Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

102 Az országgyűlés képviselőházának 9 Merem mondani, hogy e munkálkodásunk révén nagyon fényes eredményeket értünk el, mert a magyar név ezen az alapon is ma sokkal becsültebb, mint volt előbb. Megsúghatom, hogy a külföldön, főleg Angliában és Amerikában, úgyszólván minden második ember ornitológus, és ez a kapcsolat olyan meleg baráti viszonyt teremtett köztünk, amely kis csonka hazánknak csak használni fog. A költségvetési címet megszavazom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik*? Brandt Vilmos jegyző: Báró Inkey Pál! Br. Inkey Pál: T. Képviselőház! A földmívelésügyi miniszter úr tegnapi felszólalása során egy megjegyzést tett kritika tárgyává, amelyet véleménye szerint én tettem volna a földmívelésügyi kormányzattal kapcsolatos kiszállások tárgyában, mintha azt kritizáltam volna, hogy erre a célra túl nagy összeget fordítanak. Legyen szabad tegnapi beszédemnek szövegéből a következőket felolvasnom (olvassa): «Távol áll tőlem, mintha a kiszállásokat kevesbíteni akarnám, sőt szerintem is vannak vonatkozások, amelyekben azokat fokozni kellene, de nézetem szerint disztinkciót kellene tenni abban a tekintetben, hogy a kiszállások magánérdekből vagy közérdekből történnek-e.» Arra kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, korrigálja ezt a megjegyzését, mert éppen nekem mint gazdának, aki ezzel a kérdéssel nagyon alaposan foglalkozom, nagyon^ rosszul esett ez, annál is inkább, mert kötelességemnek tartom köszönetemet nyilvánítani a t. miniszter úrnak abból az alkalomból, hogy — amint éppen beszédem elmondása után meggyőződést szereztem róla — a rendkívüli erdőkihasználásokkal kapcsolatban néhány nappal ezelőtt máris elrendelte, hogy az ilyen kiszállások a fél költségére történjenek. A miniszter úr beszédével kapcsolatban egy másik kérdésre is ki kell térnem, amely negatívumot tartalmazott. Ugyanis felszólalásommal kapcsolatos kérdésemre és kérésemre, hogy a kompenzációs tárgyalások hatékony^ biztosítására a Komániával kötött faszállítási szerződés minél előbb felmondassék, választ nem kaptam. Az igazat megvallva, nem is vártam a földmívelésügyi miniszter úrtól választ, annál is inkább, mert erre a kérdésre tulajdonképpen a külügyminiszter úr lett volna hivatva választ adni, akit én tegnap telefonon is felkértem arra, hogy tiszteljen meg azzal, hogy jelenjék meg a Ház előtt és erre vonatkozólag tegyen nyilatkozatot, (main Ferenc: Arra nincs ideje!) Ügy látszik, nem volt rá ideje és nem jelenhetett meg. Most ezzel kapcsolatban a földmívelésügyi miniszter urat csak arra kérhetem fel, hogy legyen pártfogója ennek a kérdésnek és kell is, hogy pártfogója legyen, mert hiszen tegnapi felszólalásában rámutatott arra, hogy a magyar mezőgazdaságnak milyen \ nagyfontosságú érdeke fűződik azokhoz a tárgyalásokhoz, amelyek a közeljövőben és a jelenben folynak Ausztriával és Cseh-Szlovákiával. (ügy van! balfelöl.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Az innenső oldalról történj egy megjegyzés, amely úgy hangzott, hogy máris késő a búza ügyében megállapításokat tenni, vagy tárgyalásokat folytatni és a miniszter úr megjegyezte, hogy nem késő. Igaz, nem késő, de akkor cselekedni kell azonnal. Végre meg kell szűnniök 6. ülése 1932 június 3-án, pénteken. ezeknek az állapotoknak, amelyek miatt Magyarországot nem lehet másnak mondani, mint Pató Pál országának, ahol mindenre van idő, ahol mindig várunk és elkésünk mindentől. A tárgyalásoknál alapelv, hogy legyen fegyver, amellyel szembe tudunk szállani az ellenérvekkel,, de a fegyvereknek megtöltve is kell ienniök, mert üres puskával lőni nem lehet. A tárgyalásokat tehát folytatnunk kell és a Csehszlovákiával, Ausztriával való tárgyalásoknál módot és lehetőséget kell találnunk arra, hogy ott a faszállítások ellenében valami piacot biztosítsunk magunknak. Most fennáll még a román szerződés, amely biztosítja a műfa vámmentes behozatalát, tessék tehát ezt a román szerződést azonnal felmondani, tessék azonnal életbeléptetni az autonóm vámtarifát a műfára s akkor a vámot fel lehet használni fegyvernek Ausztriával és Csehszlovákiával szemben, amely államok kérik és várják, hogy fájukat megvegyék. (Ulain Ferenc: Bottlik báró és a konzorcium nemzeti ajándékokat kaptak!) Ne tessék elfelejteni,^ hogy Ausztriának és Csehszlovákiának a műfára nézve nincsen más piaca, mint mi. A régi viszonyok megváltoztak, az osztrák fa nyugat felé irányuló tendenciája megszűnt, tehát Ausztriára nézve életbevágó kérdés, hogy műfaja elhelyezhető legyen. Ezt a helyzetet ki kell használnunk, de ezt csak akkor tehetjük meg, ha van ellenfegyverünk. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hasson oda, hogy ezek a dolgok megtörténjenek. Hiszen abban teljesen igaza van Farkas Tibor előttem felszólalt t. képviselőtársamnak, hogy a földmívelésügyi tárca keretében nem szabad messzemenő dolgokkal, évekre kiható tervekkel, fantasztikus ideákkal foglalkozni, hanem a mával kell foglalkozni, azzal, amivel ma eredményt lehet elérni. Es itt lehet eredményt elérni. Ha a* külügyminiszter úr akarja, ezt a kérdést estig tető alá lehet^ hozni. Itt nem napokat igénybevevő tárgyalásokra, hanem csak cselekvésre van szükség. Akarni kell cselekedni és meg kell szűnnie annak a lehetőségnek, hogy itt bizonyos erők szabjanak gátat a cselekvésnek, amelyekről nyíltan tudja mindenki, hogy a budapesti nagybankoknak Romániában lévő faérdekeltségei azok, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amelyek megakasztják ennek a természetes és helyes kereskedelmi viszonynak kifejlődését, amely egyrészt biztosíthatná a fabehozatal révén a műfa piacát Magyarországon Ausztria és Csehország részére, másrészt pedig tekintélyes és megbízható elhelyezési piacot teremtene a mi terményeink és állataink részére. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha valahol, itt áll az a tétel, hogy periculuim in mora. (Fábián Béla: Hogy mondotta Takách: a tizenkettedik óra hatvanadik perce!) Igen, hatvanadik perce. Ha ezt az alkalmat • elszalasztják most, akkor ezt soha többé jóvátenni nem lehet és hiába történhetik meg azután az, hogy itt egy olyan katasztrófa következik be, amely elsöpri az egész kormányt, (Fábián Béla: Az még nem volna baj, de az egész országot!) ezzel a magyar mezőgazdaságon nem lesz segítve. Cselekedetet kérünk, cselekedetet várunk. A földmívelésügyi miniszter úr tegnapi beszédében — amely, mint gazdaember nem mondhatok mást, nagyon meleg viszontérzést keltett bennem, mert igazi magyar földet szerető embernek szava nyilatkozott meg benne —