Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-97
184 Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1932 június U-én, szombaton. nősen a főváros perifériáin. A főváros építkezési osztálya több " építési engedélyt ad ki, mint a nagy konjunktúra legnagyobb idejében is, ennek következtében lehetne arról beszélni, hogy az építőipar fellendülése munkaalkalmak teremtésével és az építőiparral kapcsolatos többi iparág foglalkoztatásával tudna egy kicsit erőre kapni és erőteljesebben megindulni, ha azokat a segítségeket, amelyeket a kormány egyik kezével nyújt ezeknek a törekvéseknek, nem venné vissza a másik kezével. Méltóztatik tudni, mire célzok. Egyik kezével ad 30 éves adómentességet a főváros egyes útvonalain, ad adómentességi kedvezményt tatarozásokra és javításokra, ad adómentességet építkezésekre és akkor jön a másik kezéből a 2030/1932-es miniszterelnöki rendelet, amely újabb adóval sújtja az adómentes épületeket. Azokat, akik bíztak abban, hogy harminc évi adómentességgel építették házaikat, váratlanul 2.72%-os adómeglepetés érte, amely felborítja az egész kalkulációt, amely az építkezést létrehozta és amely rendelet súlyos helyzetbe hozta a kölcsönpénzből dolgozó építtetőket. Azt hiszem, a kereskedelmi miniszter úrnak kell arra törekednie, hogyha egyik oldalon kedvezményekkel fellendülésre serkenti az építőipart, akkor ne történhessenek meg olyan intézkedések, amelyek viszont alkalmasak arra, hogy az építőipar megindulását meggátolják. Nem beszélek most arról, hogy ma már a szükségadóval, továbbá a betegápolási pótadónak a házakra eső részével, azonkívül a 2V2%-os rendkívüli pótlékkal, a budapesti házak adója 36.325%, tehát több, mint egyharmad része a bruttó jövedelemnek és hogy az adómentes házak adója is 8.325%, amely tényező akkor, amikor 10—12%-os kamatteher mellett építenek, rendkívül megnehezíti a házépítést, csökkentve annak rentabilitását. Azt hiszem, sokkal többet venne be az állam, ha ezek helyett a 2 1 M— 2 3 /4%-ok helyett hagyná az építőipart fellendülni, mert ennek munkájával, a kereseti adóval, új létesítmények házadójával a kincstár sokkal jobban járna adóbevételek szempontjából, mint az ilyen építkezést gátló adók behozatalával. Nagyon kérem a miniszter urat — bár tudom, hogy foglalkozik vele és rövidesen idehozza, de miután expozéjában nem említette, vagyok bátor felemlíteni az építőipari törvény megalkotását, melynek legnagyobb előmunkálatai már készen vannak és amelyeket tudom, hogy a miniszter úr szeretne minél előbb a Ház elé terjeszteni, — kérem a miniszter urat, miután már annyi ankét volt ezen a téren, és kiderült, hogy azokat az érdekellentéteket, amelyek az építőipar rétegei között természetszerűen fennállanak, kölcsönös megyezéssel kiegyenlíteni nem lehet, adja bele az ő döntő szavát ezekbe a kérdésekbe (Kenéz Béla kereskedelmi miniszter: Nagyon nehéz lenne!) és méltóztassék ezekben a kérdésekben saját álláspontjának lerögzítésével a törvényjavaslatot minél előbb a Ház elé hozni, mert méltóztatik tudni, hogy már régen elavult az építőipari törvény, ma már olyan eltolódások vannak, •amelyek törvényes szabályozást igényelnek. A ihiniszter úr expozéjában egy egészen rövid mondatot szentelt csupán az iparoktatásnak. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Sajnos!) Ez természetes, megértem, akkora anyaga volt, hogy az egész időt kibeszélhette volna. Kénytelen vagyok ezért a miniszter úr figyelmét a mai körülmények között az iparoktatás fontosságára néhány szóban felhívni — nem mintha a miniszter úr nem volna erről meggyőződve. Ma az iparfejlesztés korában az iparfejlesztés egyik legintenzívebb módja az iparoktatás. Ma, ha azt akarjuk, hogy a külföldi elzárkózottságon belül termelni tudjunk olyan dolgokat, amelyekre a magyar fogyasztópiacnak szüksége van, az iparoktatás visszafejlődését nem lehet tűrni, pedig ma az iparoktatás határozottan visszafejlődőben van, természetesen pénzhiány folytán. De addig is, amíg ez a körülmény, a pénz hiánya meg nem" szűnik és lehetővé nem válik, hogy az iparoktatási intézmények számát emeljük és azokat az iparoktatási intézeteket, amelyeket a múltban az ország perifériáin létesítettek és amelyek Trianon miatt lekapcsolódtak az ország testéről, itt az ország belsejében pótolni tudjuk. Addig is szükséges volna, hogy az, iparoktatás tekintélyét méltóztassék valamilyen formában emelni. Ma a vidéki ipari szakiskolák legtöbbje megérett arra, hogy felsőipariskolává fejlesztessék át. Azelőtt az ipari szakiskolákhoz felveendő tanulóanyag az elemi iskolákból vagy a középiskolák egy-két osztálya elvégzése után került ki, ma azonban szükséges volna, miután a gyakorlat úgyis azt hozta létre, hogy kivétel nélkül legalább négy polgárit végzett el az a tanuló, aki ipari szakiskolába jutott, hogy ennek megfelelően alakíttassék át ennek az ipari " szakoktatásnak tudományos és elméleti része a középiskolák anyagával megegyezőleg s alakíttassék át felsőipariskolává, mert a vidéki városokban ott, ahol nagy középiskolák, kereskedelmi iskolák vannak, ezek az ipari szakiskolák nem bírnak azzal a tekintéllyel, hogy vonzóvá tenné a szülők számára gyermekeiknek ideadását. Én pedig határozottan ellenzem a szelekciónak azt a módját, hogy iparosnak és ipari pályára nevelésre azt tereljük, aki tudományos pályán nem felel meg, (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: «Ha nem tanulsz, inasnak adlak!») hanem én amellett a szelekció mellett vagyok, hogy aki nem jó tudományos pályára, az nem jó ipari pályára sem. {Úgy van! Ügy van!) Oda kellene törekedni, hogy kívánatosak legyenek ezek az ipari szakoktatási intézetek az ifjúság számára, éppen azért szükséges volna, hogy kollaboráció történjék a kultuszkormány és a kereskedelemügyi kormány között atekintetben, hogy azokat, akik nem tudnak elhelyezkedni a középiskolákban, ne új középiskolák szaporításával és a tudományos intézetek újabb szaporításával ezekbe az iskolákba, hanem az ipari szakiskolákba tereljék, tehát arra a pályára, amelyre a magyar ipar szempontjából szükség van. Én azt hiszem, hogy a t. miniszter úrnak addig is, míg az ország anyagi viszonyai rendbe jönnek, ilyen kérdések előkészítésével lehetne az ipari pályákra való terelését az ifjúságnak előmozdítani. T. Ház! Nagyon hiányolom azt, hogy Magyarországon mezőgazdasági ipari szakiskola egyáltalában nincs. A miniszter úr a mezőgazdasági iparok fontosságára felhívta figyelmünket, így a malomiparra, a szesziparra, a cukoriparra és mindazokra a dolgokra, amelyeknek nyersanyagát itt az országban nagy mennyiségben termeljük és amelyeket mint nyersanyagot szállítunk ki más országokba ipari feldolgozás végett, holott, ha volna megfelelő mezőgazdasági iparunk, mi magunk is fel tudnánk ezeket használni és az országon belül tudnánk elintézni olyan kérdéseket, amelyek az országnak csak hasznára volnának. El
