Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. 36 évi szolgálata van és akinek fizetése 3600 aranykorona volt, — ez csak példa, amelyet felhozok — ma a levonások folytán összesen 150 pengő- havi nyugdíjat kap. Méltóztassék kiszámítani azt az óriási igazságtalanságot, főleg azokkal szemiben, akiket a szanálási idő előtt nyugdíjaztak. Sokkal alacsonyabb 'foko­zatú vasúti alkalmazottak, akiket most nyug­díjaztak, magasabb nyugdíjat kapnak, mint az 1925 évben, vagy előbb magasabb fokozat­ban nyugdíjazottak. Mindannyian tudjuk, hogy a Máv. vesz­teséges üzem. Vesztesége ma már olyan mére­teket öltött, hogy az valóban aggasztó és a 33-as bizottság egyes ülésein felvetődött fele­lős helyről akkoriban kérdés, hogy szóba jöhet a Magyar Államvasutak bérbeadása, vagy másként való értékesítése. Ez a kérdés felvetődött annakidején is, amikor ebből talán még politikai előnyöket lehetett volna sze­rezni, de ma, amikor ebből politikai előnyök nem szerezhetők, ezt végzetes lépésnek tarta­nám, a nemzeti katasztrófával egyenlőnek. Azt hiszem, hogy a Máv. reorganizációja elodázhatatlan. Nem akarok itt szakértőként szerepelni, mert nekem nem szakom a vasúti kérdés, de úgy látom, hogy a Máv. deficitjé­nek, eltekintve a nyugdíjterhektől, amire visz­sza szokták ^ vezetni a deficitet, legfőbb oka a helyiérdekű vasutak kérdése. A helyiérdekű vasutak okozták a Magyar Államvasutaknak a legnagyobb veszteséget. A helyiérdekű vas­utaknak körülbelül 2000 kilométer olyan vo­nala van, ahol a napi forgalom nem megy a 30 vagon fölé. Azt hiszem, helyes ez az adat. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Nem!) Ezeket a helyiérdekű vonalakat, ameny­nyiben jól vagyok informálva és azt hiszem, hogy ebben igazam van, annak idején, amikor megalapították, bizonyos protekciók és thelyi érdekek miatt engedélyezték. Ma már ezek­nek nagyrésze nem felel meg a szükségletek­nek. Sokkal egyszerűbb volna a forgalmat automobil-járatokkal lebonyolítani. (Dinich Ödön: Ez bizonyos!) Ha bárki kénytelen he­lyiérdekű vonaton utazni, az egyrészt azt látja, hogy üresek ezek a. vonatok, hogy te­heráruforgalom nincs és másrészt, hogy egy­általában nem jut tovább az ember, egy megyében nem lehet egy napon belül meg­fordulni egyes viszonylatokban. (Ügy van! a baloldalon.) Ennek következtében egészen természetes, hogy a modern közlekedési eszközök a helyi­érdekű vasutak létezését ma már anakronisz­tikussá teszik. Ha nézzük más országok vasút­vonalait, látjuk azt, hogy^ Ausztriában van 7000 egynéhány kilométer vasút, Dániában 5100 ki­lométer, Hollandiában 3600 kilométer, ezzel szemben nálunk van 8600 kilométer vasút. A Máv. pedig ráfizetett a Hév.-re 1926—27. évben 4600.000 pengőt, 1927—28-ban 5,866 000 pengőt, ]928—29-ben, amikor a forgalom legnagyobb volt, 8,373.000 pengőt, 1929—30-ban pedig 5,250.000 pen­gőt. Ez csak üzemi ráfizetés, a nyugdíjak nin­csenek benne. Ha már most azt vesszük, hogy a tarifát 10%-kal csökkentették, egészen világos, hogy a Magyar Királyi Államvasutak még töb­bet fog ráfizetni ezekre a csökkentett tarifák következtében. Ügy látom, hogy a természetes forgalomcsökkenésen kívül a Magyar Állam­vasutak két dolgot okolnak a deficitért. Az egyik az autóverseny, a másik a trianoni nyug­díjteher. Méltóztassék megengedni, hogy erről az autóverseny-kérdésről kicsit hosszasabban beszéljek. (Halljuk! jobbfelől.) Az én szerény ülése 1932 június U-én, szombaton. 175 nézetem szerint a Magyar Államvasutaktól nem az autó veszi el a forgalmat, hanem a vi­szonyok folytán nem foglalkoztatott kisgazda­szekérfogatok is. Méltóztassanak megnézni azt a különös tényt, hogy ma még Kecskemétről is tengelyen hozzák T)e az árukat Budapestre. (Ügy van! Ügy van!halfelöl.— Dinich Ödön: Sőt lábon hajtják be!) mert a kisgazda nem képes megfizetni a vasúti fuvart, úgy hogy inkább 99 kilométert megy éjjel Pest felé és másnap vissza, hogy olcsóbb útiköltséggel tudja értékesíteni — sajnos, nagyon rossz áron — terményeit Budapesten, mint ha vasútra adná fel. (Lázár Miklós: Az autószerencsétlenségek­nek ez az oka!) A kereskedelemügyi minisztérium 1928. évi statisztikája szerint — sajnos, nem tudtam meg­találni az erről azóta készített statisztikát, amely némiképpen változhatott — az ország összforgalma a következőképpen oszlott meg. Vasúton 73'2%, hajón 10'5%, — később talán rá; térek a Mftr.-re és a 3 és K millió szubvenció kérdésére — kocsin 14'4%, autón pedig 1'8%. Elismerem, hogy 1928 óta az autó javára ez valószínűleg lényegesen emelkedett, (Ügy van! jobbfelől. — Kenéz Béla kereskedelemügyi mi­niszter: Egészen máskép van!) de ez semmi­esetre sem lehet olyan, hogy a vasútnak gon­dot okozzon az autófuvarozás nagyban való emelkedése és ezért azt hiszem, hogy az 193U. évi XVI. te. fenntartása teljes lehetetlenség. Ez bizonyos körzeteket állapított meg, amelyeken felül autófuvarozást nem engedélyeznek.- Az autófuvarozás 30 kilométeres körzetre van kor­látozva. Amikor például a budapesti Hangyá­hoz, amely Aszódtól 42 kilométerre van, kocsi­fuvarral hozzák be az árut és viszik vissza, ho­gyan lehessen akkor megtiltani azt, hogy ebben a viszonylatban autófuvarozás fejlődjék kii Németországban, ahol Magyarországhoz képest sokkal több milliós város van, amelyek igen közel fekszenek egymáshoz, ez a távolság í>o kilométerben van megállapítva. Az autóforgalomra nézve rá kell mutat­nom egy visszásságra. Amit az 1930:XVI. te. ezzel a körzetmegállapítással nem tudott meg­javítani, igyekeznek bizonyos rendeletekkel és utasításokkal megnehezíteni. Meg szokták ugyanis állítani az autókat a nyilt országúton és a sofőrtől annak igazolását szokták kérni, hogy vájjon saját áruját szállítja-e és felszó­lítják, hogy ha igen, igazolja azt. Erre nézve törvényes rendelkezés nincs. Megtörténik a magánautóknál is, hogy ha kettőnél több sze­mélyt visznek magukkal, a teherautókra vo­natkozó korlátozásokat érvényesítik velük szemben. Ha például valaki saját gazdaságá­ban saját munkásait viszi az egyik helyről a másikra, • megtörténik, hogy megállítják az autókat és kérdik, hogy megvan-e az iparen­gedélye arranézve, hogy munkásokat szállítson. Ezzel exportforgalmunkat is nagyon aka­dályozzák, mert például saját kárunkra, az Ausztriával szemben fennálló állategészség­ügyi egyezmény ellenére, megpróbálják meg­tiltani a határon át az autóval való baromfiszállítást, ami igen nagy kárt okoz exportunknak. A vasút ezeket a visszásságokat kimélyíti és homályos 'rendelkezések ellensé­ges magyarázására ad alantas közegeknek utasításokat, titkos rendelkezésekkel. Forszí­rozták, hogy Budapesten emeljék a kövezeti vámot. Tervben van az autós állatszállítás korlátozása belföldön, ugyanakkor, amikor például külföldön, Amerikában az állatoknak 80%-át autó viszi, mert hiszen súly veszteségben

Next

/
Thumbnails
Contents