Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 9 szemüveget teszünk. Hiszen az emberek, mindenki olvasván a miniszter úr beszédét, tegnap óta azt hiszik, hogy a miniszter úr az újonnan megkötött olasz szerződés alapján mondotta azt, hogy állatexportunk emelkedni fog Olaszország felé. Mi célja a miniszter úrnak azzal, hogy az ország gazdaközönségének és általában mindazoknak szemébe, akik az állatexportban érdekelve van ebben — port akar hinteni? (Gr. Somssieh Antal: Erre kérték a felhatalmazást!) Mert egyebet nem tudok mondani, amikor azt látom, hogy a miniszter úr azt mondja, hogy Olaszország felé emelkedni fog az állatexportunk és ugyanakkor aláírnak egy olyan szerződést, amelynek értelmében négyszeresére emelkednek a vámok. Ez teljességgel lehetetlen. Hogy mi a magyar marha kiviteli lehetősége, arra vonatkozólag néhány példát leszek bátor elmondani itt a Házban, amelyekről ugyan azt hiszem, a miniszter úr különben van informálva, mint én. Az osztrák kontingentálási szerződés értelmében — mert úgylátszik, ez a szerencsétlen Magyarország szerződéseket azért köt, hogy azokat vele szemben meg ne tartsák — Magyarország 750 marhát lett volna jogosítva hetenkint kivinni Ausztriába; ezzel szemben volt idő, amikor csak 75 darab marhát lehetett kivinni és ma is csak 110 marhát lehet hetenkint kivinni a szerződésileg kikötött 750 helyett. Ezen a héten 30.000 darab kész sertést jelentettek be, mint amelyeket ki akarnak szállítani az országból; ezzel szemben a kontingens 1200 darab. Mi lesz Magyarországon azzal a 28.800 kész sertéssel, amelyet ki akartak az országból szállítani, de amelyet a kontingens miatt nem lehet kiszállítani? 16.000 hízott marha volt bejelentve kiszállításra; ezzel szemben csak 110 darabot lehet kiszállítani. Tehát 16.000 hízott marha helyett 110-et! Hol van a t- miniszter úrnak oka arra, hogy itt az egész magyar nemzet előtt a földmívelésügyi tárcával kapcsolatban azt hirdesse, hogy a helyzet az állatexport terén javulni fog? Bocsánatot kérek, Bud miniszter úr, Wekerle miniszter fúr ésj az tegész kormányzat minket tíz esztendőn keresztül táplált, mint csecsemőket optimista hangulatokkal. Ha ebben az országban valaki ki merte nyitni a ázáját és azt mondta, hogy nem úgy van, ahogy Wekerle miniszter úr mondja, vagy ahogy Bud miniszter úr mondja, akkor vagy azt mondták neki, hogy kuvik madár, vagy azt mondták, hogy sirató asszony, Yágy pedig olyan hatalmas hanganyaggal léptek fel vele szemben,' hogy az a kis ellenzéki csoport, amely itt állott a miniszteri kijelentések hatalmával szemben, kénytelen volt azt hinni: hátha ezek tudnak valamit, amit mi nem tudunk. De most, ft. miniszter úr, az a helyzet, hogy a miniszter úr nyilatkozatával szemben, — amelyben az exportlehetőségeket csillogtatja meg az ország előtt és amelyet ma bizonyára úgy olvastak végig az egész országban, mint valami gyönyörű rádiónyilatkozatot ~ nekünk azt kell kérdeznünk a miniszter úrtól, hogy hát szabad-e ez, lehet-e ez, hogy ma mindenütt szétmenjen az országban a híre annak, hogy Magyarországon az állatexport lehetőségei Olaszország felé emelkedni fognak, ugyanakkor pedig hivatalos helyen tudni kell, hogy Olaszország felé nem emelkedni, hanem csökkenni fognak a lehetőségek. De hogy képet adjak arról, hogy a miniszteri optimizmussal szemben micsoda Magyar6. ülése 1932 június 3-án, pénteken, 105 országnak az exportlehetősége és helyzete, utalok legelsősorban arra, hogy Cseh-Szlovákiával szemben vámháború van, oda egy darab állat, ha csak repülőgépen ki nem viszik, nem mehet ki. Németországgal van egy megállapodásunk, amelynek értelmében jogosítva vagyunk 6000 darab marhát kiszállítani a drezdai piacra, de nem tudunk kiszállítani egy darabot sem* mert olyan állategészségügyi egyezményünk van Németországgal, amellyel lehetetlenné teszik a derék németek, (Malasits Géza: Pedig Bethlen is kint volt Berlinben!) — Schulter an Schulter —- hogy oda esak egy darab marhánk is kimenjenItt ezzel a földmívelésügyi tárcával kapcsolatosan is megl kell mondani, hogy igenis ebben <a szegény, szenvedő, kínlódó országban, ahol azemlberek nem bírnak megélni, véghetetlenül fáj, hogy Németország és Olaszország is Szovjetoroszországból szerzik be mezőgazdasági szükségleteiket, legnagyobbrészt Szovjetoroszországból; Olaszország szükségletét a legnagyobb részbeni Oroszországtól vásárolja és ugyancsak Oroszországtól vásárolja szükségletének legnagyobb részét^ Németország is. Itt állunk mii, >az állítólag támogatott, az állítólag szeretett és állítólag baráti karokkal átöleli kiá ország, a magunk szenvedő katasztrófájával, a magunk trianoni szerződésével és a trianoni katasztrófa után bekövetkezett új gazdasági Trianonunkkal és — Schulter an Schulter — veszik a búzát a szovjettől és minket hagynak elpusztulni. Ugyantez a helyzet Olaszország felé az állatexport terén is, amely Olaszország a maga állatszükségleteit nemcsak Oroszországból, de Jugoszláviából és Romániából is fedezi; és ha ad is nekünk valamilyen kedvezményt, ezeknek az államoknak ugyanazokat a kedvezményeket adja meg. Ez minálunk a helyzetkép, amelyet neketmi szembe kell állítanom a miniszter úr által lefestett helyzetképpel. Hozzá kell még tennem, hogy Svájc is elzárta a határait velünk szemben. Hát hova óhajt szállítani a minisizter úr? Mert bocsánatot kérek, ha ebben ial Házban egy miniszteri nyilatkozat elhangzik, annak kell valami alapjának is lennie. Lehetetlenség, hogy egy itt előttünk elhangzott miniszteri nyilatkozat optimizmusának rózsaszínű szemüvegén, keresztül esetleg arra késztesse a magyar gazdatársa dalmát, amely már eddig beállított állatait sem tudta eladni, hogy további állatokat állítson be, hogy tovább hizlaljon, mert hiszen a miniszer a miniszteri székből hirdette expozéjában, hogy Olaszország felé fogunk tudni szállítani. Ezzel szemben a tényleges szituáció nagyon szomorú. Tudom én nagyon jól, hogy mi a helyzet és nem is az általános kereskedelmi helyzet miatt teszek a miniszter úrnak szemrehányást; a szemrehányás az egész minisztériuimiot és, azt a tízesztendős rendszert illeti, amely Magyarországnak nem tudott olyan barátokat szerezni, — aláhúzom, hogy olyan barátokat szerezni — akik a mi termékeinket meg- is vásárolják. Mert én nagyon szépen

1 köszönöm a baráti kézszorításokat, a nemzetközi politikában mindenesetre nagy jelentősége van minden támogató szónak, az elesett Magyarország válla baráti megveregetésének is van jelentősége, de mégis kénytelen vagyok azt mondani, hogy Magyarországot a legjobban az segíti, aki minket mai gazdiasági elesettségünkben támogat. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Es hol van ez, az Isten iszerelmére? Nem veszik észre, hogy az országban a nép között olyan hangnilat kezd terjengeni, amely 1 hangulaton csak egyféleképpen lehet segíteni,