Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

94 Az országgyűlés képviselőházának tunk programraiot a távoli évtizedekre ma, mikor arról iván szó, hogy Magyarország mezőgazdasága ált tud-e vergődni ezen a siralmas időn és nemesiak a mezőgazdaság, hanem a mezőgazdasággal együtt más termelési álgak és a fogyasztó-közönség is át tudnak-e vergődni ezeken a siralimtas időkön. Azoknak, akik fel; állítanak agrárpontokat, meg kellene maradni ezek mellett, és biztosítani kellene azt, hogy a földmívelésügyi miniszter — bárki is az, aki a miniszteri székben ül — támaszt találjon azokban, akik mögötte ülnek, úgyhogy ezután érvényesíthesse tárcája ésrdekeit más tárcákkal szembenAzt hiszem, hogy a tegnapi ülés utolsó akkordjával, hogy Flandorffer képviselőtársunk visszavonta határozati javaslatát azzal, hogy a földmívelésügyi miniszter kijelentése szerint ez nem az ő tárcájához tartozik, ez a kérdés egészen elintézve nincsen. Azt hiszem, hogy a mezőgazdasági hitel kérdésének egy része, igenis, nagyon érdekli a mezőgazdasági tárcát, nemcsak a földtehelrendezéssel kapcsolatban. Itt van a hitelkérdésnek egy másik része, a termés értékesítésével kapcsolatos hitelkérdés. Hiszen pénzügyi lebonyolítás nélkül az egész termést nem lehet értékesíteni. (Magyar Pál: Nagyon aktuális téma volna!) Továbbá itt van nem annyira a moratórium, hanem mindenesetre egy kíméleti idő bizj tositása, hogy ne történjék az, hogy az eladó mezőgazda éppen akkor legyen kénytelen piacra dobni áruját, amikor ellentétes erők éppen az árleszorító tendenciát képviselik. Hogy kihasználhassuk azt az előnyt, amellyel a világpiacon rendelkezünk, hogy tudniillik terményeink korán érnek be, mindenesetre biztosítani kellene azt is, hogy más erők ne tendáljanak oda, hogy a termés értékesítése a gazda részéről kényszer hatása alatt történjék, mert amennyiben az értékesítés kényszer mellett történik, az eredmény nagyon gyönge. Ennek kapcsán bátor vagyok a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy az Okh. ügyei nem egészen olyan hitelügyletek, amelyekre a földmívelésügyi miniszter úrnak bizonyos befolyása lenne. Különösnek találom, hogy az Okh. egyik alelnöki állása, amely állást a földmívelésügyi miniszter úr tölt be, évek óta nincs betöltve. Azt hiszem, szükség volna arra, hogy a minisztérium ezt az állást betöltse, mert azáltal, hogy az alelnök mégis bizalmi exponens, bizonyos ingerenciát gyako* rolhatna az ügyek lebonyolítására. Nem hiszem, hogy szerencsésnek nevezhetnek azt, ami a mezőgazdaság megsegítésével és az úgynevezett zöldhitelakcióval kapcsolatban több esetben az Okh. részéről történt. Az, hogy itt bekapcsolódott az Okh.-val együtt a Futura, sokszor azt eredményezte, hogy ez a hitel nem folyósíttatik másképpen, mintha bizonyos búzamennyiség előre kiköttetik, míg ellenben azok a pénzintézetek, amelyek az Okh.-n kívül is kaptáik bizonyos kontingenst, teljesen eltekintettek' minden ilyen árugaranciától. De én magam láttam a Futura egy ilyen körlevelét, amelyben egy^ pénzintézetet, amely ilyen kölcsön kihelyezésével foglalkozott, felszólított, hogy a szokásos garancián kívül még célszerű volna ennek zöldhitel jelleget is adni és bizonyos termést is előre lekötni, és amennyiben ez a pénzintézet ebbe belekapcsolódnék, úgy a Futura részéről bizonyos honorárium vagy részesedés kilátásba helyeztetik. Ez a módszer nem alkalmas arra, hogy bizalmat keltsen azok irányában, akik ezeket a 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. kérdéseket legmagasabb helyeken intézik, mert mi volt még azokban a kötlevelekben? Az, hogy leszámítandó a Budapest és a feladóállomás közötti fuvar. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy a Dunántúl nagy részén ez másfél pengő, két pengő, (Mozgás.) sőt két pengőnél is több árdifferenciát eredményez. Ezt sem tartom éppen a legbölcsebb kormányzati akciónak, azonfelül még bizonyos jutalék is van: 1V*% és minthogy minden 800 vagy 1000 pengő után kellett lekötni egy vágón búzát, végeredményében, ha a diszparitást beszámítjuk, amely előállott azoknál az üzleteknél, amelyek Budapest és a nyugati feladóállomások között fuvar címén, volt eset, hogy kijött talán 25—30%-os, vagy esetleg nagyobb kamat is. Ez az akciónak nem olyan levezetése, amelyre az ország gazdaközönségének szüksége volna. Kívánatosnak tartanám, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ebbe beletekintsen. Ami megtörtént, azon már nem segíthetünk, de a jövőre nézve kívánatosnak tartanám, nem azt, hogy protekcióban részesüljön a gabonakereskedelem, a legális ga bonakereskedelem, de ne méltóztassék arra törekedni, hogy a gabonakereskedelmet teljesen elimináljuk és kikapcsoljuk. Amíg a gabonakereskedelem egyéni cégek kezében volt, nagyon sok esetben teljesen helyesen és a szükségletnek megfelelően bonyolították le az ügyletet; nagyon sokszor sokkal kulánsabban, sokkal nagyobb körültekintéssel, mint azok a bankok, amelyek ezzel a gabonaügylettel foglalkoznak, ami elsősorban nem is annyira banküzletág. A kereskedelmet és a bankot nagyon sokszor látjuk összekapcsolva, de nem mindig van ez úgy a kereskedelemnek, mint a banknak előnyére. (Magyar Pál: Legkevésbbé a gazdának az előnyére, aki ebben érdekelve van!) Méltóztassanak megengedni, hogy még egykét kérdést röviden érintsek. Azt hiszem, hogy az egész vita folyamán, amelyet tegnap hallottunk, egy-két alapvető kérdésre nem fordítottak elegendő figyelmet. A krízisnek, amelyben vagyunk, szerény véleményem szerint tulajdonképpen egyik oka az, hogy a munkának, a tőkének és az árunak nemzetközi forgalma általában akadályokba ütközik. Ez azzala következménnyel jár, hogy minden állam és így a magyar állam kormányzata is, a munkanélküliség problémáját némileg más szempontból kell, hogy nézze, mint amelyből nézte békeidőben, vagy amikor a gazdasági élet törvényei szabadon érvényesültek. Mert azzal a ténnyel számolnunk kell, hogy a magyar nemzethez tartozóknak s ez a mai nemzetközi viszonylat szerint nemcsak a magyar állampolgárokra áll, mindenkori megélhetését a lehetőség szerint mégis csak valahogy biztosítani kell, ha nem is hosszú lejáratra, de akkor, amikor az általános nyomor jelei mutatkoznak. A földmívelésügyi miniszter úr alapjában véve igen helyes gondolatot említett, amikor azt mondta, hogy aki nyáron természetben megkeresi a télire valót, az az Ínségeseknek nyújtott ellátásban ne részesüljön. De most, azt hiszem, ott fogunk állani, mint tegnap is jeleztem, hogy ezrek, tízezrek nem lesznek képesek nyáron megkeresni a télire valót, . (Úgy van! Ügy van! balfelől.) erről a problémáról tehát jó lesz idejében gondolkozni. Azután gondolkozni kell — ez a terményértékesítéssel is összefügg, de ezzel a most tárgyalt kérdéssel is, szerény véleményem szerint tehát legjobb, ha itt foglalkozunk vele — adóelengedéssel kapcsolatban előálló lisztforgalmi adó kérdéséről is. Felvetem azt a gondolatot, hogy nem volna-e helyesebb és olcsóbb ezt a kérdést