Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-87

88 Az országgyűlés képviselőházának lehet megtanulni, amelyre szerintem lígy kell születni, mint a költőnek, bízom abban is, hjgy nemcsak a felső- és középfokú közigazgatás kerül megfelelő reformra, hanem a legalsó fokú közigazgatás is. A legalsó fokú közigazgatás racionalizálása szerintem vissza fogja adni azt a gyorsaságot és^ azt a közvetlenséget, amely két fogalom tulajdonképpen alapvető pillére a közigazgatásnak és amely alkalmas arra, hogy az állampolgárokban megerősítse äst a hitet, hogy a közigazgatás atyai gondoskodással viseltetik irányában, hogy a közigazgatás elkíséri születésétől egészen haláláig és igenis mindenkor mint jótevője jelentkezik. Egészen bizonyosan tudom, hiszen a belügyminiszter úr ki is jelentette, hogy a jegyzőképzés reformjának híve. A mai jegyzőképzés ugyan ad alapos és szakembereket a községnek, a falunak, az a magasabbfokú feladat és azok a közigazgatási teljesítmények azonban, amelyek^ ma már joggal kívántatnak meg a községházán is, azt követelik, hogy ezeknek formajellegük is meg legyen, hogy a jegyzői állás felsőbb iskolai, illetve egyetemi képzettséghez legyen kötve. (Helyeslés jobb felöl. — Simon András: Mihez legyen kötve?) Egyetemi vagy felsőiskolai végzettséghez. (Mikecz István: Dehogy!) Ez már nemcsak a jegyzői kar több évtizedes kívánsága, hanem már a köztudatban van és különösen a megfelelő funkcionáriusok véleményével is egyezik, hogy a községi közigazgatást igenis magasabb fokú, magasabb kvalifikációjú egyénekre kell bízni. (Mikecz István: Négy félévre kell felemelni a tanfolyamot.) Az is lehet. Egy másik kérdés, amely azután még vita tárgya lehet, hogy felsőbb iskolai képzettség, vagy egyetemi képzettség legyen-e kötelező. Ezt az egyetemi végzettséget a jegyzői kar nemcsak ebből a formai szempontból kívánja, mert e formai szempontra vonatkozóan legyen szabad megjegyeznem, hogy sajnos, mintegy velünk született, nemzedékről nemzedékre átöröklött tulajdonságunk és itt nem általánosítok, de mégis rendesen így szokott lenni, bár vannak kivételek, hogy nem a tudás szerint ítélik meg az embert, hanem az a fontos, hogy otthon minő berámázott oklevele van. Kéri ezt a kvalifikációt a jegyzői kar azért is, hogy az ő társadalmi színvonala emelkedhessek, még pedig nemcsak a megbecsülés szempontjából, hanem azért is, hogy közigazgatási téren előmenetele legyen, mert ma már az is tényleg szállóige, hogy ízig-vérig jó közigazgatási egyén csak az lehet, aki a községet, a falusi életet tövirŐl-hegyire, annak minden csín jatton ját ismeri. (Ügy van! jobb felől) De kívánja a jegyzői kar ezt a magasabb kvalifikációt azért is, hogy végre az az ég és föld közti Mohamed koporsójaszerű állapota megszűnjék és hivatásának fontosságához mért köizjogi rendezést nyerjen az ő állása. Legyen szabad most beszélnem a várme'gyék és községek háztartására vonatkozó jogszabályok módosítása tárgyában kiadott 1810/1932. M. E. számú rendeletről. Eszerint a hátralékos megyei pótadót a községi pótadó hátralékos összegéből ki kell venni. A jegyzői kar a régi állapot helyreállítását mindig sürgette, sajnos azonban, ez a rendelet elkésett; legalább három évvel ezelőtt kellett volna már megjelennie, nem pedig most, amikor rettenetesen nehéz pénzügyi helyzetben vannak a községek, amikor nemcsak a multévi hátralék be nem folyásával küzdenek a községek, hanem az idei községi pótadók sem folyván be, '. ülése 1932 május 19-én, csütörtökön. ,a tisztviselőket sem tudják fizetni, s még a dologi kiadásokra sem jut ma már a^ ""--özségeknek, úgy, hogy az egyes cégek már egymásután perlik a községeket. Súlyos időkben érte ez a községek háztartását, anélkül, hogy gondoskodás történt volna arról, h ,-gy ennek a feladatuknak miként fognak tudni megfelelni. Sürgős intézkedésre van tehát szükség, s én tisztelettel kérem a belügyi és pénzügyi kormányt, méltóztassanak egy bizonyos átmeneti időt engedélyezni ezeknek a hátralékos vármegyei pótadóknak fizetésére, méltóztassanak mondjuk, három-ötéves részletfizetést engedélyezni, mert szerintem a vármegye mégis csak inkább van abban a helyzetben, hogy ezekre a hátralékokra bizonyos kölcsönöket fel tudjon venni, mint a község, ainel^iiäk erre abszolúte lehetősége nincs. Bármilyen iitonmódon, de meg kell oldani ezt a^ .Kérdést, inert így a vármegye nem tud _ hozzájutni a pénzéhez, a község pedig a teljes csőd előtt áll. Az ezen rendelettel kapcsolatban kiadott 13;Í7'11/52. számú körrendelet megsrünteti a jegyzői fizetési alapot. A jegyzők tekintélyének és függetlenségének szempontjából erre az alapra szükség volt. Ennek az alapnak megszüntetését a jegyzői kar sohasem kívánta, csak mindig azt kérte, hogy ez az alap fizetőképessé tétessék. Az autonómia szempontjából lehet ez helyes, de a községeket ez is olyan időben érte, amikor ennek a kötelezettségüknek éppen az előbb említett okokból eleget tenni már nem tudnak. De egyébként mi van ennek a háta mögött? Ennek a háta mögött nincs más, mint megint egy igazságtalan, talán nem tudatos, talán a helyzet következtében előállt igazságtalan megkülönböztetése a községi tisztviselői karnak az állami tisztviselőktől, mert míg, az állami tisztviselő akadálytalanul hozzájuthat fizetéséhez, addig a jegyző és a községi alkalmazott tanító, községi orvos, stb. hónapok óta nem tud hozzájutni fizetéséhez. Nem említem itt azokat az indokokat, amelyeket egyszer ebben az ügyben elmondott interpellációmban felhoztam., amely indokok akkor a Ház minden oldalán megértésre találtak. Ilyenek a gyermeknevelési, stb. kérdések. Tény az, hogy a jegyző tekintélyét és egyáltalában a község vezető intelligenciája tekintélyét mélyen aláássa az, hogy ma már apró-cseprő és sokoldalú kicsiny adósságokból kénytelenek élni. Ezen pedig valamiképpen segíteni kell. Tudom, hogy ez borzasztóan nehéz és különösen ismerem a belügyminiszter úr jóindulatát ebben a kérdésben, tudom, hogy mennyire fáj neki az, hogy nem tud ezen a kérdésen segíteni, de szerény véleményem szerint az állami közigazgatás, az állam maga valamiképpen csak hozzá tud jutni a pénzhez, mert a községnek nincs pénztárjegykibocsátási joga, de az államnak mint ilyennek van, tehát hozzá tud jutni valamilyen pénzforráshoz. Hiszen nem is adja véglegesen az állam ezt a pénzt, mert csak háromnegyed esztendeig nem folynak be az adók a községhez, addig nem kapnak fizetést a tisztviselők, tehát adja azt, kölcsönözze az állam addig, amíg őszszel az adófizetések megkezdése alkalmával ezek a pénzek visszatérülnek. Felkérem tehát az igen t. belügyminiszter urat, méltóztassék oly irányban intézkedni, hogy a most segélyképpen megmaradt fizetési alánba való beutalás ne rendszertelenül és évközben, hanem az év elején történjék, vagyis az az alap akkor legyen fizetőképes, amikor a községek fizetésképtelenek. Meg kell itt emlékeznem arról, hogy az előbb