Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. gármestert és Liber alpolgármestert A főváros Idegenforgalmi Hivatala 1916-ban létesült. Azután jött a háború és egyebek, de 1920-hoz képest meghatszorozódott a fővárosi idegenforgalom. Erre azok, akik rosszat akarnak mondani, azt mondhatják: könnyű nekik, hiszen olyan szop ez a főváros. De bocsánatot kérek, mindent érvényesíteni kell, s annyi bizonyos, hogy a főváros szerenesés ösztönnel tudta ezt az idegenforgalmat lebonyolítani, 1930-ban már 80.376 külföldi volt itt. Propaganda-nyomtatvány eleinte 20.000 darab volt csupán, 1930-ban már 1 millió darab és 1931-ben 2% millió. Mindez összefügg az Idegenforgalmi Tanácscsal való kooperációval, ahol a miniszter úr távollétében Tormay államtitkár barátom remekül csinálja ezeket a dolgokat. Fel kell itt hívnom figyelmét a következőre is. A wien—budapesti autóút kitűnő, az idegenek mondják ezt. De itt nagyon kérem a miniszter urat valamire, amire nekem a Touring Club hívta fel a figyelmemet. Itt van a london— stambuli International Road, amely transzverzálisán megy át Európán. Méltóztassék annak budapest—szegedi szakaszát kiépíteni. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: A budapest—kecskeméti!) Igen, ez ugyanaz. Nem akarok itt, hiszen az időm csakhamar lejár, részletesebben foglalkozni azzal, hogy mennyivel szállították le Budapest székesfőváros szubvencióját, csak arra hivatkozom, történtek olyan dolgok, amelyekre ismét azt kell mondanom: helytelen takarékoskodás. Budapest tündériességéhez tartozik az az ismét szerencsés városi ötlet, hogy villannyal megvilágítják esténként a szép tavaszi és nyári napokon a Gellérthegyet, a Koronázó-templomot és a Halászbástyát. (Lázár Miklós: A legnagyobb impresszió az idegeneknek!) Ez tudomásom szerint 100—120 pengőbe kerül naponként. Bocsánatot kérek, nem akarok bővebben kritikát gyakorolni, de ennek beszüntetése csakugyan nem helyes. Ez annyira hozzátartozik Budapest tündériességéhez, hogy ezt valóban restituálni kell. Nagyon kérem a t. miniszter urat, hogy méltóztassék erélyét itt érvényesíteni. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Nem az én hatáskörömbe tartozik!) Ezenkívül Budapest mindeme szépsége mellett még fürdőváros is. Ha ez Amerikában volna, már régen hatalmas tröszt alakult volna az itt levő 42 forrásnak hasznosítására. Nekem ugyanis azt mondották, hogy itt 42 forrás van, a Szigeten és egyebütt. Mindenütt gyógyfürdők és strandfürdők vannak. Hol van még a világon egy helyen ennyi forrás? Stambulban és Rio de Janeiróban sincs ennyi gyógyforrás, gyógyfürdő és strandfürdő, ahol a gyógyulás és a szórakozás ilyen gyönyörű természeti miliőben tudna érvényesülni. Mindezek az előnyök világhírességre és mind fokozottabb kivételes pozicióra predesztinálják Budapestet. (Ügy van! Ügy van!) Éhhez képest azonban — volna még pár szavam, ha több időm lenne — Budapest öltözékének is méltónak kell lennie. Nagyimban

1 nincsen kifogásom ellene. (Sándor Pál: A legtisatább város!) Igen, a legtisztább város, ez teljesen igaz. (Lázár Miklós: A kertészete i\ gyönyörű!) Nagy nyugati városok Budapesthez képest nem ilyen szépek és tiszták, (Sándor Pál: Paris piszkos város. Pest tiszta!) de Budfapest öltözékének és csinosításának ebben a jelenlegi uzsorában impeccablenek ^ kell -lennie. Tudatos és rendszeres városrendezési és városülése 1932 június 4-én, szombaton. 149 fejlesztési politikát kell itt folytatni. Nagyon kíváncsi vagyok a Tabán kiépítésére, amely egyike a legszebb orográfiai feladatoknak, amennyiben a Tabánnak bele kell illeszkednie a Duna-partba. E tekintetben rámutatok itt arra, hogy Baron Haussmann Parisban a második császárság t alatt azt mondotta, hogy Paris minden száz évben nagytakarítást tart. Ennek megfelelőleg Budapesten is. jönnie kell egy. ilyen nagytakarításnak. Azt merem mondani, hogy Budapest főterei és főutcái nem lehetnek próbanyulai és áldozatai az építészeti őrültségeknek. Merem ezt így fonmulázni. Van például Budapesten egy tér, a Ferenc József-tér. Ott van egy megszentelt épület, a Tudományos Akadémia, amelyet Széchenyi emléke tesz szentté. Mellette vannak a gyönyörű Pollák-épületek, a rendőrség és egyszerre ott tornyosodik a Gresham. Ez borzalom. Azt mondják, hogy egy magyar stilus. En nein tudom, miért kell a vitézkötést a harmadik amieletre felvarrni a nadrágról. (Derültség.) Ez képtelenség. Ez még mindi semmi. De van még egy bizonyos tér Budapesten, a Szervita-tér, azzal a glóbusszal. Ahányszor ezt a glóbuszt a fejemhez vágták a külföldön! Hogyan lehetséges ez? Ott van a szűk kis vasutcai asszir-babiloni sttilusú kereskedelmi iskola, a khorsabadi lapos erődítési fronttal, amely alig fér el abban az utcában. Ne a házépítők saját külön ízléstelensége adjon stílust Budapestnek, hanem Budapest diktálja a maga esztétikáját, ami ne a külföldi szeccesiziók és futurizimusok utánzata, hanem oly harmonikus és magyar színezetű szép legyen, amely méltóan illeszkedjék bele a csodálatos dunai tájképbe Még egyet akarok említeni: kevés a zöld square Budapesten. Maa budapesti polgár követ és követ akar. Beépítenek mindent, a város nem tud lélekzeni. Tudom, hogy mindehhez pénz kell, de azt is tudom, hogy a miniszter úr, mint az első indokolás mondja, teljes tudatával bír az idegenforgalom fontosságának úgy a magyar igazság, mint a magyar megélhetés szempontjából. Kérem a miniszter urat arra, hogy a lesújtó költségvetési redukciók ellenére is találja meg a módját annak, hogy a magyar ügy ne szenvedjen e helytelen és káros takarékosság következményeitől, hanem ellenkezőleg az idegenforgalom az eidldiginél még fokozottabb mértékben szolgálhassa a nemzeti ügyet. Segítse a miniszter úr az országot, de főként a minden dicséretre érdemes - Budapestet annak tudatos és sikeres idegenforgalmi politikájában és ne felejtse el a miniszter úr, — még egyszer ismétlem — amit O'Laughlin mondott előttem Tisza Istvánnak: «Az ismeretlenség a halál. Az a nemzet, amelyet nem ismernek, amely a íwaga hanyagságából nem ismerteti meg magát a kultúrvilággal, az elveszett, az nincs». Már pedig mi Magyarország lenni akarunk. Teljes bizalommal vagyok a kormány és a miniszter úr működése iránt, ezért a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az ipari és kereskedelmi élet legfőbb irányításának jelentősége napjainkban igen erőteljesen megnövükedr-tt. Megnövekedett a rossz gazdasági viszonyok miatt, mert hiszen ennek a tárcának