hogy elismeri ugyan az ipari áraknak fontosságát, — minthogy ezt józanul tagadni sem lehet, — de ennek különös jelentőséget, a között a számos faktor között, amely világszerte előidézte a mezőgazdaság válságát, nem tulajdonít. Most pedig felhívom a figyelmet a következő dolgokra, Meg 4 vagyok róla győződve, hogy agrárképviselőtársaim közül igen sokan előfizetői annak a kiváló német kiadványnak, azoknak a sárgafüzeteknek, a «Berichte über die Landwirtschaft«-nak, amelynek én nemcsak előfizetője, hanem igen szorgalmas olvasója is vagyok, de, mondhatom: egyetlenegy füzetet nem találtam köztük, holott ez a kiadvány az agrárkérdések egész területét feldolgozza, — amely speciálisan ennek a stúdiumnak szentelné magát. Elolvastam Acreboe-nak, ennek a kiváló német agrártudósnak és az osztrák Strakoschnak a könyvét és sehol semmi nyomát nem találtam annak a beállításnak, amelyet az ipari árakról nálunk tapasztalunk az utóbbi időben. (Egy hang a középen: Mások a viszonyok!) Meg vagyok róla győződve, hogy a viszonyok az agrárkérdések egyes részleteiben lehetnek mások, de una eademque paupertas: egy és ugyanaz az^ agrárszegénység Kanadától kezdve egész Bulgáriáig, és ez világszerte azonos okokra vezethető vissza. Állítom azt, hogy ha azzal a beható szorgalommal foglalkoztak volna grárkérdések más területeivel, például az Alföld kérdésével, amellyel Kaán Károly igen kitűnő műveiben oly alaposan foglalkozott, vagy a birtokpolitikának, a birtokreformnak a kérdésével, az adópolitika kérdésével, a parasztság szociális és kulturális kérdésével, mint ezzel a studiummal, akkor ma már mezőgazdaságunk terén, — nem mondom, csodákat nem műveltünk volna — különb eredményeket értünk volna el. Űjból hangoztatom: nem akarom azt állítani, hogy az iparcikkek árainak a mezőgazdasági termelésre nincs befolyásuk, hiszen természetes, hogy van befolyásuk és, hogy amikor fillérekkel kénytelen kalkulálni a gazda, akkor bizony bármilyen csekély az ő iparcikkszükséglete, az a fillér is fontos. Tehát nem a kérdés fontosságát tagadom, hanem az ellen a beállítottság ellen akarok állást foglalni, amelyet megkonstruáltak, ami megművelte, — szomorúan vagyok kénytelen beismerni — hogy ebben az országban erősen iparellenes hangulat van. A népszövetségi biztos úr is a Gazdaságkutató Intézet adatai alapján megállapította, — a miniszter úr is hivatkozott erre — hogy a nagykereskedelmi index mindenütt csökkent, csak nálunk emelkedett, mégpedig 7'6%-kal (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: En meg is cáfoltam!) és a 7' 6% -os emelkedésnek jelentékeny része — álla-