Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

106 Az országgyűlés képviselőházának ha a nép ismét eljutna abba a régi átkozott világba, amelyet ebben a Képviselőházban annyit átkoztak, annyit szidtak, amikor azonban a magyar parasztnak nem kellett gondolkoznia >a felett, mi lesz a disznajával, mi lesz a búzájával, mert volt egy gazdasági terület, az Osztrák-Magyar Monarchia, ahol az égvilágon mindent el lehetett helyezni. Mit tett a magyar kormány? Elvégre ne töröljük' ki egymás szemét: semmiféle barátság, semmiféle szeretet és semmiféle ragaszkodás nem fog senkit sem rábírni arra, hogy tőlünk a magyar búzát, a magyar marhát, «a magyar disznót, a magyar lovat drágábban vegye meg, mint egy más államtól, mondjuk Jugoszláviától, amelylyel pedig nincs baráti viszonyban. Legyen végre Magyarország nemzetközi helyzetében egy olyan változás, amely lehetővé teszi, hogy a magyar paraszt, a magyar gazda

1 a maga termeivényeit eladja. Ez, t. miniszter úr, nemcsak gazidakérdes azért, mert ebben az országban a munkás, a kereskedő, az iparos fogyasztása, kereseti lehetősége attól függ, sikerülni fog-e Magyarország részére piacokat teremteni. Nem látom, hogy mit csinál a kormány ebben az irányban, nem látom, hogy próbálna olyan tényleges nemzetközi összeköttetéseket szerezni, amilyenekre szükségünk van, hiszen az egész világgal, amely tőlünk vásárolni tudna, haircban és háborúban állunk, ha nem is tényleges és nyilvános vámhá'borúban, de például a Schulter am Sehnilter országnak, a derék Németországnak a vámhatárai el vannak előlünk zárva nemcsak kereskedelmi szerződésekkel, hanem állategészségügyi intézkedésekkel is. » En tehát azt mondom az igen t miniszter úrnak, hogy ennek a felnőtt országnak, amely már annyi bajon, katasztrófán, keserűségen ment keresztül, lehet iga*zat is mondani, meg lehet mondani, hogy Olaszországgal milyen szerződést kötöttünk, nem kell megvárni, amíg az a szerződés idekerül a Ház elé és addig nem kell az országnak olyan nyilatkozatokat tenni, hogy Olaszország felé új állatexport lehetőségei nyílnak meg. A címet nem fogadom el, (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Lukács Béla! Lukács Béla: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársam felszólalására csak annyiban kívánok reflektálni, hogy az olasz kereskedelmi szerződés egyelőre még nem került ide a Ház elé és remélem, hogy ez a kereskedelmi szerződés meg fogja majd győzni úgy az előttem szóló t képviselőtársamat, mint àz ország egész agrárközvéleményét arról, hogy igenis az olasz barátság nagy érték részünkre, amelynek gyakorlati jelentősége is van, (Buchinger Manó: Vehetünk makarónit!) T. Ház! A földmívelésügyi tárca költségvetésének tegnapi általános vitájában igen értékes felszólalások hangzottak élés ezek a felvszólalások — elsősorban az előadó úr nagyértékű előadása- — megjelölték azokat az okokat, amelyek miatt a magyar mezőgazdaság ma nem tud rentábilis lenni, sőt rámutattak azokra' a követelményekre és szükségességekre is, amelyek mellett ez a rentabilitás ismét visszaállítható. Ezek közül a felszólalások közül különösen megragadta a figyelmemet Kállay Miklós^ t. képviselő úr felszólalása, aki valóban pregnánsan mutatott rá azokra a szükségszerűségekre, amelyeket szem előtt kell tartani és amelyeket 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. teljesíteni kell, hogy a magyar mezőgazdaság rentabilitása ismét visszatérjen. Én ebből az alkalomból tisztán csak azt akarom leszögezni, hogy a magam részéről Kállay Miklós képviselőtársamnak ezt a beszédét elejétől végig magamévá teszem és szükségesnek tartom, hogy az ő általa felállított követelmények tényleg teljesíttessenek. A magam részéről is kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy azokat a kéréseket és kívánságokat, amelyeket, mondom, «Kállay Miklós^ t. képviselőtársam itt tegnap kifejezett, méltóztassék a maga hatáskörében is elősegíteni. Hiszen nyilvánvaló, hogy az adóssági kamatok erélyes csökkentése és a magyar földre nehezedő súlyos teher méltányos rendezése nélkül nem lehet beszélni sem a magyar mezőgazdaság prosperitásáról, sem pedig az állami költségvetés realitásáról. T. Ház! Miután már az általános költségvetési vita alkalmával volt szerencsém a magam nézetét körvonalazni, most tisztán egy részletkérdéssel kívánok foglalkozni, még pedig a Sajó folyó rendezésének kérdésével. A Sajó 200 km-en felüli hosszban folyik, ebből a vízfolyásból a csonka országra 127 km esik. Ez a 127 km-nyi vízfolyás olyan völgyön folyik keresztül, amelynek az ár által veszélyeztetett területe mindössze tízezer katasztrális hold. Ha ezt a két adatot szembeállítom, akkor nyilvánvalóvá válik az, hogy a Sajó folyó szabályozása ármentesítő társulat alkotása révén el sem képzelhető, mert hiszen a mederrendezéshez, a folyórendezéshez szükséges nagy összeg igen kis területen oszlik szét. A Sajó folyónak zsolcai vízmércéjénél a vízhozam óriási változásokon megy keresztül. A minimális vízhozam négy és fél köbméter, míg a maximális vízhozam 360 köbméter árvíz idején. A víz szintjének fluktuációja is óriási, mert + 90 cm magasságtól 452 cm magasságig variál, ami 3'60 méteres vízszintjátéknak felel meg. A kiöntések az alsó szakaszon 320 cm-es magasságnál kezdődnek és ennek következményeképpen 60—80— 120 cm-es árvízzel borítják el a környező területeket. A Sajó völgye rendkívül termékeny és értékes talaj, amelynek termését azonban húsz esztendőn keresztül negyvennégyszer rombolta árvíz. E közül a 44 árvíz közül öt árvíz éppen az aratási időre esett, midőn horribilis károkat okozott. A meder maga erősen kanyargós, állandóan változtatja helyét és szaggatja az értékes partot, útközben pedig mezőgazdasági művelés alatt álló értékes területeket semmisít meg, maga az elfajult folyómeder pedig nem képes levezetni a rohanó áradatot és így már aránylag csekély hullámok is kilépnek a folyó medréből. Ez a körülmény késztette arra xígy a magánosokat, a parti birtokosokat, mind pedig a hatóságot, hogy a Sajó folyó szabályozásának kérdésével behatóan foglalkozzék. A volt földmívelésügyi miniszter úr, Mayer János el is rendelte a Sajó folyó szabályozásához a felvételeket, ezek a felvételek az 1929—31. években megtörténtek és ma ezeknek a kész felvételeknek alapján a részletes tervek kidolgozás alatt állanak. T. Ház! Ha összeadjuk azokat a károkat, amelyeket a Sajó részint a mezőgazdasági termények elpusztítása, részint pedig értékes földterületek elszakítása által okozott, — itt közbevetőleg megjegyzem, hogy húsz esztendő alatt ötszáz katasztrális hold földet szakított el a Sajó, mert a homorú oldalon értékes földterületeket szakított le, a másik oldalon pedig értéktelen, sivár zátonyt helyezett le — mondom, ha ezeket a károkat mind összeadjuk, akkor