Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. 95 úgy megoldani próbálni, 'hogy annak a devizának egy része, nagyrésze, — amely devizát ma elsősorban a mezőgazdaság izzad ki más célokra — fordíttassák arra, hogy ezzel megoldassák ez a kérdés úgy, hogy ez finanszíroztassák ezzel az .összeggel. Annál is inkább, mivel ez feleslegessé tenné a malom-ellenőröket, feleslegessé tenne sok vexálást ás feleslegessé tenné azt az ellentétet, amely bizonyos tekintetben kétségtelenül előáll azáltal, hogy nagyon sokszor a szegényember kenyerét megdrágítva, jogos visszatetszést kelthet az, hogy tulajdonképpen azok, akik a mostani deviza eljárás folytán —- elsősorban a nagyipar — kedvezményben részesülnek, az iparnak az a része, az az ága ás az az érdekeltsége, erre a támogatásra nincsen annyira rászorulva, mint az ipari munkásságnak az a része, amely esetleg kap munkát, de amely nagyon sokszor munka nélkül tengődik. Én azt hiszem, lehetne itt megoldást találni, mert nem látom be, hogy a deviza egyrészét, különösen olyant, amely luxuscélokra, utazásokra, kéjutazásokra szolgál, azután a luxuscikkek, esetleg még a nem elsőrangú életszükséglet tárgyát képező nyersanyagok megszerzésére szolgáló devizát miért ne lehetne bizonyos felárral értékesíteni és azután a különbséget az említett célra fordítani. Természetes, hogy megbeszélések tárgyát kell, hogy képezze ennek az egésznek keresztülvitele. Én itt csak a gondolatot vetem fel, de azt hiszem, sokkal megnyugtatóbb lenne ez, mintha ( rászabadítunk most egy pár ezer malomellenőrt és^ rászabadítunk egy csomó vexatúrát az egész vámőrlésre, és a mellett kapunk egy olyan eredményt, amely reális nem lesz, mert ezt a kérdést törvényekkel ás ellenőrzéssel ilyen nagy területen, ilyen szétszórt kisipari malmok mellett nem lesz lehetséges keresztülvinni. Még pár szóval reflektálni kívánok azokra a felszólalásokra, amelyek a kisbirtok védelme tekintetében hangzottak el. Azt hiszem, a legegészségesebb struktúra kétségtelenül az, hogy ha a nagybirtok nőm teng túl. Az általános tendencia az, hogy egy földreform magától is bekövetkezik, mert a nagybirtok konkurreneiaképessége csökken, és amennyiben a szerzési lehetőség megvan, megvan a hajlandóság az eladásra is és a szerzésre is. Normális viszonvok teremtése szükséges, mert e nélkül minden földreform, amely abból indul ki, hogy ma osztunk földet, r elhibázott, ha nem biztosítjuk azok exisztenciáját, akiknek azt a földet kiosztottuk. En csak arra hívom fel a Ház figyelmét, amit talán nem minden képviselőtársunk tud, hogy a kisbirtoknak egyik hazája, Dánia ma a legnagyobb gazdasági krízisben van. és a dán mezőgazdaság annyira el van adósodva, hoíry annak megmentése érdekében ugyanazok a tervek merültek fel, mint amely tervekkel ma itt foglalkozunk. A kisbirtok és a nagybirtok nagysága tehát még nem jelent mindent. A mezőgazdaság életképessége elsősorban az értékesíthetési és gazdálkodási lehetőségektől függ, amelyek ha nincsenek meg, akkor nem lehet sem kisbirtokkal, sem nagybirtokkal a mezőgazdaság prosperitását biztosítani. •Még csak ep"

T kérdést említek fel, mert nem hiszem, hogy utóbb esetleg rákerülhessen a sor. Tegnap a lótenyésztés kérdésében tettem már egypár megjegyzést. Nagyon szeretném, ha a földmívelésügyi miniszter úr arra nézve adna megnyugtató választ, hogy a jövőben nem fog megtörténhetni az, ami megtörtént a múltban, hogy egyik ménesünkben, Kisbéren, a legjobb anyakancák közül választottak pólópónikat, úgyhogy amikor azt Kérdeztem ott, hogy a kiváló csikóknak hol van az anyjuk, szeretném látni, azt mondták, azt elvitték pólópóninak. Méltóztassék megengedni, amikor állattenyésztésünk javítása, fenntartása okvetlenül általános kormányzati érdeklődés tárgya kell, hogy legyen, nem tartom megengedhetőnek azt, hogy ilyen luxuscélokra, a magyar közgazdaság egész jellegével nem éppen harmóniában lévő sportcélokra elsőosztályú tenyészanyagot r a földmívelésügyi miniszter úr bárkinek kívánságára odaadjon. (Helyeslés half elöl.) Ez csak detail kérdés, de azt hiszem, ilyen detail kérdésekből tudjuk legjobban megállapítani azt, hogy hol kell a hibákat keresni, amely (hibák odavezettek, ahol vagyunk. A címet, tekintettel arra, hogy aggályaimat már tegnap is kifejtettem, nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Takách Géza! Takách Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg Farkas Tibor igen t. képviselőtársam, hogy, az idő rövidsége miatt, a parlamenti szokásoktól eltérőleg, ne kapcsolódjam bele beszédébe, annak ellenére, hogy beszédét nagyon hasznosnak, nagyon értékesnek tartom, de meg vagyok győződve róla, hogy a földmívelésügyi miniszter úr helyettem majd válaszolni fog arra. A költségvetés általános problémáival most nem kívánok foglalkozni, mert ezekről tegnap Kállay Miklós t. képviselőtársam hoszszasan beszélt, akinek beszédét elejétől végig magamévá teszem. Ezért méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban kerületem bajait hozzam fel. Körülbelül 12 éve figyelem a Képviselőház vitáit, de mondhatom, hogy ilyen hosszú és ilyen magas nívójú költségvetési vita ez alatt az egész idő alatt nem fordult elő. Voltak ebben a vitában nagyon okos beszédek és igaz, hogy elhangzottak olyanok is, amelyeket ki kellene gyomlálni, de ha az egészet vesszük, mégis csak megállapíthatjuk: elismeréssel kell, hogy adózzék a nemzet ennek a Háznak. Tegnap nagy élvezettel hallgattam a földmívelésügyi miniszter úr beszédét. Vele szemben különösen nagy bizalommal viseltetem. Tizenöt év óta van szerencsém ismerni a miniszter urat, akit csak jóságáról, jó szívéről és jó tetteiről ismerek. Mind a mellett kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat: ne haragudjék rám, ha egy pár kérdést teszek fel és pedig olyan kérdéseket, amelyekre tegnap nem méltóztatott válaszolni. Kérdem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy mi lesz a földhözjuttatottak sorsa? Ezeknek ütött a tizenkettedik óra és abban is a hatvanadik perc, őket tehát minél előbb meg kell segíteni. Kérdem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat: mi történik a saját hibájukon kívül eladósodott gazdákkal? Ezeknek^ is ütött az utolsó óra, ezeket is meg kell segíteni és mélyen a hónuk alá kell nyúlni. Kérdem a t. miniszter urat; mi lesz a kamatleszállítással? Erre nézve tudnék egy modust. (Halljiuk! Halljuk!) Ne méltóztassék szerénytelenségnek venni, ha ezzel elő merek állani. Szeretném, ha eljönne az az idő, amikor a képviselőket már nem szortírozzuk, mert előfordul, hogy a legegyszerűbb körben, a legegyszerűbb házban született ember, akit az Isten bevezérelt a Képviselőházba, és akinek 13*