Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-87

Az országgyűlés képviselőházának 37. említett rendelet a jegyzők fizetési előlegére vonatkozólag akként rendelkezik, hogy azt a képviselőtestület határozata alapján az alispán engedélyezi. Ez igen nehézkes és azzal a bizonyos egyszerűsítéssel, amely a közigazgatásban egyáltalán kell, hogy úrrá váljék, nem egyeztethető össze. Mert ha a képviselőtestületnek van joga azt megszavazni, akkor nem fogja másképpen megszavazni azt az előleget, esak akkor, ha a községi pénztárban pénz van és meg tudja szavazni, akkor tehát nincs szükség az alispán jóváhagyására; ha pedig az alispánnak a joga ez, akkor ő úgyis meggyőződik róla, hogy ki lehet-e adni az előleget és akkor szükségtelen azt a jegyzőt a képviselőtestület elé hurcolni és igen sokszor a képviselőtestület rosszakaratának kitenni. Én tehát azt kérem, méltóztassék ezt a rendeletet revízió alá venni és elrendelni, hogy az alispánok legyenek azok és kizárólag ők legyenek azok, akik a fizetési előleget adják, mert az alispán úgyis meggyőződik arról, hogy a községi pénztár fizetőképessége fennáll-e vagy sem. Hangot kell, hogy adjak annak a körülménynek is, hogy a községi tisztviselők státusrendezése hovatovább mindig késik. A községekben a munka óriási és a községi közigazgatás erősen szenved ezáltal. Különösen felhívom az igen t. belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy most kerülnek ki megint a hallgatók a közigazgatási tanfolyamról, akiknek óriási probléma az elhelyezkedés. Ha a státusrendezés nem jön meg idejekorán, kérdem, hova megy az a sok fiatalember, hol tud elhelyezkedni? Kifogytam az időből is, így tehát az idő rövidségére való tekintettel nem vagyok képes a közigazgatásnak, különösen pedig a községeknek egyéb bajaival behatóan foglalkozni, azt hiszem azonban, hogy reménye lehet a magyar közigazgatásnak arra, hogy a jelenlegi belügyminiszter úr nemsokára a Ház elé fogja hozni az általános, de különösen a községi közigazgatási reformot. Akkor pedig, ha talán nem is en bloc, egészben, de a községi háztartásra vonatkozó reform mielőbb idekerül, alkalmam lesz az egyes községi közigazgatási kérdésekről bővebben nyilatkoznom és hozzászólanom, ellenben már most arra kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy ezeknél a községi közigazgatási reformkérdéseknél, • a háztartási törvényjavaslatnál, stb., ne méltóztassék a magyar jegyzői karnak, mint a községi élet professzorainak, a községi élet alapos ismerőinek, a praktikus élet ismerőinek a bevonását elmulasztani. Ezzel kapcsolatosan legyen szabad a belügyminiszter úrhoz azt a tiszteletteljes kérést is intéznem: méltóztassék valamiképpen _honorálni a jegyzői karnak azt a régi óhajtását, hogy a belügyminisztériumban alkalmaztassák egy jegyzőember; hiszen a jegyzői karnak annyi jeles jogvégzett, dupla diplomás embere is van, hogy ennek a kérdésnek megoldása nem ütközhetik nehézségbe. Méltóztassék csak megnézni: hogyan van ez a honvédelmi, vagy a kultuszminisztériumban, ahol ezt az elvet már széles alapon keresztülvitték. Azt hiszem, hogy ezzel a községi közigazgatás is nyer az értékében, mert a belügyminiszter úrnak mindig rendelkezésére fog állani egy olyan egyén, aki a községi életet onnan, «von Haus aus» ismeri, s akkor el fog érkezni az az idő, amikor a községekről nem mindig nélkülük fog intézkedés történni. T. Ház! Amikor a belügyi költségvetést ülése 1932 május 19-én, csütörtökön. S9 elfogadom, annak a véleményemnek adok kifejezést, hogy olyan nagy tudású egyén kezében van, aki dacára a mai súlyos gazdasági helyzetnek, s annak a rettenetes nyomornak, amely ma van, fog tudni találni alkalmat és módot arra, hogy a közigazgatáson segítsen, a közigazgatást jobbá tegye. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az utóbbi hónapokban különösen csoportjával tettük szóvá itt a Képviselőházban azokat a falusi veréseket, azokat a csendőri brutalitásokat, amelyek megszűntetésére a mai napig, sajnos, egyetlenegy gesztust, egyetlenegy lépést sem láttunk. Az utóbbi időkben még azt a fáradságot sem veszik maguknak, hogy ezekre az esetekre itt benn válaszoljanak valamit, legfeljebb odaátról egy kórus szól felénk, amely kétségbevonja ezeket az adatokat. Nem hiszik el, hogy ezek az esetek valóban megtörténtek. Szeretném megkönnyíteni ezeknek az uraknak dolgát, akik a dolgoknak könnyebb végét veszik és struccmadár módjára eldugják a fejüket, nem veszik tudomásul ezeket az eseteket. Szeretném megkönnyíteni a dolgukat és ismertetni akarom most a Képviselőházzal csak a májusi virágokat csak a május hónapban történtekből egynéhányat a belügyi tárcával kapcsolatban, — hiszen ez a kérdés állítólag és a költségvetés szerint a belügyi tárca' hoz tartozik. Az egyik Gádoroson történt. Ott Sinka Mártont, a pártszervezet pénztárosát május 1-én a csendőrök bevitték az őrszobába azért, mert a gomblyukában piros szegfűt láttak. Az őrszobában egy Székely nevű csendőr két rendőr és két községi szolga szemeláttára nekiugrott ennek az embernek, aki 40 százalékos hadirokkant — ezt még külön meg kell róla jegyeznem — és ököllel addig verte a gyomrát míg az a szerencsétlen ember összeesett. Közben a csendőr folyton azt ordította, — ezt a mondást különben egyéb csendőri brutalitásokból is éppen eléggé ismerjük — hogy most majd meg fogsz dögleni, kutya. Amikor Sinka magához tért, akkor Székely csendőr, tovább folytatta az ütlegelést, a falhoz nyomta és fojtogatta azt az embert addig, míg ismét össze nem esett. Ekkor egy másik csendőr a szuronyát állandóan neki szegezve tartotta Sinkának. Mikor azután mindketten kifáradtak ebbe az embertelen ütlegelésbe, akkor azzal a kikötéssel engedték haza, hogy másnap reggelig pedig ne merjen eltávozni a lakásáról. Ebben a kivételes esetben mçg azt is el tudtuk érni, amit a többi esetben legtöbbször nem tudunk megkapni, hogy az orvos mert látleletet .adni annak az embernek sérüléseiről, mert tanúskodni ennek a brutalizálásnak látható nyomairól. A másik Tiszapolgár. A csendőrség felhívta Szőke Isitván és Simon Géza földmunkásokat a csendőrségm Amikor oda felmentek, akkor Csorba Mihály törzsőrmester olyan szavakkal fogadta őket, amelyeket én itt nem ismételhetek el, amelyeket egyáltalában sehol sem lehetne elismételni, mert közönséges, durva istenkáromlás volt az, amit ezeknek az embereknek fejéhez vágott azért, mert — amint mondotta — nekem az egész vasárnapot most tiveletek kell el töltenem. (Ke is inger Ferenc: Ha én egyet káromkodom, Scitovszky rendelete alapján bevisz a rendőr! — Ellenmondás a jobboldalon. •— Reisinger Ferenc: Van egy ilyen rendelet.