Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. 103 rámutatott arra, hogy benne van erély és akar is cselekedni. Nem kérünk semmi más cselefkedetet, nem kér más cselekedetet a magyar mezőgazdaság, mint hogy e szerződés felmondásának terén álljon sarkára a miniszter úr (Gr. Somssich Antal: Vigye keresztül!) és azt a minisztertársát, aki nem volt olyan szíves, hogy megjelenjék és nem hajlandó ebben a tekintetben nyilatkozni, kényszerítse arra, hogy ebben a tekintetben megtörténjenek a lépések:, (Zaj. — Elnök csenget.) mert a felelősséget azért a pusztulásért, amely ennek a lépésnek elmíuiasztása következtében az országot érni fogja, nem válladhatja ő maga. Nagyon kérem a földmivelesügyi miniszter urat, cselekedjék úgy, amint azt kértem. (Helyeslés balfelöl. — Ulain Ferenc: Csak álljon a sarkára, mindjárt megbuktatják!) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Báró Vay Miklós! Br. Vay Miklós: T. Ház! Még sohasem találkoztam olyan gazdatársammal, aki a termés eredményével, vagy az időjárás viszontagságaival meg; lett volna elégedve s ezért ne vegye a földmivelesügyi miniszter úr sem rossznéven, ha a költségvetést^ szigorú kritika tárgyává akarom tenni, mert úgy látom, hogy nekünk gazdáknak felfelé kell törekednünk s amikor észrevételeket teszünk itt, a célunk az, hogy a földmivelesügyi költségvetést jobban kiegyensúlyozzuk és rámutassunk azokra a kérdésekre, amelyeket mi mulaszthatatlanul szükségeseknek tartunk. A gazdatársadalom legfontosabb és legsürgősebb feladatai azok, amelyeket tegnap Kállay Miklós képviselőtársunk itt kifejtett és azok a kívánságok, amelyeket Bethlen István Debrecenben szintén ugyanilyen irányban fejtett ki. (Gr. Somssich Antal: Két százalékos kamat! — Fábián Béla: Összefolyik a nyál a szánkban!) Én úgy látom, hogy az egész gazdatársadalom és az egész ország közvéleménye a földmivelesügyi miniszter úr köré sorakozik és egyedül tőle várja azt, hogy ebből a nehéz helyzetből ki tudja az ország földmívelésügyét vezetni s a kormányon belül is ki tudja vívni és ki tudja harcolni azokat a követelményeket, amelyekért már hónapok s hónapok óta harcol. Ennél a költségvetésnél és ennél a címnél arra akarok kitérni, hogy külön választom azokat a feladatokat, amelyek nézetem szerint sürgős állami feladatok, viszont pedig mellőzöm azokat a költségvetési összegeket, amelyeket nem tartok külön és kizárólag állami feladatoknak. Egy ilyen fontos állami feladat a vízügyi szolgálatok kérdése. Magam láttam az Alföldön, a Tisza vidékén, az idei árvizeknél tapasztaltam személyesen, legelsősorban, hogy milyen káros romboló hatása van a Tisza folyónak. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a költségvetésben az 1929:111. te. alapján előírt 3,800.000 pengőt már a múlt esztendőben is 3,200.000 pengőre csökkentették és előttem még mindig kétséges, hogy valóban be is fektették-e ezt a 3,200.000 pengőt, ellenben ez az összeg az idei évre 1,800-000 pengőre süllyedt le. Itt nyomatékosan felhívom a földmivelesügyi miniszter úr figyelmét a vízi társulatok útján szerzett információm és saját tapasztalataim alapján arra, hogy a Tisza folyó partszakításaink kijavítását, továbbá a töltések védelmét nem lehet elodázni, még egy-két esztendőre sem, mert ez katasztrófára fog vezetni. (Br. Urbán Péter: így van!) A miniszter úr tudja legjobban, hogy az idén is véletlennek köszönhetjük azt, hogy két és fél millió hold föld nem került víz alá, mert véletlenségből a Maros éppen akkor kezdett apadni, amikor a Tiszán az áradás újabb hullámai jöttek és így megtörtént a kiegyensúlyozás. A Tisza partszaggatásai olyan mérveket öltenek, hogy magukból az egyes községekből is sokat elvesznek, például Tiszadadán 50—60 métert mos el évente a víz nemcsak a szántóföldekből, hanem a faluból is. Magam láttam, hogy egész utcák, házsorok szakadoznak be a vízbe és ezek ellen nincs semmi segítség. Az a 254.000 pengő, amely tulajdonképpen a folyammérnöki hivatalok útján van hivatva^ a folyók partszaggatásait meggátolni, nem elégséges és nem tudja elérni azt a célt, hogy ezek a rombolások megszűnjenek. Ugyancsak meg kell említenem és fel kell hívnom a földmivelesügyi miniszter úr figyelmét, szintén gazdayédelmi szempontból arra, ami talán inkább a pénzügyminisztériumhoz tartozik, hogy az adóvisszatérítések terén a vízitársulatok igen szomorú helyzetben vannak. A múlt esztendei 20%-os földadóelengedés maga után vonta azt, hogy a vízitársulatok bevételei ilyen arányban csökkentek. Ez idén pedig annak a veszélynek vannak kitéve a vízitársulatok, hogy a földadóvisszatérítéstől egyáltalában el fognak esni. Ez. magábanvéve az ország vízitársiuilatainál egymillió pengőt jelent, és azonkívül azt is jelenti, hogy ezentúl még igazságtalanabb formában lesznek kénytelenek ezeket a járulékokat kivetni, mert éppen azokra a földtulajdonosokra kell kivetni ezeket a járulékokat, akik azonkívül is ki vannak téve a vízkárosulás veszélyének, (Lázár Miklós: Ez így van!) és, akik amúgy is a vizikárosultak között vannak. A vízitársulatoknak vannak kölcsönei. Sajnos, ezek a vízitársulatok is olyan helyzetben vannak, hogy 10 és fél %-os 15 éves amortizációs kölcsön terhei alatt nyögnek és nem képeseik megfelelni azoknak a feladatoknak, így a töltésemeléseknek és belvízszábályozási munkálatoknak, amelyeknek meg kell hogy feleljenek. (Lázár Miklós: Ez így van!) A vízitársu1 átokban megvan a szándék aziránt, hogy jutányos államkölcsön mellett, (Mikecz István: Hosszúlejáratú!) hosszúlejáratú kölcsön mellett igenis hajlandók nagyobb befektetéseket eszközölni. Itt meg kell találni .a kormányzatnak azt a módot, amellyel kettős állami feladatot fog tejesíteni. Az első állami feladat lesz a vizek szabályozása, a második feladat pedig a munkanélküliség enyhítése. Azt tapasztaltam, hogy az elmúlt inségakció igazán nagyon szomorú jelenség volt. Ki kell jelentenie a földmivelesügyi miniszter úrnak az egész ország színe előtt, hogy ez az inségakció, amely az elmúlt évben lefolyt, nem fog soha többé ismétlődni. Ennek igen destruktív hatását tapasztaljuk, akkor, amikor azok a munkások nem mennek munkáért, mert azt várják, hogy az állam a jövő esztendőre is el fogja őket látni liszttel. (Mikecz István: Biztatják is őket erre!) Igen, biztatják rá, (Malasits Géza: Ezt a képviselő úr maga sem hiszi el!) és ezért fontos az a kijelentés, hogy a jövő esztendőre ilyen nem lesz. Ellenben a földmivelesügyi miniszter úrnak bőséges munkaalkalmat kell nyújtania, (Ügy van! ügy van!) mégpedig az aratás megkezdése után, vagyis az aratás folyamán, hogy azok, akik aratáshoz nem jutnak, bőségesen el 14*