Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

^^^^^^MMB^^^H Az országgyűlés képviselőházának 97. kapitalista termeléssel szemben elhangzott sok váddal kapcsolatban meggyőződésem szerint csak azoknak a. vádaknak van igaza, amelyek azt kifogásolják, hogy ezekben a nehéz időkben, amikor voltaképpen a legnagyobb problémát az jelenti, miképpen tudjuk a társadalmi rend biztosítására a termelő rendet biztosítani, még mindig tudnak önös szempontokat a magasabb átfogó szempontok fölé helyezni. En készséggel magamra vállalom a konzervatív, hogy úgy mondjam, ortodox gazdasági törvények hirdetői részéről, hogy nem a gazdasági törvények rideg betűi szerint gondolkozom akkor, amikor ezekben a nelbéz időkben a nagy kapitalizmus részéről messzemenő belátást és a profitszellenmek az egzisztencia fenntartása javára való háttérbe helyezését igénylem. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy magángazdasági termelést haszonra való törekvés nélkül elképzelni nem lehet. De vallom és hiszem, hogy a kapitalista; termelésének éppen az adja meg az ő különleges erejét, hogy nincs dogmákhoz kötve, hogy az adott helyzethez alkalmazkodva, messzemenő elasztieitással tudja kihasználni azokat a gazdasági lehetőségeket és tud alkalmazkodni azokhoz a gazdasági keretekhez, amelyek számára adódnak. Ma pedig legmérvadóbb az a társadalompolitikai törvény kell, hogy legyen, hogy az a társadalom, amely tartósan képtelennek bizonyul arra, hogy minden munkabíró és dolgozni akaró polgárnak egzisztenciát tudjon adni, nem lehet életképes. A kapitalizmusnak ma tehát fokozott érdeke, fokozott szempontja, tehát még a legridegebb kapitalista törvények szerint is érvényesítendő feladata az, hogy minél több egyedet emeljen ki a nincstelenség, az egzisztencianélküliség állapotából, mert csak ezen keresztül tudja elérni a tőke biztonságát. Már pedig amilyen helytálló törvény és megállapítás az, hogy kanitalista termelés haszonra való törekvés nélkül nincs, ugyanolyan helytálló az a megállapítás is, hogy a tőke természetének megfelelően előbb jön a szekuritás, azután a rentabilitás. Előbb a tőke biztonságát kell valamiképpen tető alá hoznunk, hogy azután a tőke Jövedelmezőségéről gondoskodhassunk, amiből nyilvánvalóan következik, hogy azok követik el a 'hibái, akik a gazdasági ' helyzet kellő mérlegelése helyett a mai viszonyok között is száz nercentig vélik érvényesíthetőnek a gazdasági helyzettel nem számoló, a gazdasági nehézségeket negligáló üzletvitelben érdekeiket, ahelyett, 'hogy 20-30%-os áldozatot hozva — értve ezalatt a haszonról való átmeneti lemondást — a termelés biztonságát és ezzfil a termelési rend fenntarthatóságát bizsositanák. . T. Ház! Ezek mellett az általános gazdaságpolitikai meglátások mellett méltóztassék megengedni, hogy jobban konkretizálva végül rámutassak egy területre, ahol .szerény megítélésem szerint a mai nehéz viszonyok közenette is eredményeket lehet elérni. Eredményeket nem a távoli növő szempontjából, hanem olyan eredményeket, amelyek máról-holnapra megihozhatják a maguk gyümölcsét. A magvar gazdasági jövő szempontjából az én szerény megítélésem szerint iaen nagy jelentősége van a-', idegenforgalomnak, nemcsak mint a" társadalmi és politikai élet megismerését szolgáló lényeges akciónak, hanem mint gazdasági erőforrásnak is. Es ha: ebből a szempontból nézem a mae-var viszonyokat, nagy elégtétellel lehet megállapítanom azt, hogy kevés olyan foglalkozási ág van, amely Magyarországon KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 1932 június U-én, szombaton. 145 annyira rendelkezik a szükséges adottságokkal, mint az idegenforgalom. Nem szólam az, 'hogy Budapest fekvése és Bfiidapest természeti kincsei, gyógyforrásai direkt predesztináltak ^bennünket „arra, 'hogy a világ idegenforgalmának jelentős gócpontjává fejlesszük országunkat. Készséggel elismerem, hogy az utóbbi években ebben az irányban már sok történt, de meg kell állapítanom azt, 'hogy nem elegendő. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt én a magyar idegenforgalom irányát az eddig főként Nyugat felé irányuló propaganda helyett Keletre helyezném. Keletre 'helyezném át mindenekelőtt azért, mert a tőlünk délkeletre és keletre lakó népek természetében van, 'hogy többet és szívesebben utaznak, mint a nyugatiak és ha utaznak, akkor nyiugat felé veszik útjukat. Nyugat felé 'pedig mi vagyunk az első stáció, ahol — minden magyar elfogultság nélkül megállapíthatjuk, — kultúrában, szórakozási lehetőségben többet kapnak, többet találnak, mint amit otthonhagytak és Nyugat felé mi vagyunk az első stáció abban avonatkozásban is, hogy orvosi, gyógyulási szempontbólés az idegenforgalmat előmozdító más szempontokból folyólag is nyújthattunk nemcsak annál többet, mint amennyivel Ők otthon rendelkeznek, hanem a legkultúráltáBb nyugati országokkal szemben is kiállíhatjuk a: teljes összehasonlítást. Es még ehhez hozzáveszem azt, hogy éppen ezekkel a keletre és délkeletre lakó^ népekkel szemben — bármily éket vert közénk^a világháború és az azt követő békekötés — még mindig a legtöbb érzelmi és kulturális kapcsolatunk van, s hogy époen ezekkel a népekkel kulturális kapcsolataink leggyorsabban fejleszthetők ki olyan arányúvá, hogy ők itt magukat jól érezhessék: azt hiszem, hogy ^ az idegenforgalmi politikának a. keleti országokat szem előtt tartó irányítása igen sok olyan eredményt hozhat számunkra, amely gyorsan realizálható. Méltóztassék elhinni, nem teoretikus megállapítás, hogy éppen az idegenforgalom az, amely kulcsiparává válhat ennek az országnak, kulcsiparává abban az értelemben, hogy az idegenforgalom, ha fellendül, az a gazdasági ág lehet, amely, ha kellően frekventáljuk, nagy lehetőséget nyújthat minden egyes foglalkozási ágnak. Ha az idegenforgalom nagyobb lendületet vesz, akkor azzal párhuzamban nemcsak az idegenforgalomban közvetlenül érdekelt intézményeink találnak jobb foglalkoztatást, hanem az ipar é« kereskedelem legkülönfélébb ágaiba is élet megy bele, nem szólva arról, hogy a mai viszonyok között fokozott jelentősége van annak, hogy ez a termelési ág az, amelyneü nyomán leggyorsabban valósulhat meg az a törekvésünk, hogy több valutával rendelkezzünk. (Ügy van! Úgy van!) Jelszóvá vált, — hiszen miniszteri székekből is mind gyakrabban hangoztatják — hogy gazdasági háborúban vagyunk. Ezt folytatva én azt mondanám, hogy egy körülfogott várhoz hasonlítunk. Egy körülfogott várban a szabadság is másként értelmezendő, mint normális körülmények között (Ugy van!), de másféle gazdálkodású at is kell folynia. A racionális anyagfelhasználás mellett, a fel adatra, az aktivitásra váró minden erő épség bentartása az ostromlott vár vezetőinek legfontosabb feladata é.-- ha éri készséggel el is irmerem, hog^ ezek az idők nem alkalmasak arra, hogy egy átfogó, minden bajunkat 20