Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. terelnök úr és a külügyminiszter úr által itt elmondottakhoz. Az exportkérdést voltam bátor említeni. Ebben a tekintetben az utóbbi időben az ipari export jelentősége^ előtérbe nyomult. 1929-ben és 1930-ban a mezőgazdasági kivitel az egész kivitelnek 58%-át tette, az ipari pedig 42%-át. 1931-ben a mezőgazdasági kivitel már 56, az ipari kivitel pedig 44%-a volt az egész exportnak. Ipari kivitelünk fejlesztésére azért is nagy gondot kell fordítanunk, mert az ipari exportnak jelentékeny része úgynevezett neme s valutájú országokba irányul és csak sajnálni tudom, hogy az adott viszonyok , között iparunk exportképességének fokozására nagyobb gondot nem fordíthatok, illetőleg több anyagi eszközzel rendelkezésére állni nem tudok. Export fejlesztésünkben jó szolgálatot tesz a Magyar Külkereskedelmi és Kiviteli Intézet, amelyről már az előadó úr volt szíves délelőtt megemlékezni, úgyhogy én csak egy-két szót toldok az ő^ fejtegetéseihez. Ez az intézet részvénytársaság, amely 1933-ig évi 300.000 pengő államsegélyt kap; egyébként az állam ellenőrzése alatt álló — mondjuk — piacfelkutató és hírszerző, de üzleteket is közvetítő intézet, amely az elmúlt esztendőben 242 magyar cégnek szerzett külföldön üzletet; ebből 63 középipari és 62 kisipari vállalkozás volt. Az európai államok elzárkózási politikája következtében távolabbi és tengerentúli államok felé fordította a figyelmet. Igen szép eredményeket ért el Északafrikában, Algirban, Tuniszban és Marokkóban, Ciprus és Malta szigetén, és a mai nehéz viszonyok között is meg tudta tartani a keletindiai és az albániai piacot. Teljesen altruista alapon működik. Jutalék címén 85.000 pengő folyt be, ebből 63.000 pengőt átutalt külföldi levelezőinek, a 22.000 pengőt pedig nem a nyereséghez csatolta, hanem szervezetének tökéletesítésére fordította. Kivitelünk ~ fejlesztésére természetesen igénybevesszük a kiállításokon való részvételt, sőt kiállítások és vásárok rendezését is. Az elmúlt hónapokban és illetőleg a múlt esztendő második felében résztvettünk a milánói árumintavásáron és párisi «Foire»-on, mind a kettőn szép erkölcsi, anyagi eredménynyel, magunk pedig minden nehézség leküzdésével megrendeztük a budapesti nemzetközi vásárt, amely — igazán nagy örömmel állapíthatom meg — minden várakozást felülmúló sikerrel végződött (Ügy van! Ügy van!) s teremtett olyan idegenforgalmat, amelyhez hasonló itt az utolsó esztendőkben nem volt. (Élénk helyeslés!) 65.000 vidéki és külföldi — ebből 20.000 külföldi — látogatta meg a vásárt; 15—20 millió pengő értékű — ma még nincs egészen tiszta képem — üzletet bonyolítottak le, ezenfelül a szállodákban, szórakozóhelyeken és az üzletekben itteni becslések szerint legalább 5 millió pengőt hagytak itt az idegenek. (Elénk éljenzés és taps.) Maga a kiállítás pedig imponáló, de egyúttal megható bizonyítéka volt egy igazságtalanul ^ elítélt nemzet élniakarásának és élni tudásának. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.í T. Ház! Áttérve most már a kereskedelemmel szoros összeköttetésben álló közlekedési ügyekre, (Halljuk! Halljuk!) t sajnálattal kell megállapítanom, hogy utak építésére a tárgyalás alatt álló költségvetés nem nyújt fedezetet. (Felkiáltások jobbfelől: Elég sajnos!) Ezt annál nagyobb fájdalommal konstatálom, mert a Budapest—'Szeged közti közutaknak buülése 1932 június U-én, szombaton. 163 dapest—kecskeméti szakasza felső burkolással még nincs ellátva, pedig ez az útvonal egyik szakasza a Londoniból Konstantinápolyba irányuló nemzetközi autóútnak, amelyet eredetileg Magyarország megkerülésével akartak tervezni. Utak javítására sincs elegendő fedezetem. Hiszen egy kilométernyi útnak karbantartására 1200 pengő szükséges, a költségvetés pedig csak 500 pengőt bocsát rendelkezésre kilométerenként. Hogv ezek a túlságos takarékossági rendszabályok meg ne bosszulják magukat — aminek különösen az útjavításnál van nagy jelentősége, mert hiszen ami javítást az idén elmulasztok, annak szükségessége hatványozottan jelentkezik a következő Időkben, (Ügy van! jobbfelől) — el vagyok szánva, hogy a viszonyok javultával a legelső alkalommal erre a célra póthitelt fogok kérni az ország érdekében. (Elénk helyeslés.) Sajnos, a törvényhatósági utak jövője sem sokkal biztatóbb, mert a törvényhatósági útalapok jövedelme nem elegendő. Ezen a téren csak az azt az örvendetes bejelentést tehetem meg, hogy végre sikerült a közmunkaváltság kérdését a kisgazdatársadalom javára rendezni, (Helyeslés jobbfelől) amely, ha csökkenti r

is az útadóalap bevételét,' máshonnan mégtérül, másrészt azonban tarthatatlan állapot volt az, amely eddig ebben a tekintetben fennállott. (Ügy van! Ügy mm!) , A szükségadóból tárcám rendelkezésére bocsátott Összegből 1,200.000 pengőt használtam fel utak javítására mindenütt ott, aihol a munkanélküliség a legnagyobb mértékben ütötte fel a fejét. Képviselőtársaim tanúságot tehetnek róla, hogyha ilyen ügyekben hozzám fordultak, az intézkedés gvorsan megtörtént és megfelelő eredményre is vezetett. (Homonnay Tivadar: Kicsiny az összeg!) A közutakkal összefüggésben álló hidak köízül a Boráros-téri hídról már megemlékeztem. Az óbudai híd megépítésére természetesen és sajnosán egyelőre fedezet nincs, azonban a költségvetés megterhelése nélkül, a székesfőváros által ia törvény értelmében rendelkezésre bocsátandó összegekből szándékozom! elkészíttetni az óbudai híd részletterveit. (Helyeslés.) Ezzel azt a célt akarom elérni, hogy a kiváló képzettségű, de sajnos, súlyos nyomorban tengődő magyar mérnökök segítségére siessek. (Helyeslés jobbfelől és a középenJ Egyéb eszközöket is fogok keresőii arrai, hogy az ő panaszaikat és bajaikat, amennyire csak lehet, orvosoljam. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) A vásárosnaményi ihíd ivalósággal életveszélyes állapotban van és annak rekonstrukciója elkerülhetetlen. Az algyői híd tekintetében legutóbb az az elgondolás merült fel, -hogy azt a vasúti híd kiszélesítésével létesítsük, ami mindenesetre jelentékeny megtakarítást jelentene és éppen azért megfontolást érdemlő gondolat (Andaházi-Kasnya Béla: De rá kerül a sor? Már évek óta várjuk!) Azt hiszem», 'hogy a dolgot meg lehet csinálni. Áttérek most már arra a kérdésre, amely a közvéleményt sokkal erősebben foglalkoztatja, az Államvasutak kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Főleg arra a kérdésre kívánok felelni, igaz-e az a hangulatba ugyancsak erősen átment felfogás, hogy az Államvasutak deficitját az ott hiányzó üzleti szellem okozta. (Homonnay Tivadar: Nem igaz!) Amikor én ennek a tárcának vezetését átvettem, 54 millió pengő volt a 'várható deficit. Erélyes és sok tekintetben sajnálatos takarékossági intézkedésekkel, racionalizálással leszorítottuk ezt a deficit22*