Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-97
162 Az országgyűlés képviselőházának 9 kulás nem egészséges, nem mutat párhuzamot az ipari áraknak a nyugati államokban tapasztalható hanyatló tendenciájával. Ennek az állításnak valamelyes alapja volt a múlt esztendőben, amikor is azt találtuk, hogy a múlt év végén a magyarországi nagykereskedelmi árak 3* 9%-kai emelkedtek, míg a nyugati államokban általábanvéve csökkentek. (Fenyő Miksa: Ausztriában nem!) Rögtön a részletekre is rá fogok térni, ha nem untatom vele túlságosan a t. Házat. (Halljuk! Halljuk!) Azóta azonban, amióta az árelemző bizottság, a kartelltörvény és a kartellbizottság preventív hatása érvényesült, a helyzet egészen megváltozott. Ennek a két tényezőnek hatása alatt az árak a következőképp alakultak: az egyiptomi pamut ára 16% -kai csökkent, a jutazsáké — itt én majd külön fogok felelni Eckhardt képviselő úrnak a legtöbb tekintetben téves adaton nyugvó .'/ interpellációjára — 10—15%-kai, a mezőgazdasági vasáruké 10%-kai, a mezőgazj dasági széné 10%-kai, a mezőgazdasági benziné 21 "4%-kai, a mezőgazdasági motalkóé 23%-kai, az adózott petróleumé 24%-kal, a gépolajé 12—20%-kai, a traktorolajé 15—25%-kal, a növényvédelmi szereké 10—25%-kal, különféle gyapjúszöveteké 10%-kai, a női pamutszöveteké 10%-kal. Csak a fontosabbakat említettem fel. Ugyanez alatt az idő alatt, tehát az utolsó három hónapban és ezt méltóztassanak különösen figyelmükre méltatni, mert ezek az adatok tökéletes cáfolatát szolgáltatják annak a közhangulatba erősen átment és igen előkelő helyről is hangoztatott állításnak, hogy itt a nagykereskedelmi árak a Nyugathoz képest éppen ellentétes irányt követnek — Magyarországon a nagykereskedelmi árak 4'1%-kal csökkentek. Németországban, ahol teljhatalmú árdiktátor van, 4'2%-kal, tehát Összesen 0'1%-kal volt nagyobb a csökkenés. Ennél nagyobb csökkenést Európában egyedül Belgiumban találunk, ahol 4'4%-os a csökkenés és az Eszakamerikai Unióban van egy 5'8%-os csökkenés. Minden többi európai államban az utóbbi három hónapban a nagykereskedelmi árak kisebb mértékben csökkentek, mint nálunk. Itt vannak a részletes adatok: Lengyelországban 3'9%, Svájcban 3"5%, Németalföldön 2*4%, Csehszlovákiában 2*3%, Dániában 1*7%, Angliában 1"1% és Olaszországban 0'2% volt a nagykereskedelmi árindex csökkenése; Ausztriában pedig emelkedett 0'9%-kal és Franciaországban 3'4%-kai, sőt, ha a valuta-árfolyam ingadozását, illetőleg az aranyértéket vesszük alapul, akkor tulajdonképpen Angliában is emelkedett 6'7%-kai, Dániában pedig 5 "8%-kai. Méltóztatnak tehát látni, milyen alapja van annak az erősen hangoztatott állításnak^ hogy Magyarországon a nagykereskedelmi árak emelkedő tendenciát mutatnak, szemben a külfölddel. (Söpkéz Sándor: Mint a többi állításnak.) T. Ház! Ezzel most már benne is vagyunk a külkereskedelem kérdésében, amelyről szintén néhány szót akarok szólni. A külkereskedelemnél azzal a sajnálatos jelenséggel találjuk magunkat szemben, hogy a gazdasági élet természetes erőinek irányítása helyett valutáris, állampénzügyi és politikai szempontok irányítják a külkereskedelmet és bénítják meg annak tevékenységét. Azzal a csodálatos jelenséggel találkozóink, hogy valutáris és állampénzügyi szempontból minden állam igyekszik behozatalát csökkenteni, ellenben népének foglalkoztatása és kereskedelmi mérlegének megjavítása érdekében exportját fejleszteni akarja. (Homonnay Tivadar: A Népszövetség pénzügyi bi. ülése 1932 június k-én, szombaton. zottságának bölcs tanácsa!) vagyis az a tökéletesen illogikus helyzet áll elő, hogy az egyik szempontból minden állam az önellátásra törekvő nacionális, a másik szempontból pedig kiviteli cikkei exportjának lehetőleg fokozását elérni akaró internacionális elvet követ. Természetes, hogy ez az egészen illogikus törekvés nem valósulhat meg. Exportját egyetlen állam sem tudja fejleszteni, sőt ellenkezőleg, megdöbbentő visszaesését látjuk a kiskereskedelemnek. , T. Ház! Itt van előttem egy kimutatás, amelyet egyenesen erre az alkalomra készíttettem el, és ebben hajmeresztő adatok vannak a közgazdasági és külkereskedelmi viszonyok alakulása tekintetében. Vannak államok, ahol majdnem 60%-kai csökkent az export. Ez természetes is, hiszen nemcsak az a törekvés sulyeszti alá az export-indexet, hogy a másik állam elzárkózás! politikát követ, hanem a vásárlóképesség megosökkenése is. Európaszerte 20—60%-kai lett kevesebb a külkereskedelmi forgalom volumenje. A másik oldalon az említett illogikus törekvés, hogy t. i. a behozatalt lehetőleg a minimumra csökkentsük, természetesen nagyon jól sikerült, csak az exportot fejleszteni nem tudtuk. Ezt a törekvést végre az eladósodott agrárállamok részéről^ meg is lehet érteni, mert annak az agrárállamnak nincs módja ma a drága külföldi iparcikkeket megvenni. Hiszen ma a gazdának 30 mázsa búzát kell fizetnie, hogy ugyanakkora összeget törleszthessen, mint amennyit 10 mázsával törlesztett volna akkor, amikor a kölcsönt felvette. Hogy konkrét példát hozzak fel, 1928-ban mi kivittünk 2,800.000 métermázsa búzát, ezért kaptunk majdnem 90 millió pengőt. 1931-ben kivittünk 3,600.000 métermázsa búzát és kaptunk érte 42 millió pengőt, tehát a múlt évben 800.000 métermázsával többet vittünk ki és felét sem kaptuk érte. (Mozgás.) Sokkal kevésbbelérthető a hitelező államoknak magatartása, amellyel az adós államok importját visszaszorítani törekszenek. Hiszen ezzel tulajdonképpen •. követeléseik kiegyenlítését akadályozzák. (Úgy van!) Mert egy adós állam mivel törleszthet? Vagy aranytartalékával, vagy újabb külföldi hitellel, vagy áruinak exportjával. Aranytartalékunk, sajnos nincs, külföldi hitelre — pláne erre a célra — nem számíthatunk. Az egyedüli mód volna adósságaink törlesztésére exportunk fokozása. Mindaddig, amig a nyugati államok be nem látják azt a természetes igazságot, hogy mi csak árukkal tudunk fizetni, bele kell törődniök abba a helyzetbe, hogy követeléseik kiegyenlítésének esélyei nagyon megromlottak. (Ügy van! Ügy van! ~ Gál Jenő: A szomszédokkal kellene valahogyan kiegyezni! — Söpkéz Sándor: Ha lehetséges! Nem tőlünk függ!) Mi minden észszerű elgondolást, amely főleg mezőgazdasági kivitelünket fokozza, nagyon természetesen szívesen fogadunk el, és én, habár az iparügyek minisztere vagyok is, kijelentem, hogy az ipar részéről is készek vagyunk minden észszerű áldozatot meghozni a mezőgazdasági kivitel fejlesztése érdekében és hajlandók vagyunk minden józan kooperációra, — értem itt a Tardieutervet és a hasonló elgondolásokat, — azonban természetesen saját érdekeinknek megóvásával. (Altalános helyeslés.) Egyébként méltóztassanak megengedni, hogy ebben a kérdésben további nyilatkozatot talán ne tegyek, hiszen ebben a tekintetben csatlakozhatom a minisz-