Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-87

ÔÔ Az országgyűlés képviselőházának 87. A képviselő úr nem tudja?) Akkor arra a két földmunkásra rázárták az ajtót és mind a két ott jelenlevő csendőr agyba-főbe verte; verés­közben pedig még az istenkáromló szidalmak­nál is durvább szidalmakkal illették őket. Vé­gül személyleirást vettek róluk és amikor ez készen volt, elölről kezdték a szidalmakat és most már a rokonságot, a fel- és lemenő rokon­ságot kezdték a legdurvább módon szidalmazni. Itt is a megdöglést emlegették, azt mondották, hogy megdöglöltiök, ha ezt folytatjátok és vagy pedig — úgylátszik, hogy a csendőrnek jobb tudomása van a dolgokról, mint nekünk — «•mentek Zalaegerszegre». Ezek az elvtársak, ezek a földmunkások egész csendesen megje­gyezték azt, hogy ők nem tudták, hogy nem szabad a párthelyiséget látogatniok, nem tud 1­ták, hogy az büntetendő eselekmény. Erre a csendőr azt mondotta nekik: «mondjátok meg az elnöknek is, hogyha a kezem közé kerül, nem lesz jó neki és ajánlom, hogy kerülje a kezemet». Biharbajomból azt irják, hogy még az utcára sem léphetnek ki, mert mindlen percben ki vannak téve csendőri zaklatásoknak. Nem tudják, — azt irják — hogy melyik pillanatban törnek rájuk. A csendőrtisztJielyettes meg­ígérte, hogy pártszervezetünk ottani ideiglenes .vezetőségét majd sorba fogja szedni, négy­szemközt viszi kihallgatásra és a kihallgatás­sal a pofozás is vele jár. Ezt előre bemondta. Ezek az emberek (természetesen állandó és örö­kös rettegésben vannak a csendőröktől, annál is inkább, mert a május elsejét megelőző héten négy helyen tartottak házkutatást. A rendes recept szerint fegyvert és bolsevista-röpirato­kat kerestek. Feldúltak mindent. Az egyiknél fegyvert, a másiknál kommunista röpcédulá­kat, a harmadiknál pedig újságot kerestek. Elvitték bűnjelként a pártszervezéti tagnévsort ós a Népszava könyvkereskedés árjegyzékét. (Esztergályos János: Ilyet is mernek maguknál tartani! A Népszava könyvkereskedés árjegy­zéke: szörnyen lázító valami! — Malasits Géza: A paraszt ember újságot olvas, öhszázév óta nélküle csinálták a politikát és most ő is poli­tizál!) Püspökladányiban a pártszervezet megala­kult; ezt bejelentették úgy, ahogy erre belügy­miniszteri előírás van. A főszolgabíró azt mon­dotta, hogy a bejelentést egyelőre tudomásul veszi, az engedélyt azonban nem adja ki, majd írásban ki fogja küldeni; addig, amíg írásban ki nem küldi az engedélyezést, a pártszervezet nem működhetik. Hamarosan küldött is egy véghatározatot, amelyben közölte, hogy a párt­szervezet működését nem engedélyezi. A (belügyminiszter úrnak emlékeznie kell saját rendeletére, amely ilyen tudomásulvétel­hez nem köti a pártszervezetek működését. Amióta azután a pártszervezet megalakult és ezt bejelentették, a csendőrség állandóan láto­gatja ezt a szervezetet. Megtiltották azt, hogy egyetlen párttagot is felvegyenek. Mivel pe­dig ezek a megfélemlített emberek e fenyege­tések hatása alatt természetesen nem mertek új párttagot felvenni, azért, hogy a csendőrök mégis beléjük köthessenek, felbéreltek egy em­bert, aki jelentkezett a pártszervezet pénztáro­sánál 18 fillérrel és kérte felvételét azzal, hogy a többit később be fogja hozni. A pártszervezet pénztárosának felesége, aki egyedül volt ott­hon, nem akarta átvenni ezt a pénzt. Ez á fel­bérelt ember ennek dacára mégis otthagyta és mikor a pénztáros hazaérkezett, kénytelen volt a pénzt elkönyvelni, hogy a befolyó pénzek ülése 1ÙB2 május 19-én, ósiitöHökön, szabályszerűen legyenek kezelve. Ez azután ürügy volt a csendőröknek arra, hogy az ő pa­rancsuknak ilyen módon ellenszegülő földmí­vessel szemben fellépjenek. Május elsején a távolléte alatt egész lakását felforgatták, őt magát ezután elvitték az Örsre, az őrsön ujj­lenyomatot vettek fel, ezután feltűzött szu­ronnyal végigkísérték az egész falun. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ugyanezen a napon Ko­vács Lajos pénztárost is beidézték a község­házára, ott kétszer arculütötték, azért, mert új tagokat vett fel és ettől a felbérelt ember­től a 18 fillért elfogadta. Hajdudorogon május 6-án déli 12 órakor megjelent egyik pártszervezeti vezető lakásán, valamint szüleinek lakásán négy csendőr és két esküdt, tehát hatan s ott házkutatást tar­tottak. Megint fegyvert és röpiratokat keres­tek. (Esztergályos János: Ez a cím!) Ez a ház­kutatás kétórahosszáig tartott. ^Az egész lakást fenekestől felforgatták. Az ágyzsákokból a szalmaszálakat az utolsó szemig a szoba köze­pére szórták, könyveit, az utolsó papirost is, egyenként átnézték és elvitték bűnjelképpen a következő felforgató műveket: A «Szocializ­mus» című folyóirat XIX. évfolyamának^ 3. számát, a «Szocializmus és szövetkezet» című füzetet, «Mi az osztályharc?», «Mi az igazság?», «Mi a szocializmus?», «Az agitáció» című füze­tet, a magyarországi szociáldemokratapárt alapszabályainak füzetét, a «Nőmunkás» ápri­lisi számát, egy Szónoklattant Webertől és az elvtársnak a jegyzeteit, amelyeket újságokból és a könyvekből jegyzett ki a maga számára. A pártelnöknél ugyancsak házkutatást tar­tottak és úgy, mint az előző esetben és ebben az esetben is elmondtam, összeszedték a Nép­szavakat, a «Föld és Szabadság» lapot, a «Párt­szervezet»-et, az engedélyezett agitációs füzete; ket és a jegyzeteket. Panaszkodnak továbbá ezek az emberek, hogy egy r vasárnap három­szor is bejönnek lakásukra és ha ott valami lá­togatót találnak, akkor a látogatóval együtt a házigazdát is feljelentik tiltott gyűlésért, en­gedélyezés nélküli gyűlésért. Egyre-másra kapják ezért a büntetéseket. Itt van Pocsaj. Ez is nagyon kirívó esete a csendőri bánásmódnak és eljárásnak. Pocsaj­ról május elsején azt írják, hogy nem tudták május elsejét megünnepelni, mert a csendőr­ség teljes gőzerővel és brutálisan zaklatta őket. A pártszervezet egyik vezetője írja, hogy laká­sát csendőri őrizet alá vették, úgy hogy még a szomszédba se tud átmenni. Még azt az utat is, amelyet a szomszéd lakásáig akart megtenni, csendőri ellenőrzés alatt kellett megtennie. Áp­rilis 29-én délután 4 órakor át akart a szom­szédba menni. Két csendőr megállította az ut­cán és kényszerítette, hogy menjen vissza a la­kásába, ö nem ment vissza, mivel ennek a tör­vénytelen zaklatásnak nem akart eleget tenni. Elment egy másik elvtársához és oda, ahova elsőízben akart menni, elmentek a csendőrök és nem akarták elhinni, hogy már nincs ott. Ebben a lakásban is mindent felforgattak. Azt írják, hogy még a káposztáshordóban és a padláson is keresték, hogy hova bújhatott el a csendőrök -lől. Ugyanakkor éjszaka 12 óra­kor megverték az ablakát, követelték, hogy gyújtson világot és ismét valami röpiratot kö­veteltek rajta. Külön kell hangsúlyoznom, hogy a csendőri zaklatások rendesen az éjféli órákra esnek, tudva azt, hogy a nappal dolgozó em­bernek a legrettenetesebb az, ha éjjeli nyugal­mában állandóan zavarják. (Malasits Géza: Ez még a különítmények idejéből maradt a fejük-

Next

/
Thumbnails
Contents