Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

148 Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1932 június A-én, szombaton. létébe, amelyben a Felsőház tagjai együtt vannak a képviselőház tagjaival, — azért testület és nem bizottság, — belépni, ez iránt érdeklődni. Véletlenül én vagyok az elnöke ennek a testületnek s mint ilyen kijelentem, hogy mi a legnagyobb örömmel látnánk, ha mentől többen érdeklődnének és ezzel előmozdítanák ezt a hatalmas parlamenti érintkezést, amelyet annyira fontosnak tartok az országra nézve. Az Idegenforgalmi Tanácsot illetőleg egy javaslatom volna: építse ki jobban a helyi szervezeteket és vidéki idegenforgalmi bizottságokat. Bocsánatot kérek, nem akarom a t. vidéket bántani ezzel, de úgy a vidéki hatóságokat, mint a vidéki igen t. közönséget egy kissé ki kell oktatni, hogy hogvan keH idegenekkel bánni és bizonyos szívélyes, előzékeny bánásmódra kell őket hangolni. Azt hiszem, valamennyien találkoztunk már olyan idegenekkel, akik panaszkodtak amiatt, hogy amikor beléptek az országba, bizonyos ügyetlen bánásmód folytán és bizonyos hosszadalmaskodó bürokráciával inkább még elriasztják őket. (Lázár Miklós: így van!) Valljuk be őszintén, hogy a legnagvobb baj ott van, hogy egészen nemzeti tragédiánkig, bizony mi inkább jártuk a külföldet, mint a mi szép hazánkat. Ez a csonka ország még csonkaságában is sok gyönyörű szépséget mutat fel, valóságos esodaország ez, s én annyit mondhatok önöknek, hogy nem oktalan szó az, amikor azt mondják, —- már száz év óta mondják, — hogy: «Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita.» Van valami csoda báj ebben az atmoszférában. A minap beszéltem egy igen magasrangú vidéki főtisztviselővel, aki, amikor én ezeket mondtam neki, azt mondotta: ugyan kérlek, mit találhat itt az az idegen, mi érdekelheti őt itt, talán Petőfi Kiskőröse.^ vagy micsoda

1

? Erre én azt mondtam neki — és itt is azt vagyok bátor mondani, — hogy bízzuk ezt rá azokra az idegenekre, akik gyönyörködve jönnek ide és nem tudnak hova lenni a gyönyörtől. Legalább ne kedvetlenítsük el őket, ha már idejönnek. En csak mint pletykát mondom el, de azt hiszem t. képviselőtársaim corroborálhatják, hogy vannak Bécsben olykor hotelportások, akik lebeszélik a külföldieket arról, hogy Budapestre jöjjenek, azt mondva, hogy: dort ist Barbarei, ök azt tartják magukról, hogy kvázi Bécsben végződik Európa, s ami azontúl van, az már Ázsia. Mondhatnék mást is. Külügyi relációimnál fogva nemrégiben kaptam egy nyugati egyetem kiváló professzorától egy levelet, amelyben ő nagy, szakavatott etnográfiai kitételekkel írja nekem, hogy adjak útbaigazítást neki, mert ő ide akar jönni, hogy a kirgizek nomád életét a magyar pusztán tanulmányozza, (Fáhián Béla: Meg kellett volna hívni! Csak hadd tanulmányozza a jurtákat az Alföldön!) ahol sátorban laknak az emberek és a nyereg alatt puhított hús megint a valóságban előjönGondom volt rá, hogy itt legyen. Aki egyszer idejön, az megvan nyerve. Itt fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy nálunk nagy történeti gazdagság van, csak ki kellene azt építeni. Ott van például az egész Pannónia. Hiszen Pannónia telve van gót, longdbárd,^ frank emlékekkel. Ebből a volt provinciából minden, ami benne római, érdekli az olaszt, minden, ami frank, érdekli a franciát, minden, ami longobárd, érdekli a lombardiaiakat. Emlékezem, hogy három évvel ezelőtt Látják Sándor erdőtanácsos, földmívelésügyi minisztériumi miniszteri tanácsos évtizedes munka után megtalálta a ptolemeusi geológiának azt a meridiánját, amelyet eddig még senki sem talált meg és ennek alapján megfejtette a római hadi utak titkát és egyszersmind megcsinálta Pannónia róinai térképét. Amikor én ezt személyesen átadtam Grandinak és Mussolininek, elámultak és gratuláltak nekünk, hogy nem is olasz, hanem magyar tudós csinálta meg ezt. Örülök annak, hogy ezekben a szavakban elégtételt szolgáltathattam ennek a derék tudósnak. Itt van a Duna-Tisza köze. Attila országa:, Hány angol jön hozzánk és kéri, hogy mutassunk neki valamit Attiláról. Hála Istennek, most már folynak az ásatások Szentesen, legalább ott van valami megmutatni való. A magyarnak, sajnos, kevés a történeti memóriája. és azt ápolni kell, mint ahogy minden gyöngeséget istápolni kell. Itt van azonkívül — nem akarok mindent felsorolni — Sopron, Kőszeg, a Balaton, a Bakony, a Duna mente, a Mátra, a Bükk, Bugac, a Hortobájsv, Tokaj vidéke, mind-mind gyönyörű tájék. Itt vannak a népviseleti írócpontok. Ennél a pontnál azonban fel kell hívnom valamire ül miniszter úr figyelmét. Azt ihiszem, t; barátaimnak is feltűnt az, amit üzérkedési szellemmel péudául Mezőkövesden sokan csinálnak és ami ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. Ott megvoltak az ősrégi, százados színek. (Ügy van! tJgy van! és most ezeket modern anilin-színekkel pótolva csinálják, hogy mentől pápuább legyen. Ez nem felel meg annak az intenciónak, amely —azt (hiszem, — mindannyiunk intenciója. A miniszter úr figyelmét azonban bátor vagyok itt felhívni a következő dologra is. Mi a magyar szépségek élvezhetésének megölő betűje? Megmondom egy szóval: a drágaság. Az idegen a maga extázisában elbírja még azt pár napig, pár 'hétig. Most azonban a devizanehézségek folytán mi is itthon-nyaralók vagyunk és azt tapasztaljuk, — a külföldiek is panaszkodtak már erre — hogy katasztrofális az a; rendezetlen drágaság, az a fegyelmezetlen és felelőtlen drágítás, amely a magyar belföldi nyaralás lehetőségei körül dühön a:. Arra kérem a miniszter urat. pillantson át Stíriaiba meg Karinthiába; az ottani napi 6 schillinges, — gyönyörű táj közepette való — nyaralási lehetőségekre Itt az ideje már, hogv központi vezetéssel és központi döntéssel rendet teremtsünk ebben a dzsungelben. (Lázár Miklós: Olcsóság és tisztasás*! — Sándor Pál: Az állanvnak kell kezdenie!) A Dunavölgye jelenleg nagyon fontos világpont, ma mindenki idenéz. Ezt nem azért említem fel, mert annak az altruista Dunaszövetségnek altruista elnöke véletlenül én vagyok. Az olcsó nyaralásnak a belföldi szegényebb r társadalmi osztályok számára való beosztását mi már évek óta csináljuk. Fontos ez a megszállott területről idejövő szegény magyarok érdekében is, akik egy kis magyar levegőt akarnak szívni. Mi három év alatt 80 000 külföldit hoztunk he. 14 államból 172 csoportban 26.000 idegen jött ide 106 község van a Dunamentén megszervezve 65.000 hazai nyaralóvendég számára, megvan a dunamenti nyaralóhelyek katasztere. Mindezt szubvenciók és, monopóliumok nélkül csináljuk. Itt azonban ki kell valamit emelnem. Teljes elismerés illeti meg az idegenforgalom szempontjából Budaipest székesfőváros vezetőségét, úgy Ripka főpolgármestert, mint Sipőcz pol-