Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

160 Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1932 június 4-én, szombaton. T. Ház! Ezek után áttérhetek a kereskedelem helyzetére- Kétségtelennek látszik, hogy valamennyi gazdasági ág közül a kereskedelmet viselte meg legjobban a gazdasági válság. A kereskedelem^ éltető eleme a szabadság, most pedig az áru- és devizaforgalmi korlátozások a forgalmat megbénították, a valutaárfolyamingadozások pedig a kereskedelmi kalkulációt lehetetlenné tették. Az adóemelések, az illetményleszállitások, a mezőgazdaság megcsökkent teherviselőképessége ugyanakkor növelték a terheit, amikor forgalmát és vevőkörét megszükítették; hozzájárul ehhez a hitel- és a bizalmi válság és a kedvezőtlen eladási feltételek. Természetes, hogy itt teljes és gyökeres javulást csak a világgazdasági helyzet meggyógyulása okozhat, de igyekeztünk megtenni azt, amit az adott helyzetben lehetséges volt. A clearingegyezmények bizonyos szabadabb mozgást biztosítanak a kereskedelemnek, noha nem tagadható, hogy ha ezek a clearingegyezmények nincsenek a szelektálási lehetőséggel összekötve, az iparra és a kereskedelemre mérlegre káros hatásuk van, mert hiszen ilyen esetben az aranyértékű magyar gabonáért és aranyértékű hízómarháért másodrendű szükségleti cikket alkotó, vagy éppenséggel egészen felesleges pipere- és egyéb cikkek fognak bejönni. (Ügy van!) Az aidófáziis-rendszer körének kiszélesítése ugyancsak a kereskedelem javát szolgálja. Igyekeztem hozzájárulni az önhibájukon kívül passzlívivá vált kereskedők megsegítését célzó «Hitelezők és Adósok Bizottságának» létesítéséhez amely mindkét felet kielégítő erdménnyel működik. A kedvezőtlen eladási feltételek enyhítése céljából pedig megalakult a kondicióegyeztető bizottság, amely egyelőre ugyancsak eigy, de egyik legnagyobb szakmánkban, a textilszakmiiaten működik és olyan hatással, ami azt hiszem, példaadó lesz a többi kereskedelmi ágakra is. A kiskereskedelmi hitelakciót, amennyire a szűkös viszonyok megengedték, an ország egész területére kiterjesztettem. Panaszok érkeztek hozzám, hogy magán- és kény szer egyezségi eljárásr alá került kereskedők üzleti raktárait olyan módon értékesítik, ami a legitim kereskedelemnek kárára van. Ezt az árrombolást szigorú intézkedéssel megakadályóztam. Általában igyekeztem a kereskedelemnek minél nagyobb mozgási szabadságot biztosítani. Erre a célra fognak szolgálni a jogosulatlan közüzemek megszüntetése, de ezt fogják szolgálni a házialó- és vándoiriparnak, a megrendelések gyűjtésének és a vásároknak a szabályozása is. Konkrét esetekben, azt hiszem, nem egyszer adtam tanújelét annak, hogy igyekeztem meggátolni a kereskedielemnek à maga jogos funkció-körén belül való akadályozását. Itt kell most rátérnem egy rendkívül fontos, az érdeklődésnek legalább is igen erősen homloktéréiben álló kérdésre (Halljuk! Halljuk!) az ár- és a kartellkérdésre. (Hallju! Halljuk!) > ! »! Több oldalról merült fel &' panasz, hogy a mezőgazdasági fogyasztást szolgáló iparcikkek árai túlságosan nagyok és az a kívánság, hogy hatósági beavatkozással szüntessük meg ezt az áruuzsorát. T. Ház! Én 'azon az állásponton vagyok, hogy vannak esetek, amikor az állami beavatkozás a magángazdasági életbe elkerülhetetlen, viszont azonban azt is vallom, hogy sokszor ez la beavatkozás; veszedelmes, kétélű fegyver. (Ügy van! Ügy van! a jobbolêalon,) Ami különösen az árak hatósági megállapítását illeti, méltóztassék ;niíegenigedwi, hogy emlékeztessem a t. Házat az ármaximálások idejére, a háború alatti és a háború utáni egy-két esztendőre. Akkor azt a maximálást az anyaghiány, az áruhiány tette szükségessé és bár alig egy-két fontosabb elsőrendű életszükséglet! cikkre szorítkozott, mégis nagy és költséges apparátus létesítését tette szükségessé és tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy nagyon sok kellemetlenséggel és zaklatással járt, azonkívül feladatát nem tudta tökéletesen megoldani. Ha már most volna is fedezetünk arra, hogy ilyen nagy apparátust létesítsünk, «azt kellene mondanom, hogy az ármegállapítás azok közé a problémák közé tartozik, amelyeket állami beavatkozással sikeresen megoldani nem lehet. (Beek Lajos: Ez teljesen igaz!) Mert mitől függ ezl (Egy hang baloldalról: Szükség van rá!) Mindig vitatni lehet ugyanis, hogy melyik & nagyobb úr: a szükségesség-e, vagy a lehetőség? Az ármegállapítás t. i. lényegében véve kell, hogy alkalmazkodjék a termelési költségekhez. Végre is senkit sem lehet arra kötelezni, hogy a termelési költségeken alul értékesítse áruját. (Gyömörey Sándor: Csak a mezőgazdaságot!) A mezőgazdaság sincs rákényszerítve és amennyiben ez az eset fennállana is, méltóztatnak jól tudni^ hogy mennyi áldozatot igyekszünk hozni azért, hogy a gazda is megtalálja a maga számítását, hiszen ez kötelességünk. Ezt a legkevésbbé kifogásolom, sőt a mezőgazdaság körébe tartozó képviselő urak nagyon jól tudják, hogy nem volt olyan panaszuk, amelyet a lehetőség szerint meg ne hallgattam volna és ne orvosoltam volna. (Gyömörey Sándor: Ez igaz.) Én igazán, — hogy úgy mondjam — légüres térben, abszolúte objektivitással próbálom kötelességemet teljesíteni, hiszen az állam minden polgárának érdékeit egyformán képviselve kell a kérdéseket megoldani. A termelési költségek problémája tehát lényegében ármegállapítási probléma. Már pedig a termelési költség olyan sok változó és sokszor kifürkészhetetlen tényezőtől függ, hogy azt állami apparátussal megállapítani nem lehet, vagy csak nagyon sokára lehet megállapítani, amikor már idejét multa az egész megállapítás. Hiszen méltóztassanak csak figyelembe venni azt, amire már utaltam, hogy Magyarországon a gyárak egy része elveszítette fogyasztási területének legnagyobb részét, megmaradt közönségének vásárlóereje pedig megcsökkent, a termelést^ tehát csökkenteni kellett, ha a rezsiköltségek ebben az irányban nem is voltak apaszthatok, amiből csak azt akarom kihozni, hogy ha az áru termelési költségét vizsgáljuk, akkor a gyár kapacitásbeli kihasználásának mértékét is figyelembe kell venni. De figyelembe kell venni a munkabér alakulását, az adó alakulását is. Hiszen, ha valaki ma a benzin árát a tavalyival akarja összehasonlítani, már uzsoráról fog beszélni, ha nem tudja, hogy a benzin tulajdonképpen olcsóbb lett, de a kincstári haszonrészesedés lett sokkal nagyobb, mint amekkora a tavalyi. Figyelembe kell venni továbbá a vállalatban fekvő tőkét, a vállalatot terhelő adósságokat,^ a kamatláb változását, a kihitelezési nehézségeket, továbbá egy egész hosszú sorát a tényezőknek, amelyeknek megállapítását nem merném nyugodt lélekkel állami apparátusra rábízni. De természetesen az, hogy én ezekre a nehézségekre utalok, nem jelenti azt, hogy nem