Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. tudósoknak mit kell cselekedniük és àa a tudósok nem mernek operálni, álljanak félre, mert sokkal okosabb egy idejekorán alkalmazott operáció, 'mintha a beteget éveken át ágyban betegen hagyják feküdni és végelgyengülésben elpusztulni. (Erődi-Harrach Tihamér: A hitelezők érdeke is az, hogy rendet teremtsenek.) T. Képviselőház! En azt életet ismerő ember vagyok, én már annakidején megmondottam, amikor egyik-másik fináncminiszterünk itt a zürichi jegyzéssel jött, azzal jött, hogy koronánk Zürichben hogyan áll. Kegyelmes uram, én fütyülök Züriohre, én a Vásárcsarnokban nézem meg a jegyzést, mert a magyar népnek, a magyar nép^ millióinak, a fogyasztóközönségnek olyan lényegtelen, hogyan jegyzik Zürichben a koronát, az azt se tudja, hol van Zürich, de igenis a vásárcsarnoki jegyzés alapján kell hogy álljunk, mert az mutatja meg magát az életet. Az életből veszem, amiket mondok. Ha valakinek volt 12 hold földje, amely mondjuk — házszámot mondok — megért 12.000 pengőt, az illető felvett a banktól, vagy magánostól, vagy bárkitől 3000 pengő adósságot és azt betáblázták, mi történt? Megterhelték kis birtokának egy negyedrészét, vagyis az a 12.000 pengőt megérő birtok egynegyedrészéig meg volt terhelve. (Dinich Ödön: Soha vissza nem fizetheti.) Mi az osztó igazságl Az osztó igazság az, hogyha egynegyed volt megterhelve, akkor ma sem tartozik az a gazda többel, mint egynegyeddel, akkor a háromnegyedrésznek ma is a birtokában kell maradnia, azt az egynegyedet, ha akarják árverezzék el, de nem is kell elárverezni, hanem egyszerűen átmehet az az egynegyed a hitelező tulajdonjogába. De hogy 3000 pengő, amivel annak az ingatlannak egynegyede meg van terhelve, elvigye még a másik háromnegyed részt is, az nem igazság, mert a munkának és az ősi vagyonnak legalább olyan értékűnek kell maradnia és lennie, mint a munkanélküli és sokszor, rizikó nélküli tőkének. Egy másik példát is mondok az életből. Tegyük fel, hogy egy kisgazda akárkitől — nem mondom, hogy éppen banktól, hiszen az én beszédem nem bankellenes, csacsiság az, ha általánosítunk — kölcsön vett öt évvel ezelőtt 10.000 pengőt — betáblázva, vagy be nem táblázva, az lényegtelen. Ha ő ma 10.000 pengő helyett 5 vagy 6 ezer pengőt fizet vissza, — nem számítom be a nagy kamatokát, amelyeket fizetett — tehát visszafizeti az adósság 50 vagy 60% -át, akkor számszerűleg kevesebbet ad ugyan vissza, azt aláírom, de értékben ugvanazt fizeti vissza, mert akinek öt évvel ezelőtt 10 000 pengője volt, az vásárolhatott ezen a pénzen bizonyos mennyiségű búzát, bort, ipari, vagy bármi más cikket, földet, vagy házat, de ma ugyanezt megveheti 5 vagy 6 ezer pengőért. Itt tehát senkit sérelem nem ért. A másik kérdésem a külföldi fizetésekre vonatkozik. Bocsánatot kérek, azt tartom, hogy ne küldjünk ki monoklis diplomatákat. Az öreg Pasics bagariacipőben járt, monokli nélkül, mégis világhírű nagy diplomata volt. Nem kell raccsolni a diplomatáknak, raccsolás nélkül is meg lehet mondani egyszerűen, hogy nem fizetünk, (F. Szabó Géza: Annál inkább, mert egyetlen «r»-betű sincs benne! — Derültség.) mert az utolsó falat a saját gyermekünké, az utolsó falatot nem adjuk oda az idegennek, a külföldi uzsorásnak. Hiszen ha az a külföldi pénzét saját bankjában helyezné el, akkor azért a pénzért ottan maximum 1%-os kamatot KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 1932 június 3-án, pénteken. 125 kapna, nekünk pedig 15%-ért vagy nem tudom mennyiért adta ide, hogy kiuzsorázzon egv szerencsétlen, bajba jutott nemzetet. Ezek ellen az uzsorás hitelező nemzetek ellen éppen úgy kell eljárni, mint a magánosok ellen. Mi szívesen fizetnénk, mert a magyar becsületet sem lehet csak úgy odadobni. Nem vagyok demagóg, de azt hiszem, nem vétkezem a magyar becsület ellen, ha azt mondom annak a jólétben lévő francia és angol tőkésnek, hogy várjatok, az adósságomat nem tudom másképpen fizetni, csak ha a saját gyermekem szájatói vonom el a falatot. Mert ha valaki a pénztárcámat kilopja a zsebemből és azután azt követeli, hogy fizessek, akkor azt mondom: add vissza előbb a pénztárcámat. Országunkat elrabolták, az ország kétharmadát elvették, azonkívül jóvátételt és más terheket sóztak a nyakunkba. Ez nem igazság és senki bennünket becstelenséggel, csalással, vagy nem tudom mivel nem vádolhat, ha mi ilyen körülmények között nem fizetünk. Mi azt mondjuk, majd fizetünk, ha birunk. De sem a külföldi, sem a belföldi hitelezőnek nem érdeke az, hogy tönkre tegyen bennünket, mert akkor nem kap semmit. A kamat 1%-os leszállítása tehát nem segít azon a mezőgazdán. Osztozom abban, amit az igen t. volt miniszterelnök, gróf Bethlen István mondott, hogy a 4%-os kamat is súlyos. (Lakatos Gyula: Bizony!) En nem mondom, hogy moratóriumot rendeljenek el belföldi viszonylatban, nem mondom, hogy adjanak ki egy rendeletet, meg lehet csinálni ezt a pénzintézeteknél hallgatólagosan, de mindenesetre, ha az emberek tartozását leszállítom, vagy a tőketörlesztést egy bizonyos időre felfüggesztem és a kamatot, mondjuk, 4%-ra redukálom, akkor az illető, lecsökkent jövedelméből, a rossz terményárakból csak 4% kamatot fizetvén és 2—3 évig nem tartozván tőkét törleszteni, meg tudja fizetni adóját. így fenn tudjuk tartani az államháztartást és lassacskán talpra tudjuk állítani. Ne legyünk, mi magyarok, továbbra is azok a túlságos gavallérok. Ez volt nekünk mindig a bajunk, mindig többet mutattunk, mint amennyink volt. A bolond ember azzal is dicsekszik amije nincs, az okos arról is hallgat, amije van. Nekünk pedig nagyon hallgatnunk kell, -mert semmink sincs. Nagyon kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy a földteherrendezés kérdését, amely ma csak papíron van, amely nem más, mint hallgatólagos moratórium, törlesztési kitolás, pár hónapra, vagy félévre, vegyük elő valamelyes komolyabb formában, mert így, aki ma ezt a törvényt a mai formájában végre akarja hajtani, az előtt leemelem a kalapomat, mert ez lehetetlen, pénz nélkül nem lehet adósságot kifizetni. •Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Meskó Zoltán: Azonnal befejezem. Mondom, nem volt módomban mindazt elmondani, amit szerettem volna. (Tauf

fer Gábor: Van még cím!) Csak >arra kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy ennél a kérdésnél a józan észre, a becsületes magyar felfogásra hallgassunk valamennyien és dobju*k félre legalább átmenetileg az elavult pénzügyig elméleteket és bedohosodott pénzügyi dogmákat. A költségvetést azért fogadom el. mert a miniszter urat az életet ismerő embernek, az élet miniszterének tartom, (Ügy van! jobbfelől.) mert az életből jött ide (Elnök csenget.) és meg vagyok róla győződve, hogy teljesíteni fogja mindazt a reménységet, amelyet hozzáfűzünk. 17