Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 9 6 ják be, hogy itt a birtokkategóriákkal szembeállítják ezt a kérdést, mert ezt nem úgy kell nézni. Ezt úgy kell nézni és megérteni nagynak és kicsinek egyaránt, a magyar nemzeti politikának olyannak kell lennie, hogy a földbirtokpolitika céltudatos, okos és bölcs intézkedéseivel állandóan azon legyen, hogy a föld azok kezébe jusson, akik a földet mívelik. (Helyeslés.) Nem helyesek azok a statisztikai adatok sem, amelyeket a képviselő úr előadott, hiszen a földbirtokpolitikánál az egyik feltétel mindig az: adjuk oda azt a földet annak a kisembernek, aki a legkevesebb üzemköltséggel rentábilisan tud eredményeket felmutatni. (Helyeslés.) Ha ezeket a földeket adjuk oda, világos, hogy a kataszteri tiszta jövedelem nagyobb lévén, az adózásnál is a magasabb osztályokba esik. A földek kiválasztása, a helyi viszonyok mérlegelése mind olyan fontos momentumok, amelyek a földbirtokpolitika végrehajtásánál elsősorban szemmel tartandók. En tehát azt mondom, amint tegnapi beszédemben is mondottam, hogy nem földreformot képzelek és nem földreformra gondolok, hanem helyes földbirtokpolitikára, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) amely pénzügyileg meg van alapozva s akkor az emberek nemcsak földet fognak kapni, hanem megélhetéshez és boldoguláshoz is jutnak s a nemzetnek egy-egy oszlopává válnak. (Elénk helyeslés és taps.) Farkas Tibor igen t. képviselő úr előhozta azokat a kérdéseket, amelyeket itt az én tárcám költségvetésénél általában és különösképpen erről az oldalról, de a túloldalról is minduntalan hangoztattak a képviselő urak. Érthetően, hiszen ezek a legégetőbb kérdések: a földteherrendezés, a kamat kérdése, a földhöz juttatottak kérdése, általában véve a hitel kérdése. En erre mint földmívelésügyi miniszter mást nem mondhatok, mint azt, hogy meg lehet győződve az igen t. Ház, hogy a magam részéről ezekben a kérdésekben nemcsak a szokott melegséggel, de az én sajátos, magyar benső érzésemmel fogom ezeket támogatni {Helyeslés.) és azokat a lehetőségeket a végsőkig kihasználni. (Helyeslés.) Takách Géza igen t. képviselő úr, aki az előbb említett kérdésekkel szintén foglalkozott, azt mondotta, hogy a jégvert területeken vetőmagot osszunk ki. Mint méltóztatnak tudni, eb- , ben a kérdésben az intézkedések megtörténtek részben tengeri, részben muhar, részben köles vetőmag kiosztásával, sőt- bizonyos részeken még szudáni fűmagot is adtunk, megfelelő alacsony ár mellett és természetbeni visszaadás kötelezettsége mellett; úgyhogy azt hiszem ebben a kérdésben nincs_ panasz, de ha konkrét panaszok lennének, szívesen fogom ezeket a kérdéseket rendezni. Malasits Géza t. képviselő úr beszélt a termelési költségekről, a fogyasztási árról, beszélt a közvetítésről és beszélt a hatósági költségekről, mint olyanokról, amelyek rendezésre szorulnak. Teljesen igaza van, ezeket a kérdéseket helyesen és jól kell "megfogni és azt a sokat hangoztatott elvet meg kell próbálni a gyakorlatban cselekedetté átváltoztatni, hogy küszöböljük ki mindazt a közvetítést, amelyet sokszor láncolásnak is lehet nevezni és igyekezzünk a termelőt a fogyasztóhoz közelebb hozni. Beszélt azonban a termésrendeletről is és ezzel kapcsolatban megállapította, hogy azt hiszi, hogy ez a rendelet sok visszaélésre fog alkalmat adni és a lisztzárójegyek alkalmazá, ülése 1932 június 3-án, pénteken. 127 sát vélte szükségesnek. Ennek a rendeletnek a végrehajtási utasítása még nincsen kiadva. Mindenesetre azon kell, hogy legyünk a végrehajtási utasításban, hogy a visszaéléseket megakadályozhassuk és meg is akadályozzuk, mert hiszen nem lehet egy rendeletnek sem komoly eredménye, ha azt kijátsszák, ha azzal visszaélnek. Számolnunk kell tehát az egyéni tisztességgel, de számolnunk kell azzal is, hogyha ettől el akarnak térni, akkor ezeket megfelelő úton meg tudjuk fogni és elvegyék méltó büntetésüket. Tekintettel f arra, hogy nem tudom miért, de ebben a kérdésben igen sokan azt tartják, hogy itt nagyon sok ember lesz, aki vissza fog élni és a maga önző céljait akarja szolgálni a nagy közérdek ellenében, természetes, hogy ebben a tekintetben a büntetőszankcióknak olyanoknak kell lenniök, hogy elmenjen a kedvük ezeknek az egyeseknek attól, hogy a visszaéléseket elkövessék, (Helyeslés a jobboldalon.) Malasits képviselő úr beszélt a zsírválságról és említette, hogy a zsírt nehezen tudjuk exportálni, másrészt azonban nehezményezte, hogy a Rimamurányi 40 vágón zsír kivitelére kapott engedélyt és lehetőséget. Ellenmondás van a két mondatban. Mert ha azon igyekszünk, hogy a zsírkvantum, amely meglehetősen nagy volt az országban és ma is meglehetősen nagy, a lehetőség szerint exportáltassék, akkor az, hogy a Rimamurányi Csehszlovákia területén levő munkásainak fizetésére és nyersanyagának beszerzése ellenében kapott a cseh kormánytól engedélyt, amely 40 vágón zsírnak Csehszlovákiába való bevitelét lehetővé tette s az, hogy ennek az igen nagy közérdeket képviselő társulatnak r megkönnyítettük, hogy az anyagot behozza és odavaló pénzzel tudja fizetni az ő munkásait, viszont ezzel -szemben 40 vágón zsírnak a kivitele lehetővé vált, azt hiszem, hogy ez még kedvező megoldás is volt (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon) és a magam részéről őszinte örömmel fogadnám, ha több ilyen megoldási mód kínálkoznék. (Magyar Pál: Bár minél több zsír mehetne ki! — Erődi-Harrach Tihamér: Ügy is nyomottak az árak!) A cseh provizóriummal kapcsolatban azt mondotta a t. képviselő úr, hogy nem mentek ki sertéseink.

t Tényleg nem ment ki mind a 29.000 darab zsírsertés, de ennek az volt az oka, hogy meglehetősen hosszú ideig nem jött be cseh fa (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és amikor a csehek észrevették, hogy a fa- és a zsírkivitel között meglehetősen nagy diszparitás van, akkor olyan intézkedéseket tettek, amelyekkel,^ sajnos, meglehetősen megnehezítették a mi zsírsertéseink kivitelét. Navratil igen t. képviselő úr a természetvédelmi törvény megalkotását sürgette igen kedves és igen szép felszólalásában. En, aki szintén nagyon szeretem a természetet, örömmel fogok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Vay igen t. képviselő úr az értékesítés kérdésénél teljesen más álláspontot foglalt el, mint az enyém. Azt mondja, hogy a költségvetésbe felvett 5'6 millió pengő, amely terményértékesítésire van szánva, igen nagy összeg és mi egyáltalában ne foglalkozzunk a termés értékesítésének ilyen, vagy más formában való elősegítésével, hanem mint ő mondja, inkább belső kereskedőkre bízza a gazda a maga búzáját. En félnék erre a módra áttérni, mert sajnos, magyar mezőgazdasági termeivényeink igenis rászorulnak, hogy belső intézkedésekkel mód adassék arra, hogy azok exportképesek lehessenek, 17*