Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1932 június h-én, szombaton. 169 Emiitettem, hogy nehéz feladat előtt állok. Ennek ellenére iparkodni fogok keresni olyan tereket, amely tereken beszédem fonalát kellőképpen és akként vezethetem még, hogy -az talán némi érdeklődésre is tarthat számot. (Halljuk! Halljuk!) A miniszter úr nagyszerű beszédében kifejtette és számszerű adatokkal is alátámasztotta, hogy a, magyar iparnak milyen nagyszerű a teljesítménye, sőt elmondotta azt is, hogy az a mezőgazdasági kivitellel szemben még túlsúlyba is került. Hangoztatta továbbá azt, hogy ennek ellenére vannak a parlamentben különösen agrárkörökből egyesek, akik a magyar ipar alapját az ő elgondolásaikkal talán meg is rendítenék. Azt hiszem, hogy ez az elgondolás mélyen t. képviselőtársaim körében már megmásítódott, amennyiben úgy agrárkörökben, mint az ipari érdekeltek között elismerték azt, hogy a magyar ipar a magyar nem' zetnek dédelgetett és kedvenc termelési eszközévé kell, hogy váljék. Maga Fellner Pál igen t. barátom, mint gyáripari ember, azt mondotta, hogy a mezőgazdaság és az ipar koncentrációját meg kell teremteni. En, t. Képviselőház, hive vagyok ennek a koncentrációnak, ennek az összefogásnak, mert azt tartom, hogy ha politikai szempontból vagy gazdasági téren is összefogunk, azzal csak használhatunk iá magyar gazdasági életnek, csak használhatunk a magyarságnak. Ha ez a koncentráció meg fog történni, annak úgy kell megtörténnie, hogy abból a koncentrációból minden önös érdek kikapcsoltassék, legyen az akár politikai, akár gazdasági. T. Képviselőház! Nagyon jól tudom, hogy a magyar nagyiparnak még a jövőben is nagy feladatai lesznek, különösen, ha megvalósul a Tardieu-féle elgondolás, mely a dunai államokat gazdasági egységgé fogja összekovácsolni, bár szerintem ez csak a késő jövőben fog beállani. A Népszövetség urai, az európai nagyhatalmak ugyanis nem akarják beismerni, még most sem jutottak arra a belátásra, hogy itt a Duna-medence dolgában cselekedni kell, mert ha ez meg nem történik, ezeket az államokat az Összeomlás veszélye fenyegeti, amely összeomlás által keletkezett romok őket is elborítják. Mondom, ha megtörténik ez a gazdasági összefogás, akkor a magyar nagyiparnak, tekintettel a keleti államokra, még igen nagy jövője lesz. Ha ellenben nem lesz ezekből a tervekből .semmi és mi szerződésenkívüli állapotba kerülve a szigorúan vett önellátás területén leszünk kénytelenek mozogni, akkor a magyar iparnak még nagyobb feladata lesz, mert a magyar mezőgazdaságot és általában a gazdasági életet kell kiszolgálnia. T. Ház! De ennél a kérdésnél is, mint minden kérdésnél, legyen az politikai, gazdasági vagy pénzügyi, csak akkor tudjuk a gyáripar jótékony áldásait élvezni, ha a gyáripar kikapcsol magából minden önös érdeket, az államhatalom pedig arra törekszik, 'hogy a kizsákmányolás politikáját lehetetlenné t téve, összhangzást teremtsen a két termelési ág között és tudatára ébresze őket, legyen az; mezőgazdaság, legyen az ipar, hogy igenis a két termelési ágnak összhangba kell jönnie és közös erővel kell dolgoznia a gazdasági kérdések megjavításán. T. Képviselőház! Nem akarok most ezeken a terveken bővebb fejtegetésekbe bocsátkozni, vannak — a nagyipartól eltekintve — az ipari életben talán még sokkal fontosabb, sokkal sürgősebb kérdések is, mert hála Istennek, a magyar nagyipar még a mostani súlyos gazKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. dasági viszonyok között is nagyjában és egészében megállja a helyét. Szólni akarok ellenben a kézműiparos társadalom bajairól. Én résztvettem azon az értekezleten, amelyen az ipartestületek képviselői megjelentek és ahol Kállay Miklós igen t. barátom vezetésével néhány képviselő is jelen volt, akiknek az ipartestületi kiküldöttek előadták azokat a panaszaikat, kívánalmaikat, amelyekre nézve kívánatosnak tartották, hogy azokat a jelenlévő képviselők az országgyűlés színe elé hozzák. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Nyíregyházán volt ez?«) Nem, Budapesten. Itt Budapesten, a parlament épületében jöttek össze és itt történt, hogy az ipartestületek képviselői előadák kívánságaikat és panaszaikat. En mint hazafi, lélekben valósággal megrendülve hallottam ezeket a kívánalmakat, — sőt nem is kívánalmakat, mert követeléseknek nevezhetném — amiket ezek a kiküldöttek előadtak. Azt mondották, hogy a részleges segítség nekik már semmi. Ugyanazon hangnemben beszéltek, valljaik be őszintén, mint ahogyan vidéken a mezőgazdasággal foglalkozó egyének szoktak beszélni. Már nekik a részleges rendezés semmi, követelnek valami dézsmát, moratóriumot, a kamatoknak 2%-ra való leszállítását. Én nem tudom, mert hiszen nem vagyok pénzügyi ember, hogy ezek az intézkedések milyen következményekkel járnának, ha akár a mezőgazdasági osztályok kívánságai szerint a kamatokat olyan mértékre szorítanánk le, vagy pedig, ha moratóriumot vezetnénk be. Nem tudom belátni azokat a pénzügyi következményeket, amelyek ebből a moratóriumból és nagyfokú kamatredukcióból származnának, tehát nem mondhatok itt véleményt ezeknek a kívánalmaknak tekintetében. Nem akarok elébe vágni a pénzügyminiszter úrnak e téren teendő intézkedéseinek, e kívánalmak mellett azonban olyan követelések is hangzottak el, amelyeket nézetem szerint minden veszély nélkül haladéktalanul meg lehetne valósítani. Ezek a kívánságok nem újkeletűek, hanem úgyszólván majdnem minden egyes iparosgyűlésen előadatnak, minden egyes gyűlésről küldöttséget menesztenek a végből, hogy ezek a kérdések rendeztessenek Az első kívánalom az, hogy a közszállítási szabályzat megfelelőképpen módosíttassuk, vagy pedig a meglévő régi közszállítási szabályzat minden tekintetben megtartassék. Már pedig ha körülnézünk a gazdasági élet berkeiben, azt látjuk, hogy egyes közületi gazdálkodásokban ezt a régi közszállítási szabályzatot nagyon ritkán, vagy egyáltalán sohasem tartják be. Ez az oka annak, legalább az iparosok főokának tartják, hogy megrendeléshez nem juthatnak és így életlehetőségeik ezáltal is meg vannak nehezítve, mert hiszen előlük minden megrendelést elharácsol a nagyipar. En már évek óta sürgetem egy modern közszállítási szabályzat megalkotását, amely biztosítaná a kisipari társadalomnak azt a jogát, hogy a nagyiparral egyenlően versenyezve résztvehetne a közületek megrendeléseiben. Az iparosoknak van egy másik kívánsága, amely szintén régi keletű, amelyért meg nem szűnnek soha harcolni és éveken keresztül támadták, ez pedig nem más, mint a közüzemek rendezésének kérdése. A mélyen t. miniszter úr nemcsak most, de azt hiszem, a költségvetés általános vitájában is kifejezte azt a határozott óhajtását, illetőleg olyan irányban tett határozott kijelentést, hogy intézkedni fog az olyan üzemek haladéktalan kiirtása tekintetében, 23