Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

lOO Az országgyűlés képviselőházának leg fehéráruk kivitelét lehetővé tenni. Ilyen irányban közbelépés is történt a Magyar Mezőgazdasági Exportintézetnél, ez azonban minden eredmény nélkül maradt, úgyhogy az év végéig mindössze 14.500 darab sertést, a kikötött mennyiségnek éppen esak hogy a felét lehetett kivinni. A csehek tovább is akadékoskodtak, úgyhogy ennek következtében élő sertést lényeges számban Csehszlovákiába kivinni már nem lehetett. Ha akkor erőteljes akció indult volna meg abban az irányban, hogy nemcsak sertéseket lehessen kivinni, hanem zsírt és szalonnát is, belekalkulálva ezt a sertéskivitel megállapított mennyiségébe, akkor az a rettenetes nagy mennyiség, amely Magyarországon megrekedt, ma nem volna itt, mert hiszen ezt Csehszlovákia átvette volna. Mindez nem történt meg s ezek a zsírmennyiségek ittmaradtak. Ellenben történt másvalami és pedig az, hogy a Rimamurány—Salgótarjáni Vasművek kaptak zsírra és szalonnára kiviteli engedélyt bőven, minden devizabeszolgáltatási kötelezettség nélkül. Ennek fejében állítólag nyersanyagot hoznak be Magyarországba. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasművek eddig kivittek circa 40 vágón zsírt és szalonnát Csehszlovákiába és ott még azt is ki tudták harcolni, hogy a beviteli vámnak csak a felét fizetik meg, itt viszont a devizákat sem kell leadniok, úgyhogy ennek következtében bizony azok, akik zsírexporttal foglalkoztak, súlyos károsodást szenvedtek. Mindenesetre furcsának találom, hogy a kereskedőknek, akik ebből élnek és akik a kormány nyakára, járnak, hogy engedje meg nekik az élősertés kivitelbe belekalkulálva a zsírnak és a szalonnának Csehszlovákiába való kivitelét, akkor a kormány ezt lehetetlenné teszi, közegeivel megakadályozza, ugyanakkor azonban engedélyt ad egy vasgyárnak, a Rimamurány—Salgótarjáni Vasműveknek, hogy devizabeszolgáltatás nélkül szállítsanak ki Csehszlovákiába zsírt és szalonnát. Miután pedig Csehszlovákiába zsírt és szalonnát más nem visz ki, mint a Rimamurány-Salgótarjáni Vasművek, természetesen igyekszik az árakat idebent lenyomni. Ügynökeivel leszorítani olyan olcsóra, amilyen olcsóra csak lelhet. Mivel Csehszlovákiában is a beszállításnál a vámnak csak a felét fizeti, igen jó üzleteket csinál. Nekem nem az exportőrökért fáj a fejem, csak jellemzésül rá akartam mutatni, hogy a kormány, amely mindig arról beszél, hogy milyen keresztény, milyen nemzeti és milyen kisgazdapártoló, amikor a kapitalizmus támogatásáról van szó, akkor Münchhausen báró ismeretes óriásának lépteivel jár, amikor azonban a kisgazdák támogatásáról van szó, akkor olyan csoszogva jár, mint egy százesztendős Öregember. Ugyanazt a fürgeséget kérem a kormánytól a kisgazdák, a mezőgazdasági munkások támogatására, mint amilyen fürgeséget tanúsít akkor, amikor a Rimamurány-Salgótarjáni Műveknek ki kell adni a zsír- és szalonnakiviteli engedélyt, amikor egyéb vállalatokat és kartelleket kell támogatni magas vámokkal. Miután a kormánynál ezt a nagy ellentmondást, amely a szavak és a tettek között van, már régen látom és miután az új miniszter úr sem tesz ebben a tekintetben kivételt, a címét sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. Brandt Vilmos jegyző: Szalóky-Navratil Dezső! Szalóky-Navratil Dezső: T. Ház! Malasits Géza kedves barátom meg fogja bocsátani, hogy nem reflektálok az ő beszédére. Ezt átengedem a földmívelésügyi miniszter úrnak, miután az én témám a természetvédelem. A természetvédelmet azért vagyok bátor most a mélyen t. plénum elé hozni, mert ez ehhez a tárcához tartozik és a természetvédelem azért fontos, mert ez olyan kapcsolat, amely a természet és az ember lelke között határozott nemesedést idéz elő. Ha nézzük a nagy művelt Nyugatot, azt látjuk, hogy ott már régóta természetvédelmi törvény és az intézkedések egész sorozata védi a szebbnélszebb természeti emlékeket. Ezek alatt például érthetők azok a remek szép sziklarészek, erdőrészek, hegyrészek, esetleg vízi tájak, az erdőkben kimagasló egyes szép évszázados fák és ezzel összefüggőleg természetesen az állatvilág kihalófélben levő" egyedei is. Ha ezt nézzük nálunk, kissé szomorú szívvel kell fogadnunk aat, hogy a mi minden szépért és jóért annyira lelkesülő nemzetünk nem látta meg azt, hogy vétek lesz eltűnni hagyni mindazt, ami a szép múlt idők emlékét megint a szemlélők szeme elé varázsolja és hogy ezek sorra, nap-nap után a szemünk előtt pusztulnak el. Ha pedig így nézzük, akkor elsősorban ki kell térnem azokra a nagy vizi területekre, amelyek azelőtt gyönyörű szép, vízzel telt, zöld fűvel borított — agrárvonatkozásban szabad pár szót szólanom — legelők voltak, de ahol ma a marha legfeljebb a sziket nyalhatja. Elment onnan minden, ami ott volt, elment a nád, a madárvilág, úgyhogy ma ezek a rideg területek túlnyomórészt terméketlenek és hiányzik az a víz, amely ott egyes helyeken, az Alföldön, a természet bölcs berendezkedése folytán elterült. Ezt látva, nagyon kérjük a magas kormányt és a földmívelésügyi miniszter urat, akinek itt van a helyettese, az államtitkár urat, hogy méltóztassék a vizi mérnököknek egy kis szárazságot elrendelni. Vétek az, ha még meglevő csekély vizeink is elmennek és sorra levezettetnek a tengerbe. Például végtelen szomorú szívvel látja az ember, ha elmegy a Kis-Balatonra, ahol ma még a leggyönyörűbb szép állatvilág él, ott vannak a nemes kócsagjaink, amelyeket a világ jön hozzánk bámulni, ott költenek, ott fészkelnek. De ezt a legszebb és legnemesebb magyar madarat is veszély fenyegeti már, mert ennek a szerencsétlen területnek lecsapolása is folyamatban van. Szomorú szívvel láttam, hogyan megy el onnan a víz, hogyan néz pusztulás elé a nád. De mást is mondok. A Fertő mellett is voltam és láttam, hogy a magyar Fertőt is iparkodnak kanálissal levezetni. (Dinien Ödön: A magyar fertőt igen nehezen lehet levezetni!), Elnök: A képviselő urat ezért a közbeszólásáért rendreutasítom! (Fábián Béla: A tóra értette.) Ne tessék magyarázni, képviselő úr! Szalóky-Navratil Dezső: Igaza van Dinich képviselő úrnak, mert a Fertőnek^ olyan természete van, hogy összefügg a Dunával. Ezt már próbálták egyszer szárazzá^ tenni

% a Dunának azonban több esze volt, aláment és táplálta a Fertőt. A Fertőnek nemcsak hatalmas halállománya van, hanem gyönyörű szép más termése is, amely többet ér a búzánál: a nád. Nagyon szép madárvilága is van. Környezetében teremnek meg a legkitűnőbb borok és csodálom, hogy I akik lecsapolják, nem gondolnak arra, hosry ta-