Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-96
108 Az országgyűlés képviselőházának den olyan országgal, ahová bort szállíthatnánk, ahová a magyar bor gravitál, klíringmegállapodásunk van, így tehát ez a nemes gesztus, amely mondhatom, még ezekben a szomorú időkben is reményteljes lelkesedéssel töltötte el borvidékeinket, teljesen meddő maradt, érdemében, értékében és hatásában is teljesen illuzórikus. Az utolsó hetekben ugyanis, amikor azt vártuk, hogy éppen a devizabeszolgáltatási kényszernek feloldása enyhítő hatással lesz, a borvidékeken az árakat meg fogja erősíteni, az exportot táplálni fogja, ehelyett az árak újból esnek, semmiféle bort eladni úgyszólván az ország egyetlen vidékén sem lehet. Ha nem is mondom, hogy vissza kell vonnom hálás köszönetemet, amellyel a t. földmívelésügyi kormányt e nemes gesztusa alkalmából üdvözöltem, de tény az, hogy ennek a kedvezménynek semmi néven nevezendő hasznát nem vettük. Fel kell hívnom a t. földmívelésügyi kormány figyelmét még egy igen súlyos abuzusra, amely általában az egész országban a szőlősgazdatársadalmat éri. A kataszteri tiszta jövedelem az ország minden agrártermelési ága között a szőlőterületeken van a legmagasabban felvéve. Ez pedig történt a 70-es években, azóta újabb kataszteri megállapítás nem történt. Sajnos, ma az a helyzet, hogy 30—40 pengős átlag kataszteri tiszta jövedelem van megállapítva minden hold szőlőbirtokra, főleg a mi vidékünkön, Tokajhegyalján. Nem csinálok belőle titkot, egészen bizonyos, hogy az államtitkár úr ugyanolyan jól tudja mint én, hogy a mi vidékünkön évenként pontosan 100—180 pengő között van a szőlőbirtokos évi vesztesége holdanként, ezért fizet 30—40 pengő kataszteri tiszta jövedelmi adót, ennek alapján adóztatják meg a többi adónemekkel, és ehhez sorakoznak a többi pótlékolások is. Kérem az igen t. földmívelésügyi kormányt, miután ez eminens agrárérdek, hogy ennek a hallatlan abuzusnak megszüntetésére méltóztassék a pénzügyi kormánnyal érintkezésbe lépni, s végül is erélyesen fellépni, hogy ezt az igazságtalan, brutális és a mai időknek meg nem felelő adózást enyhítsék, vagy megszüntessék. T. Képviselőház! Van itt még egy kérdés, amelyről csak egy mondatban engedtessék meg nekem, hogy szóljak. Itt van előttem a statisztika, amely szerint az ország 16 millió katasztrális hold magtermelő területe 21 millió jövedelmi adót fizet. Ezzel szemben hogyan viseli el a pénzügyminiszter úr lelkiismerete azt, hogy a kataszteri jövedelmi adó a legmagasabban van megállapítva, a 16 millióval szemben 380.000 hold szőlőterület 22 millió adót fizet a pénzügyminiszter úr hivatalos jelentése szerint egyedül borfogyasztási adóban. De vannak egyéb dolgok is, amelyek szinte tendenciát láttatnak, vagy sejttetnek a pénzügyminisztérium részéről a borgadasággal szemben. Elviselhetetlen még az is, hogy akkor, amikor tokajhegyaljai bornak minden világjelenségen és minden belső gazdasági válságon túl legnagyobb ellensége az az epidémiaszerű borhamisítás, amely belföldön és külföldön történik, akkor a t. földmívelésügyi kormány Schulter an Schulter a pénzügyminisztériummal, magas díjakkal, egyenesen útjában áll annak, hogy a borhamisítás annak rendje és módja szerint kivizsgáltassék. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a meglepő kijelentésemet indokolni bátorkodjam. T. Ház! Megalakult a Tokaji Liga, ahová ezek a szegény termelők odaadták a filléreiket, 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. hogy legyen egy intézmény, amely külföldön és belföldön a borhamisításokat ellenőrzi. Mi történik akkor, ha drága pénzen veszünk itt Budapesten vagy az ország bármely részében egy palack tokaji bort, amelyről az a gyanú, hogy az a bor hamisítva van. Akkor ezzel el kell mennünk a földmívelésügyi minisztérium bölcs vezetése alatt álló vegykísérléti állomáshoz, ahol egy közérdekben való vizsgálatért, amelyet egy közintézmény kér közérdekből, 20—24 pengő vizsgálati díjat kell fizetni. Hogyan lehet, kérdem a t. földmívelésügyi miniszter urat a mai viszonyok között ezt elbírni egy közintézménynek, amely fillérekből gyűjti össze azokat a költségeit, amelyekkel a hamisnak vélt bort megvásárolja? Méltóztassék elrendelni, miután általános közérdek és nemzeti érdek az, hogy a tokaji bor ne hamisíttassék s hogy fülön csípessenek azok, akik a bort hamisítják, hogy módunk és alkalmunk legyen azt ingyen kivizsgáltatni. Hiszen 22 millió borfogyasztási adót fizetünk, a legmagasabb kataszteri jövedelem alapján vagyunk megadóztatva, elvárhatjuk tehát, hogy a földmívelésügyi minisztérium nem számít 20--24 pengőt a vegykísérléti állomás útján azért, hogy megállapíthassuk, hamisak-e a borok. (Blojzes János: Jó kis cég az a vegykísérléti állomás!) Tudvalevő dolog, hogy mióta az utolsó években a tokaji bor újra kezdi visszanyerni hírnevét és becsületét itt benn az országban és a külföldön, Triesztben és Németországban valóságos borgyárak alakultak, amelyek különböző, sajtóhibával teli, szörnyű vinyettás palackokban valósággal moslékot hoznak forgalomba egész Németországban és Triesztből kiindulva Amerikában, Lengyelországban és feljebb az • északi államokban. Már most mi a helyzet? Ha mi kiküldünk egy embert külföldre, hogy a nemzeti becsületünkre és a tokaji bor jóhírnevére mérgező hatású palackokat a mi pénzünkön összevásárolja, és azokat be akarják hozni az országba, akkor 6—7 pengő vámot szednek érte. Kérdem az igen t. államtitkár urat, ésszerű-e, okos-e ez, az államháztartást ez a 2—300 pengő rendbe fogja-e hozni, reálissá teszi-e ez a 250 pengő a költségvetést, amelyet Korányi igen t. pénzügyminiszter úr elénk terjesztett, helyreáll-e ezzel az egyensúly 1 ? Tisztelettel kérem, méltóztassék odahatni, hogy ez a vám eltöröltessék. Ezek a palackok amúgy is hivatalos helyre, a hegyaljai kormánybiztosság címére érkeznek. A hegyaljai kormánybiztos a' kormány egyik exponense, Zemplén megye főispánja, tehát annyi bizalmat megérdemel a t. kormány részéről, hogy az ő címére külföldről borhamisítási mintákként érkező palackokat méltóztassék a vám alól mentesíteni. (Mojzes János: A legjobb volna a külföldön összetörni!) A címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! Nagyon rövid ideig fogom igénybevenni a Ház türelmét. Korlátozni kívánom felszólalásomat egy megjegyzésre, amely a pénzügyi bizottságban történt, amikor a prémiumrendszer kifejlesztéséről volt szó. Aggodalmamnak adtam akkor kifejezést a mezőgazdaság mai állására vonatkozólag. Ügy vidéken, mint itt a t. Házban ezt a felszólalásomat félremagyarázva olybá akarták feltüntetni, mintha köztem, a városi
