Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1932 június U-én, szombaton. 183 százalékát veszik el. (Kenéz Béla kereskede­lemügyi miniszter: A hatósági kőbányák ösz­szesen?) Igen, a hatósági kőbányák összesen. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Nem áll! Majd felelek rá!) Például a dunabogdányi bányánál a megrendelés 30 ezer köbméter és ebből 5 ezer köbmétert kért a magánipar s ezt sem voltak hajlandók számára biztosítani­De most, az idő rövidsége folytán csak két érdekes példával kívánom illusztrálni ennek az egész visszás helyzetnek a képét. Az egyik a Borsod-Hevesi Kőbánya rt. Miskolcon. Ez kényszeregyességbe ment az elmúlt időkben és 25%-os kvótát ajánlott fel. 163 ezer pengő adós­sága van, 46 ezer pengő vagyona, 8000 pengő követelése, 38 ezer pengő ingatlana. A 163 ezer pengő adósságból teljes összegben ki kell fizetni, az Oti. betegségi és baleseti járulékát, 21 ezer pengőt, a 163 ezer pengőből ekként 21 ezer pengőt levonva, marad 142 ezer pengő. Ennek a 25%-os kvótája 36 ezer pengő. 57 ezer pengőt kellene tehát 25%-os kényszeregyességi alapon fizetni. A vállalat ezen számadatok sze­rint is teljesen tönkrement. Borsod vármegye a részvénytársaság részvényeinek 51%-át meg­vásárolta, és annak fejében annakidején kifize­tett 113 ezer pengőt, amely javarészben így el­veszett és ezenkívül — ez a legszomorúbb — kiderült, hogy a közúti alapnak ez a tönkre­ment vállalat 78 ezer pengővel adós. Így dol­gozik egy közüzem állami fennhatóság, állami ellenőrzés alatt. De egy példát kell felhoznom még rikítóbb illusztrálásául f e közüzemek működésének. A Heves és^ Békés vármegye területén működő apci kőbánya esetét, amely miután anyagilag gyenge és versenytárgyalás esetén nem bírná megállni a sarat, versenytárgyalás nélkül, az előbb idézett miniszteri rendelet utasítása elle­nére, valószínűleg a kereskedelemügyi minisz­ter úrnak, mert végül is őhozzá tartozik, inten­ciója ellenére, átnyúl idegen vármegyékbe is, de úgy látszik kevés sikerrel, mert miután nem tudta a kitermelt követ seholsem elhelyezni, Békés vármegye egyszerűen előírta a vállalko­zónak, hogy köteles nyilvános árlejtés mellő­zésével az alapkövet 3*80 pengős alapáron venni, tehát olyan alapáron, amely lényegesen drágább a magánvállalkozók ajánlatánál. A legkirívóbb ebben az ügyben az, hogy ennek az üzemnek vezetésénél csodálatos in­kompatibilitási esetek észlelhetők. Az ügy­vezető igazgatója tudniillik ennek a vállalko­zásnak az államépítészeti hivatal főnöke, aki­nek hivatalból a legmegfelelőbb ajánlatot kell elfogadnia, de aki viszont mint ennek a bánya­vállalatnak ügyvezető igazgatója, szállítója ön­magának. Előáll tehát az a különös eset, hogy az árlejtést kiírta ugyanaz a férfi, mint állami főtisztviselő, egy fontos hivatal vezetője, aki önmagánál pályázik és aki eldönti egyszers­mind ennek a pályázatnak sorsát és szállíttat magának, sőt átveszi, mint megrendelést át­vevő azt, amit mint szállító, szállít. (Petrovácz Gyula: A miniszter úr nem fogja tűrni!) Az, hogy a bánya elnöke Heves megye alispánja, hogy egy másik elnöke a főjegyző és a békési alispán, az nem tartozik ide. (Kenéz Béla ke­reskedelemügyi miniszter: Ide tartozik és én köszönöm, hogy idehozta! Majd megteszem a megfelelő intézkedést!) Ezek után be is fejezem felszólalásomat. Az állami és közüzemek kérdésében hivatkozom a Carta di lavoro 9-ik fejezetére, amely azt mondja: «az államnak az ipari termelés terén való beavatkozása csakis elegendő 'magánvállal­kozás híján engedhető meg» és hivatkozom Balfour Brown angol író idevonatkozó klasz­szikus megállapítására (olvassa): «A tisztessé­ges verseny a kereskedelem levegője, de nem tisztességes verseny az, amikor valamely tes­tület, amely mögött az adózó pénze áll, ver­senyre kel a magánvállalkozással. (Elénk he­lyeslés és éljenzés a baloldalon és a közepett.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Igen t. Képviselőház! A miniszter úr nagyszabású expozéja, amelyet az egész Ház élénk figyelemmel hallgatott s amely jobb- és baloldalról egyaránt teljes elismerésre talált, letarolta előttünk a kereskedelmi tárcá­nak rendkívül széleskörű anyagát, viszont a szombat délután letarolta előttünk a nyilvános­ságot, úgyhogy csak mi nyolcan őrködünk itt a kereszténypártból a parlament nyilvánossága felett s úgyszólván négyszemközt vagyunk kénytelenek a miniszter úrral beszélni. (Egy hang a balközépen: Van egy egységes is! —­Beck Lajos: Teljesen egységes az egységespárt!) Ez az oka annak, hogy tervezett beszédem leg­nagyobb részét mellőzöm és kizárólag két oly kérdéssel akarok foglalkozni, — ezt is röviden — amely kérdésekre a miniszter úr az ő nagy­szabású expozéjában nem terjeszkedett ki; nem terjeszkedett ki pedig éppen azért, mert az ő expozéja tárcája legnagyobb szabású dolgait hozta a nyilvánosság elé és ezekben elfoglalt álláspontját ismertette meg a Képviselőházzal. Vannak azonban tárcája mélyén olyan kisebb jelentőségű, de egyes szempontokból mégis figyelemreméltó címek, amelyekkel magam ré­széről azért is kötelességemnek tartom itt fog­lalkozni, mert más a Képviselőházban úgy sem foglalkoznék vele. A miniszter úr azt mondotta és helyesen mondotta, hogy Magyarországot nem szabad teljesen agrárországgá degradálni, Magyar­országon az iparnak, az agrárizmussal párhu­zamosan, azzal karöltve, megvan a maga nagy jelentősége. Én Széchenyire hivatkozom, a nagy Széchenyi mondására, aki azt mondotta, hogy ipar nélkül egy nemzet félkarú óriás. Ebben a mondásban benne van annak szükségessége, hogy bármennyire hangsúlyozzuk is ennek az országnak agrár voltát, azt ipar nélkül hagyni nem lehet. Ipar nélkül ez az ország csak fél­karú óriás és nem tud megküzdeni azzal a hivatással, amely erre a nemzetre vár. Ennek következtében mi a magunk részéről nemcsak mint városi képviselők, de mint az ország kép­viselői is, az iparfejlesztés, az iparpártolás és ipar előmozdítás minden ágában a miniszter úr mögött állunk (Ügy van! Úgy van! a középen.) és ott állunk annak a mozgalomnak is az élén, amely — mégegyszer hangsúlyozzuk — az ipar­pártolás széles rétegekben való propagálására alakult meg s amelyre a mi elzárkózottságunk­ban rendkívül nagy szükség van, s amely ha be tudja szervezni a magyar fogyasztópiacot a magyar ipar számára, akkor az egész nemzet­nek teljesített hasznos és megbecsülhetetlen szolgálatot. (Ügy van! balfelöl.) Mélyen t. Képviselőház! Arról az iparról szeretnék néhány szót szólni, amelyet a leg­jobban ismerek és amelynek egyik szerény munkása vagyok, az építőiparról. Szeretném, ha az építőipar előmozdításánál lendület, amelyet most az ittrekedt külföldi pénzek, a valutaváltozástól való félelem és különösen a transzferpénzeknek itt felhasználható része be­hozott az építőiparba, lehetőleg kihasználható lenne. Ma rendkívül sok építkezés van, kiilö-

Next

/
Thumbnails
Contents