Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. olyan számhoz jutunk, amely húszéves átlagban körülbelül 300.000 pengős évi kártételnek felel meg. Ezzel szemben a Sajó kiöntése hasznot nem csinál, mert szemben a Tisza áradásával, itt trágyaértékű iszap hordásáról szó sem lehet, mert nagyszemű, durva kavicsot helyez le mindenütt. Megemlítem azt a rendkívül figyelemreméltó körülményt, hogy az említett károkon kívül a Sajó folyó több község belterületét veszélyezteti, így Sajóvelezdet, Zsolcát, Sajóládot és Ónodot, ezeknek a községeknek belterületeit, ahol szegény emberek egyetlen vagyonát, kis falusi viskóit veszélyezteti összeomlással. Mindezekből, amit itt felsorolni szerencsém volt, nyilvánvaló dolog, hogy a Sajó folyó kártételeinek rendezésével foglalkozni kell. Belátom, hogy miután ennek a kérdésnek végleges rendezéséhez, az egész Sajó folyó végleges szabályozásához, a szakértők kiszámítása szerint, 5 millió pengőnyi összeg szükséges, ezt nem lehet egy esztendőben keresztül vinni. Midőn azonban a földmívelésügyi tárca költség vetésében azt látom, hogy az állami kezelés alatt nem álló folyók rendezésére összesen 180.000 pengő van felvéve, kénytelen vagyok megállapítani, hogy ezzel a rendelkezésére álló csekély összeggel a^ földmívelésügyi miniszter úr eredményeket elérni képtelen lesz. Itt tehát más eszközökhöz kell nyúlni. Tisztelettel arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, aki tegnapi beszédében a Ház osztatlan tetszése és helyeslése közben fejtette ki azt a tervét, hogy a jövőben az elmúlt télen követett eljárással szemben olyan munkákat fog megindítani, amelyek úgy a magyar mezőgazdaság szempontjából helyesek és szükségesek, mint pedig állampénzügyi szempontból is méltánylást érdemlőek, méltóztassék ezekbe a munkákba besorolni a Sajó folyó szabályozásának legalább is megkezdését. Ezzel a munkával nagyon közérdekű célt fog szolgálni a miniszter úr, s amellett Borsod vármegye Ínséges lakosságát is kenyérhez juttatja. Amint méltóztatnak tudni, Borsod vármegyének két nagy ipartelepe, az ózdi és a diósgyőri vasgyár csak nagyon redukált üzemmel dolgozik, aminek következtében ott jelentékeny munkanélküliséggel kell számolnunk, azonkívül az évek óta sorozatosan visszatérő mezőgazdasági károk miatt az agrárlakosság is nagy részben kenyér és munkaalkalom nélkül áll. Ez a munka tehát nagyon helyesen volna beilleszthető a földmivelésügyi miniszter úr programmjába. Tisztelettel kérem a. miniszter urat, méltóztassék ezzel a kérdéssel komolyan és behatóan foglalkozni, mert hiszen az említetteken kívül figyelembe veendő az is, hogy a Sajó folyó árterületén levő földek ármentesítése következtében az új kataszteri újabb felértékelés folytán az államra mégis csak bizonyos előnyök fognak visszahárulni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ugyanez van a Hernádnál! Szórói-szóra ugyanez!) A címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! A költségvetés általános vitájában már volt szerencsém szólani az olasz-magyar kereskedelmi szerződés előkészítő tárgyalásairól, amelyek hónapok óta Rómában folytak. Természetesen akkor még csak igen kiábrándító hírek érkeztek ide Budapestre, a szerződés még akkor nem yolt parafálva, mint ahogy most már^ parafálva van és még nem ismertük olyan számszerűséggel és olyan pregnánsan azokat az adatokat, ülése 1932 június 3-án, pénteken. 107 amelyeket Fábián Béla t. képviselőtársam itt az imént előadott. Hiszem és remélem, hogy ez a szerződés még a nyáriszünet előtt a Ház elé kerül, mert ha a nyári szünet után kerül a Ház elé, annyit ér, mint eső után köpönyeg. Legfeljebb jajveszékelhetünk itt a Házban, legfeljebb bizonyos hangulatbeli eltolódások lehetnek egyes meggyőződésekben GS £L pártok külpolitikai orientációját illetőleg, de magán ezen az igen baljóslatú kereskedelmi szerződésen, amely tényleg egy újabb magyar tragédia árnyékát vetíti előre, akkor már segíteni nem fogunk tudni. Amikor felszólalásomban, amelyben főleg a ló vámjának 300 lírára való felemeléséről szólottam, — mert akkor csak ez az egy tétel volt véglegesen befejezve — at. túloldalról a Napló tanúsága szerint, a ikövetkeiző felkiáltásokkal kísérték felszólalásomat (olvassa): «Zaj jobbról. — Felkiáltások: Képtelenség! — Lehetetlenség! Újra a fekete pápaszem!» Fábián Béla t. képviselőtársam itt elmondott adatai ezt az álláspontunkat, hogy a legnagyobb aggodalommal néztünk az olaszmagyar kereskedelmi tárgyalások elé, száz százalékig megerősítették. Felszólalásomban bátor voltam elmondani, hogy bizonyos tételek után preferenciális kedvezményekhez jutunk. Ez rózsaszínű angoltapasz volt a mezőgazdaságnak azokra az üszkös sebeire, amelyeket ez a szerződés készült ütni és most már véglegesen ütött a magyar mezőgazdaságon. Azt hittük, hogy ezek a preferenciális engedmények csak Magyarországra vonatkoznak, hogy ez az olasz barátságnak természetes bizonyítéka egy, a nyomorúság lejtőjén guruló testvér agrár or szaggal szemben; ellenben felhívom az igen t. Ház figyelmét, igen alaposan és kitűnően értesült személyiségek megerősítik azokat a napok óta Budapest agrárköreiben keringő újra igen baljóslatú hír ekei hogy ugyanezeket a preferenciális engedményeket megkapta Jugoszlávia is. Mégegyszer kérjük erről az oldalról a t. miniszter urat, hogy a magyar-olasz kereskedelmi szerződést, még mielőtt ez a Ház hosszú nyári va^ kációra szerteszéledne, méltóztassék a Ház elé hozni, hogy tisztán lássa az egész ország közvéleménye, milyen feltételek mellett köttetett meg ez a szerződés. Én előre csupán annyit mondok, hogy ezeket' a feltételeket kiábrándítóknak, megalázóaknak és szégyenteljeseknek tartom. A t. kormány hónapokkal ezelőtt azt a kedvezményt adta a magyar borgazdaságnak, hogy a Nemzeti Bankkal megállapodott abban, hogy bizonyos kvalitásos boroknak devizabeszolgáltatási kényszer nélkül engedi meg az exportját. Erről a helyről, ellenzéki oldalról üdvözöltem akkor a kormányt eme nemes és bölcs elhatározása alkalmából, hálás köszönetet modottam az ország borvidékei, különösen Tokajhegyalja borvidéke nevében és megbízásából, hogy bár hónapok késedelmével, rengeteg alkalom elmulasztása után, de mégis sikerült a földmívelésügyi kormánynak ezt a Nemzeti Bankkal elintézni. Azóta azonban merőben megváltozott a helyzet. Csak néhány heti időt adtak arra, amely idő alatt még a külföldi szállításokat előkészíteni sem leheteti hogy devizabeszolgáltatási kötelezettség nélkül tudjuk borainkat kiszállítani. Közben klíringmegállapítások köttettek és ma az a helyzet, hogy devizabeszolgáltatási kényszer nélkül.csak abba az országba tudunk szállítani, amellyel nincsen klíringegyezményünk. Fájdalom azonban min-