Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 9 képviselő és a vidék között valami érdekellentét forogna fenn. Ezt meg akarom magyarázni. En a mezőgazdaságot tartom az állam alapjának, a mezőgazdaság helyzete determinálja a kereskedelem, az ipar, sot az egész államháztartás helyzetét. IIa tehát valaki nálam ellentétszitását akarja felfedezni a város r és a falu között, az vagy rosszindulattal jár el, vagy ab ovo nem értette meg azt, amit mondottamTudniillik a prémiumrendszer kifejlesztésére vonatkozólag azt mondottam, hogy nagyon helyes a gondolat, hogy a prémiumrendszert az export érdekében ki kellene fejleszteni, de kérdés, vájjon ez a kifejlesztés reális alapon nyugszik-e. En magam ^ is azt mondom, hogy a mezőgazdaság helyzetén sürgősen segíteni kell, feltétlenül szükségesnek tartom az exportnál a hitelkérdés rendezését annál is inkább* mert nagyon efemer jelentőségű iparunk és kereskedelmünk kivitelének kérdése, míg a mezőgazdasági kivitel meg valutáris szempontból is fontosabb, mint bármely más kivitel. Ezt a prémiumrendszert gondolom, Bethlen István vetette fel a pénzügyi bizottságban, de én éppen ennek realitása érdekében vetem fel a kérdést, meg van-e a pénzügyi lehetősége ennek a rendszernek. Ismerem a költségvetést és láttam, a Háznak mindenféle bizottságában végig tárgyalva, hogy az a minuciózus részletekig a realitást akarja érvényesíteni, ha pedig a költségvetés realitással van összeállítva, akkor nem lehet az elaszticitást felvetni mint lehetőséget, mert ha valami reális, akkor nem elasztikus, ha pedig elasztikus valami, akkor nem reális. En úgy tudom, hogy a költségvetés reális és sokkal inkább félek attól, hogy a bevételek rovatánál bajok lesznek, semhogy bővíteni tudnám a kiadási rovatot. Aggodalmamat fejeztem ki ebben a kérdésben es minél rosszabb lesz az állam pénzügyi helyzete,^— értem az adóbevételek esetleges csökkenését — annál kevésbbé kerül a kormány abba a helyzetbe, hogy a mezőgazdaságon pénzügyileg segíthesssen, pedig ezt én nélkülözhetetlennek tartom. Itt tehát nem ellentét volt köztem és a vidék között, amint azt belemagyarázta Klein Antal t. képviselőtársam is, hanem csak az aggodalom egy közösen szándékolt cél megvalósítása tekintetében. Ha nem fogunk segíteni, ha a fogyasztókat folytatólagosan terheljük, úgy, amint láttam a bolettánál, — ugyanúgy esetleg az őrlési díj is terheli a fogyasztókat — akkor csökkenni fog a fogyasztás és nem fogjuk elérni azt a kívánt eredményt, amely a segítésben rejlik. Ezért mondtam, igenis mindent el kell követni, hogy a mezőgazdaság a maga lábán tudjon járni, tehát a rezsiköltségeket csökkenteni kell. Annál is inkább, mert már ma is kaptam külföldi folyóiratokból információkat, hogy az amerikai búza mennyivel olcsóbb áron akar megint megjelenni az európai piacon. (Ügy van! a középen.) Ez megint katasztrofális jelenség lesz a magyar mezőgazdaság szempontjából, mert mesterséges úton az árakat sokáig^ nem lehet fenntartani. Ez természetes fejlődés, tehát mindazoknak, akik a mezőgazdaságon segíteni akarnak, gondoskodniuk kell arról, hogy ez reális alapon legyen lehetséges, nem szólamok, nem olyan tervek útján, amelyek pénzügyileg nem valósíthatók meg. Csakis pénzügyileg megvalósítható konkrét dolgokról lehet szó s akkor tekintetbe KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. '. ülése 1932 június 3-án, pénteken. 109 kell venni az állam financiális teljesítőképességét. Tehát a mi pártunk szempontjából is leszögezem, hogy mi, még ha a városokban választottak is meg bennünket, a legnagyobb melegséggel karoljuk fel a magyar mezőgazdaság érdekeit. (Helyeslés.) Tiltakozom minden érdekellentét feltevése ellen a főváros és a vidék között, mert ebben a Házban nem egyszer adtam annak kifejezést, hogy össze kell fognia a fővárosnak a vidékkel és a termelőknek össze kell jönniök a fogyasztókkal. A krízisben természetes emberi jelenség ugyan, de mégsem egészséges, hogy a közvetítők túlontúl megszaporodtak. (Ügy van! Ügy van!) és közbeékelődtek a fogyasztók és termelők közé. Ha mi nem tudjuk megvalósítani azt, hogy a fogyasztók a termelőkkel lehetőleg közvetlen vonatkozásba jöjjenek, hiába minden mesterséges dolog: ez nem fog segíteni. Segíteni csak az fog, ha a fogyasztást lehetővé teszik azáltal, hogy a közvetítők az árakat nem emelik. A második posztulátum az volt, hogy igenis, az ipari cikkek áránál radikálisabb eszközökhöz kell nyúlnia a tisztelt kormánynak a kartellekkel szemben. A mezőgazdaság azért érzi a rettenetes terhet, mert az ipari cikkek árai nem akarnak lemenni. Es hiába beszélünk sokszor a mezőgazdaság támogatásáról, a gyáripari érdekek — amelyek pedig sokszor csak melegágyi dolgok — lehetetlenné teszik az ipari cikkek árainak leszállítását, a mezőgazdaság nem tud olcsó iparcikkeket kapni, az amerikai verseny pedig a mezőgazdasági terményárakat továbbra is le fogja szorítani. Ilyen katasztrofális helyzetbe nem engedhetjük jutni a mezőgazdaságot, tehát kövessünk el mindent a mezőgazdaság érdekében. Ehhez mégis hozzá akarunk járulni a legmelegebb érző szívvel és a mezőgazdaság fontosságának tudatában. Ez az egyik. Az eddigi földmívelésügyi miniszter urakat mindig felszólítottam a költségvetési vitáknál, hogy lépjenek a fogyasztás tekintetében a fővárossal közvetlen kapcsolatban. Ezt megismétlem az új földmívelésügyi miniszter úrral szemben is. Mi a legnagyobb objektivitással látjuk és várjuk a kezdeményezést. A tejkérdésben — ugyebár — volt már bizonyos eredmény, csak ne legyen drágítás megint a végső eredmény a palackozás kérdésénél. Mert látok itt bizonyos tendenciákat megint a vállalatok részéről, amelyek nem akarnak megelégedni a megszabott haszonkerettel. Ennélfogva vigyázni kell, nehogy ezt megint a fővárosi fogyasztóközönség érezze. De itt van a többi dolog: az allatok, a hús kérdése és az egyéb termények kérdése. Meg vagyok arról győződve, hogv ha ki tudjuk kapcsolni a túlontúl sok közvetítőt, akkor lényegesen javítunk ezen a helyzeten, a gyümölcs kérdésében és egyéb kérdésekben is. Hisz vannak nekünk segédeszközeink, amelyek nincsenek kihasználva. Nincs a mi kikötőnk kihasználva, mert versenyez az állami kikötővel. Nincs a vásártelepünk kihasználva,

t nincs az állatvásárunk kihasználva, nincs a tétén yi hizlaló kihasználva s ez mind hátrány, mert ha a hizlalást a tétényi sertéshízlalóból idekoncentráltuk volna, mint ahogyan terveztük, ez hasznára vált volna a fővárosnak is, az államnak is; a termelésnek és a fogyasztásnak is egyaránt. Annyi sok lehetőség van ezen a téren és a forgalom különösen a mezőgazdasági termények kérdésében mégis csak nyugat felé fog tendálni, mert mi nem versenyezhetünk mezőgazdasági terményeinkkel a Balkánon. Ezekkel csak nyugat felé mehetünk, a centrum pedig