Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

128 Az országgyűlés képviselőházának Ugyancsak ő és Schandl Károly igen t. képviselő úr is szóvátették a gazdatisztek kérdését. A gazdatiszti társadalmi osztály az áltaj lam legtiszteltebb társadalmi osztályok közé tartozik és meg lehetnek győződve a gazdatisztek arról, hogy az ő kívánságaik és az ő elgondolásaik, ameddig azok helyesen, jól és okosan vannak átgondolva, ameddig a pénzügyi lehetőségek azt megengedik és ameddig a mezőgazdaságnak túlnagy megterhelést nem jelentenek, részemről szívesen fogadtatnak, át fogom azokat gondolni, meg fogom velük beszélni és ha alkalom, idő és lehetőség nyílik rá, a törvényhozás elé is léphetek egy ilyen törvényjavaslattal. Fábián képviselő úr szóvátette exportvonatkozásban azokat a szavakat, amelyeket tegnapi beszédemben mondottam. Én tegnap nem mondottam mást, mint ezt (olvassa): «Állatexportunk lehetőségei a jövőt illetőleg némileg emelkedtek és Svájcban és Olaszországban kilátás nyílik arra, hogy hízóállatainkat előreláthatólag el fogjuk helyezni tudni.» Szavaimnak helyes értelmezése tehát az, hogy az olasz reláció megfelelő kiépítése mellett bizonyos állandósággal vissza tudjuk szerezni a svájci piacot is a magyarországi export részére. Ismétlem, méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy a külföldi szerződések megkötésénél nemcsak azért, mert nekem ma, mint miniszternek elsőrangú és talán egyik legfontosabb kötelességem is, hogy a lehetőség és szerény tudomásom és képességem szerint mindent megtegyek, hanem azért is, mert mint régi magyar gazda, őszintén és teljes odaadással néztem e kérdést úgy a múltban, mint fogom nézni a jövőben is: minden tőlem telhetőt el fogok követni arra, hogy a magyar export lehetőségei az adott körűimé; nyék között a lehető legjobban tudjanak érvényesülni. (Helyeslés jobbfelől.) Lukács igen t. képviselő úr a Sajó-folyó szabályozására vonatkozólag intézett hozzám kérdést. A Sajó-folyó a Hernád beömlése alatt alsó- és felsőszakaszra oszlik. Az állami szabályozás alá eső rész az alsó szakasz, a felső pedig még nem esik állami szabályozás alá. 85.000 pengő volt felvéve ennek a folyónak a szabályozására a múlt évi költségvetésbe, a munkálatok még folyamatban vannak és amennyi összeg rendelkezésre áll a költségvetésben, arányosan a Sajó medrének további munkálataira is fordíttatni fog. Lázár igen t. képviselő úr szóvátette a borvizsgálati díjak leszállításának a kérdését és a hamisítás gyanúja alatt lévő, külföldre kivitt bor visszaküldésénél annak vámmentességét. Mind a két kérdésben megígérem, hogy egyrészt a vizsgálati díjakat le fogjuk szállítani, (Erődi-Harrach Tihamér: Nagyon helyes!) másrészt a vámmentesség kérdésében megpróbálok tárgyalásokba bocsátkozni a pénzügyminiszterrel, hogyan lehetne a formát megtalálni erre, olyképpen, hogy ezzel megint visszaélések ne történhessenek. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Keresni fogom a módját annak, hogy azok a mintaborok, — mert hiszen csak erről lehet szó — amelyek visszaküldetnek, talán egyenesen a kormánybiztosnak küldessenek és meghatározott kisebb mennyiségben vámmentesek legyenek. Nagyon óvatosan kell kezelni ezt a kérdést, azért tehát erre nem merek határozott ígéretet tenni, de meg fogom vizsgálni. . Örömmel vettem Wolff Károly képviselő úrnak, a székesfőváros vezetőpolitikusának azt 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. a megnyilatkozott készségét, amellyel ő a magyar mezőgazdaság iránt viseltetni hajlandó. Mindenesetre már most is és a jövőben is igénybe fogom venni az itt megnyilatkozott készséget. Igaza van Schandl képviselő úrnak, hogy ez a kérdés égetően fontos kérdés. A mezőgazdaságnak a belfogyasztásban a székesfőváros a legnagyobb fogyasztója. (Ügy van! Ügy van!) A székesfővárost azzal a gondolattal, amelyet itt az igen t. képviselő urak többször hangoztattak, de Schandl képviselő úr különösen kiemelt, a falu és a székesfőváros közötti harmonikus együttműködéssel, egymás alátámasztásával fogjuk tudni a legjobban szolgálni. (Helyeslés.) Dinich képviselő úr szóvátette az általa mindig kedvesen emlegetett Dunaág munkálatait. A robbantási munkálatoknál azt mondotta, hogy ő azt olvasta, hogy ez a haltenyésztést fejleszti. Nem tudom, hol méltóztatott ezt olvasni, mert hiszen sok helyen, ahol egészen hasznavehetetlen hal van, ott éppen azért robbantanak, hogy annak tömegét csökkentsék. Itt nem ezért robbantottak, hanem azért, mert a víz alatt sziklák vannak, amelyeket fel kellett robbantani és hogy miért nem hallották? 55 kilométeres vonal felső végén robbantottak, nem muszáj tehát, hogy az alsó végén mindenki meghallja. (Derültség- — Dinich Ödön: De egy fél kilométerre meghallhatták volna!) A másik, aimit említett, személyemmel kapcsolatosan igen szívélyesen állította be, tudniillik azt mondotta, hogy ő velem szemben ha felszólal, nem az egyéniségemet, hanem — hogy úgy mondjam — az én működésem alatt álló cselekvéseket bírálja. (Dinich Ödön: Természetes!) Ezt készséggel és örömmel vettem tudomásul, viszont igen nehézményesen hatott reám az, amikor Pettkó-Szandtner őrnagy urat, aki maga egyik kiváló szakemberünk és tisztviselőnk, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen") úgy aposztrofálta, hogy hiszen neki az unokabátyja az államtitkár. Hát államtitkár, de méltóztassék megengedni, ebből még semmi más nem következik, és nagyon kérem az igen t. képviselő urat, hogy ezt a hangot, ezt a tónust ne méltóztassék itt meghonosítani. En a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel vagyok az én munkatársaim iránt, különösen PettkóSzantítner őrnagy úr iránt^aki maratoni győztes, (Dinich Ödön: A személye ellen semmi kifogásom sincsen!) aki olyan győzelmeket aratott, hogy a magyar trikolort X-szer felhúzták. Vele szemben ilyen megjegyzést, engedjen meg a képviselő úr, határozottan ellenzék. (Helyeslés a jobboldalon.) Inkább méltóztassék engem támadni, mert én itt vagyok, én válaszolok, (Schandl Károly: Ez az alkotmányos eljárás!) Pettkó-Szandtner őrnagy nem tud válaszolni, mert nincs itt. (Dinich Ödön: Nem is támadtam az őrnagy, urat, én csak a telepet támadtam és most is fenntartom, amit mondottam! Az őrnagy úrral szemben semmi kifogásolnivalóm nincsen! — Mayer János: A legkiválóbb lószakértő! — Dinich Ödöiv Félreértés! En csak a hárommilliós kiadást támadtam! Tessék megnézni a gyorsírói jegyzetekből! — Zaj.) Tomcsámyi képviselő úr említette a FelsőTisza rombolását, az ottani medier elfajulását és ezzel kapcsolatosan^ folyó medrének Vásárosnaménynál való újjáalakítását. Sajnos, ez a helyzet tényleg így van. Azért mondom, hogy sajnos, mert igen nagy összegbe kerül a segítés, viszont elismerem, hogy ez olyan kérdés, amellyel nemcsak foglalkozni kell, de amelyet