Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-87
Az országgyűlés képviselőházának 8f. ben, akkor is éjjel hurcolták el az embereket. — Reisinger Ferenc: Siófoki módszer. — Malasits Géza: 1919 redivivus!) Ennél a földmunkásnál is éjjel 12 órakor keresték az állítólag odaérkezett röpiratokat és megfenyegették azzal, ha másnap reggel 8 órára nem viszi el a községházára, össze fogják törni a csontjait. Szüleinek azt izenték, hogy az anya beszéljen vele és mondja meg, ha le nem mond a szervezkedésről, akkor űzőbe veszik, mint a veszett kutyát és addig ütik, amíg bele nem döglik. Ez a «megdöglés» szó, úgylátszik, állandóan viszszatérő motívum a csendőri brutalitásoknál. (Malasits Géza: így tanulták az iskolában.) Ugyanaz nap azt üzenték meg neki a csendőrök, hogy nekik parancsuk van, hogy ez a pártszervezeti vezető nem vezetheti a pártot, mert még fiatal erre a tisztségre, csak most múlt el 21 éves. Lakásában összeszedették vele a pénztárkönyvet, az üres törzslapokat, a «Földet és a Szabadság»-ot, a tagkömyveket és felvitették vele a községházára. Ott^ aláírattak vele egy ívet, amely szerint a pártból kilép és mint a helyi szervezet egyik vezetője, a pártszervezetet feloszlatottnak nyilvánítja. Még hozzáiratták vele azt, hogy: «a jelen nyilatkozatot más minden kényszer nélkül tettem.» (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc: így szokták, ez a módszer, ez a rendszer! — Farkas István: Szegény magyarok, die jól nézünk kii — Reisinger Ferenc: Sőt stromannokat is fognak, hogy ők verték el a parasztokat!) Hosszúpályiról ugyancsak májukban még azt is írják: «Még reggel fel sem. keltem, múr zörgetett a kapumon két csendőr a kisbíróval és felszólítottak, hogy azonnal szedjem magam és menjek a községházára. Mire ott megjelent vitéz Kéki Gyula törzsőrmester is és azzal álltak elő, ha le nem mondok a párt vezetőségéről, és a főszolgabíró úrnak és a titkárságnak itt előtte meg nem írom, hogy megszüntetjük a pártot, akkor összetörnek és mindaddig nem hagynak nyugton, amíg itt a párt meg nem szűnik, mert ők ezt nem engedik tovább. Erre azt mondottam, hogy ő nem oszlathatja fel a pártot, mert a belügyminiszter úr rendelete is azt mondja, hogy a pártszervezetek működhetnek a falvakban. Erre azt mondták a csendőrök, hogy ők viszont parancsot kaptak arra, hogy a pártszervezetet fel kell oszlatni; ők azt csinálják, amire nekik parancsuk van. (Kertész Miklós: Ki parancsol, belügyminiszter úr, ebben az országban? — Esztergályos János: Vájjon ki leihet a másik belügyminiszteri Ügy latszik, két belügymniiszter van ebben az országban! — Ulain Ferenc: Csak csendőrök vannak, belügyminiszter egy sincs. — Reisinger Ferenc: Miért kell a párt irományait a községházára vinni 1 ? Mi köze a jegyzőnek a párt dolgaihoz 1 ? — Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nagyszerű ez az összhang! — Ulain Ferenc: ön hozta be az egyik szocialistát Pécsett. — Esztergályos János: Pardon, tiltakozom ellene. — Zaj a jobb- és szélsőbáloldalon. — Kertész Miklós: A szocialista tömegek hozták Ibe! — Felkiáltások a szélsőbaíoldalon: Titkos szavazással! — Esztergályos János: Ha a belügyminiszter úrtól függött volna, nem ülnék itt. A belügyminiszter úr mindent megtett ennek megakadályozására. Nagyon téved a képviselő úr, ha ezt mondja! — Br. Vay Miklós: Érdemes volt támogatni a Népszavát! — Ulain Ferenc: Ebben az esetben nagyon jól tette! Rendes ember! — Esztergályos János: Nem Barcson történt ez? — Malasits Géza: Valables é 193È májúé 19-én, csütörtökön. Öl mennyien Vácott ülnénk, ha a belügyminiszter úrtól függene!) T. Ház! Azt is megígérték a csendőrök ennek az elvtársnak, hogy amennyiben mindezeket közölni merik az újságban, akkor lássák a következményeket, hogy mit fogunk ezért kapni. Felhívatták az elnököt és őt is erőltették, hogy lemondjon és kényszerítették, hogy írásban adja azt, hogy a pártszervezetet feloszlatja. Gersén Sroma József asztalos, a gersei pártszervezet elnöke Egerszegen járt munkabér beszedése végett, amely asztalos munkáért járt neki. Visszajövet Egerváralján keresztül vezetett az útja. A falu végén három csendőrrel találkozott, Gallai tiszthelyettessel, Munkovics és Egyed törzsőrmesterekkel. Ezek leszállították őt a kerékpárról, elmondták kommunista hazaárulónak, munkakerülőnek és végül Gallai tiszthelyettes utasította Munkovicsot és Egyedet, hogy kísérjék ki a faluból. Sroma Józsefet kivitték a faluból három kilométer távolságra, ott kegyetlenül elverték és azt mondták neki, hogy most rögtön menjen haza, mert agyonlövik, ö követelte, hogy vezessék a községi bíróhoz, amit a csendőrök természetesen nem tettek meg. TTjkécske. Csütörtök este tíz órakor május 12-én, Kocsér községben volt Gulyás Zakariás elvtársunk^ Hazafelé az országúton egy kilométernyi távolságra a községtől, két csendőr támadt rá; megszólították és megkérdezték, hogy mit keresett Kőcseren. Erre azt mondta, hogy testvéreinél volt látogatóban. Azzal fenyegették, hogy mit csinál fí Kőcseren hatóság elleni hangulatot^ és követelték, hogy adja elő azt a szervezkedési lapot, ami a szociáldemokratáktól van nála. Erre ő azt felelte, hogy nála ez nincs. Akkor az egyik csendőr kivont karddal rátámadt és ráparancsolt a másikra, hogy kutassa ki a zsebeit és ha megmozdul, szúrja le, vagy lőj je agyon. Ugy látszik, erre kellett a csendőrség és a rendőrség kiterjesztett fegyverhasználati joga. Zsebéből mindent kidobáltak, de miután semmi olyat nem találtak, amit kerestek nála, borzalmas ütlegelések közt arra akarták kényszeríteni, hogy vallja be, hová rejtette el ezeket az iratokat. Erre a törzsőrmester, akit Horváthnak hívnak, a másiknak, akinek neve Szakács, azt parancsolta, hogy most már dobd az árokba és szúrd agyon, senki sem fog róla tudni semmit. Közben azután valaki a faluból közeledett és ez mentette meg őt attól, hogy még súlyosabban inzultálják. De még néhány nappal később is látszottak a szemén, az arcán a brutalizálás nyomai. Amikor elbocsátották, akkor a törzsőrmester még külön panaszkodott rá, hogy maga miatt nem tudok aludni, itt kell lesnem magát, mert ha maga nem volna, már régen pihenhetnék otthon. Még van egy egész csomó ilyen eset. Itt van Biharbajomban, ahol 13-án Láposi Mihály elnököt, Flórián Antal jegyzőt és Nagy Balázs levelezőt a csendőrök felvitték a községházára és mindenféle irományokat és az engedélyt is felvitették velük, elkobozták tőlük, aztán nekikestek, össze-vissza verték és munkaképtelenné tették őket több napra. Arról is panaszkodnak, *— ez ugyan nem a belügyminiszter úrhoz tartozik, de egyúttal ezt is elmondom — hogy semmit nem ad ki a posta számukra, ami a Népszavától vagy a Népszava könyvkereskedésből jön. Nem tudom véges-végig elmondani és felolvasni mindazt, ami csendőri brutalitás naprólnapra befut párttitkárságunkba és amit odalent
