Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

168 Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1932 június 4.-én, szombaton. ügyi tárca 'körébe tartoznak, szólnom kell még elsősorban a telefon és táviró kérdéséről. A magyar posta egész Európában becsült intézmény. (Ügy van! ügy van! Taps.) Elismerésemet és köszönetemet fejezem ki ezért az igazgatóságnak és az egész személyzetnek. Természetes, hogy a gazdasági válság nyomai meglátszanak a posta forgalmán és bevételein is, mindamellett rendkívül ügyes racionalizálási intézkedésekkel sikerült a jövőre is olyan költségvetést összeállítani, amely közel 16 milliós plusszal végződik és ilyen módon jelentékeny segítség lesz a tárcámhoz tartozó másik két üzem deficitjének kiküszöböléséhez. (Éljenzés' a jobboldalon.) A takarékosság, de egyúttal a kereskedelem érdekeit is szolgálja a Lipótvárosi üzleti negyedben egy nagy felvevő állomás létesítése, amely a pályaudvarral közvetlen összeköttetést tart fenn és 5 postamesteri hivatalt tesz feleslegessé. 15 kisebbforgalmú kincstári hivatalt postamesteri hivatalokká szerveztünk át és más takarékossági rendszabályokat is alkalmaztunk, bár megvallom őszintén, én úgy vagyok ezekkel a negativumokkal, ezekkel a takarékossági rendszabályokkal, hogy fájó szívvel nyúlok hozzájuk, inert majdnem mindig lemondást és nagyon sokszor visszafejlődést is jelentenek. Éppen ezért pozitív irányban- a közönséggel való megikedveltetésére is törekszünk a posta egyes intézményeinek. Nemrégiben szállítottam le a telefónbekapcsolás díját a felére, mint tudni méltóztatnak és ennek az lett az eredménye, hogy négy nap alatt 300 új előfizető jelentkezett. Revízió alá veszem a díjszabásokat (Élénk helyeslés és taps.), különösen az interurbántelefón bizonyos viszonylataiban. Azonfelül egyéb terveim is vannak. Gondoltam például, — most inkább csak hangosan gondolkozom — arra, hogy egyes nagy bérházakba bevezetjük a telefont központ gyanánt, hogy a lakók azután olcsón és könnyen, mint mellékállomások csatlakozhassanak. (Homonnay Tivadar: Ezt hangosan is meg lőhet mondani!) Talán a telefon népszerűsítéséhez hozzá fog járulni az is, hogy a/ idén Budapesten már^ minden állomást automatizálunk. Székesfehérváron és Tárnokon rövidhullámú adó-vevő telefon és táviróállomást létesítettünk nem csekély költséggel avégből, hogy a távolabbi és a tengerentúli államokkal való érinkezésnél az idegen államok igénybevételét kiküszöböljük. Ezzel jelentős megtakarítást tudunk elérni, úgyhogy egy-két év alatt a befektetett összeg teljesen megtérül. Most szólok még végül a postaügy körébe tartozó rádióról is. Magyarországon ezidoszerint 341.000 rádióelőfizető van. Nekünk az az érdekünk, hogy ezt felfokozzuk, azért is, mert a rádió részvénytársasággal kötött szerződés értelmében 400.000 előfizetőnél az előfizetési díjak 50%-át kapja az állam, 400.000-en felüli előfizetések után 80%-ot. De nem is ez a fontos, hanem én a rádióban rendkívül nagyhatású népnevelő, népművelő eszközt is látok (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.), és éppen ezért a leghatározottabban tiltakozom még annak gondolata ellen is, foogy ezt a szociális, a szegény néposztálynak jóformán egyetlen szórakozási eszközét adóval terheljük meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Sőt arra törekszem, hogy éppen a legszegényebb osztállyal kedveltessem meg a rádiót és erre a célra is szolgál a most épülő 150 kilowattos nagy leadóállomás, amely lehetővé teszi az úgynevezett detektoros készüléknél is hangszóró használatát. Ez a létesítmény két és fél millió pengőbe kerül, az államnak azoniban egy fillérjébe sem, mert az egész Összeget a rádiótársaság fizeti. (Helyeslés jobbfelől.) Ugy érzem t. Ház, hogy még nagyon sok fontos mondanivalóm volna, (Halljuk! Halljak!) talán nem is feleltem még az elhangzott felszólaláspk mindegyikére, a részleteknél azonban vissza fogok térni ezekre, de talán máris szokatlanul hosszú ideig vettem igénybe délelőtt és délután a t. Ház szíves figyelmét. (Elénk éljenzés.) Kötelességemnek tartottam — és ez beszédem ihosszúságának magyarázata — hogy megismertessem a Házzal a tárcám gondozására bízott ügyek valóságos állását, eddig tett intézkedéseimet, ezeknek ihatását, és azokat a feladatokat, amelyek a jövőben még reánk várnak. (Elénk helyeslés.) Magam tudom a legjobban, hogy az eredmények nagyon sok tekintetben nem kielégítőek. Aki azonban igazságosan akar ítélni, annak mindig viszonyítani kell az eredményekhez a rendelkezésre álló időt és eszközöket is. Ha akár az idő rövidsége, akár az eszközök hiánya vagy szerény mértéke miatt, akár pedig az én személyemben rejlő okokból nem tudtam olyan eredményeket produkálni, mint amilyeneket mindnyájan szeretnénk, azt talán mégis nyugodt öntudattal és — remélem — ellenvetés nélkül állíthatom, hogy mindig párt- és egyéni politikai érdekekre való tekintet nélkül (Úgy van! Ügy van!) pusztán lelkiismeretem szavára hallgatva, legjobb meggyőződésemmel és becsületes igyekezettel törekedtem szolgálni a reám ruházott fontos ügyeket. Ha ebben a meggyőződésben van a t. Ház is, nagyon kérem, méltóztassék a tárca költségvetését általánosságban elfogadni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokát számosan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! Konstatálom, hogy a miniszter úr 2 óra 10 percet beszélt, a tanácskozási idő tehát 2 óra 10 perccel meghöszszabodik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nekem jutott az. a kétes szerencse, — mert annak kell neveznem, — hogy a mélyen t. miniszter úr után felszólaljak. (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek! Képviselő úr, méltóztassék folytatni! Gáspárdy Elemér: Kétes szerencsének nevezem, mert hiszen annak ellenére, hogy a miniszter^ úr kijelentette beszéde kezdetén, hogy a tárcája körébe vágó ügykörökről csak mozaikszerűen fog nyilatkozni, mindnyájan úgy gondoljiuk és úgy látjuk, hogy alapos szaktudásával és az adatok számszerű felhalmozásával tárcája ügykörébe vágó minden kérdésre kiterjedő beszédet tartott. Tette ezt olyan alapossággal, hogy nekünk, az utána felszólalóknak át kell gondolnunk, vájjon mire is terjedjen ki felszólalásunk és mivel egészítsük ki, azt a bámulatosan nagyszerű előadást, amely — azt hiszem — mindnyájunk lelkületére nagy hatással volt, annál is inkább, mert láttuk, hogy Magyarországon olyan kereskedelemügyi miniszter van, aki a tárcájába vágó összes ügykörökkel a legteljesebb mértékben, azok legaprólékosabb részletéig tisztában van. (Ügy van! Úgy van! — Éljenzés, taps a jobboldalon és a középen.)