Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-87

Az országgyűlés képviselőházának 87. badkőművesség behurcolói, Erzsébet királynét mi gyilkoltuk le, az összes európai királygyilkolásokban mi vagyunk bűnösök. Attól a szerencsétlen szegény paraszt fiútól, aki elkerül a csendőrségre, ha azt bálija a tiszt úrtól, hogy mi vagyunk a bűnösök a f királygyilkosságtól kezdve a háború elvesztésében és mindabban, ami 15 év óta a hibás és bűnös politika következménye, ismétlem, attól a szerencsétlen együgyű embertől nem csodálom, ha szabadjára eresztve brutális módon támad szocialista embertársaira. És a legtragikusabb az, hogy ugyanazt a fajtát veri, amelyből ő maga is származik és amelynek sorából ő maga is szeretne kiemelkedni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: Egy mondatot még, i Képviselőház. A részleteknél majd leszek bátor még egynéhány adatra rámutatni. Röviden csak azzal fejezem be, vájjon a miniszter úr és azok az urak, akik a miniszter úr fölött ezeket a dolgokat irányítják és vezetik, azt hiszik, hogy ezzel az eljárással önmaguknak és saját osztályuknak szolgálatot tesznek? A közeljövő fogja bebizonyítani, hogy rettenetesen csalódnak. Elkészülhetünk arra, hogy egyazonos politikának egyazonos következményei lesznek és ahogy Tisza István népellenes, minden reformtól irtózó politikája meglhozta Magyarországnak az összeomlást, — én nem szeretném megérni és amennyi erőm van, dolgozom is az ellen, —az önök vétkes mulasztása, az a politika, amely itt 12 év óta folyik, ugyanolyan eredménnyel, Magyarország pusztulásával járhat. Nem fogadom el a belügyi költségvetést. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik

1

? Patacsi Dénes jegyző: Brogli József! Brogli József: Igen t. Ház! Mielőtt a belügyi költségvetéssel szoros kapcsolatban álló egyes kérdésekről szólanék, méltóztassanak megengedni, hogy néhány, a belügyi közigazgatástól ugyan távoleső, de mégis olyan kérdésekről szóljak, amelyek a közigazgatott népet állandóan foglalkoztatják, amelyek általános elkeseredést szülnek és amelyekre nézve a mi közigazgatott népünk sóvárogva'várja azt az időt. amikor ezek megvalósulásra kerülnek. Wolff Károly igen t. képviselőtársunk a tőkéről szólva,^ azt öncélúsággal vádolta meg. A tőkének öncélúsága az a merevség, amely a körülötte ásító nyomor tüzében sem tud megpuhulni. Állítom azt, hogy a nyomor mélysége sokkal szédítőbb, mint az aranyhegyek magassága. Figyelmeztetni kívánom a tőkét és már figyelmeztették ebben a Házban az egész költségvetési vita során igen sokan felszólalt képviselőtársaim közül, hogy a nyomor poklában megdől minden állami és társadalmi rend, hogy végre vegye tudomásul azt, hogy a «nem lehet» sokkal nagyobb úr. mint a «muszáj» és mikor az ember rájött, ráeszmélt arra és megismerte azt a helyzetet, hogy nem lehet tovább, akkor hiábavaló volt már a jó gyermekszoba nevelése, hiába a tisztességről, hiába a becsületességről alkotott felfogásunk. íhiába a magasabb etika, a «nem lehet» törvényének vasfoga megemészt mindent. Ezért állítom azt, hogy szakítanunk kell azzal a politikával, amely hiperlojalitással, ülése 1932 május 19-én, csütörtökön. 87 hipertisztességgel, az adózóknak és a magyar közönségnek úgyszólván kiuzsorázása, kiszipolyozása árán is mindenáron arra irányul, hogy becsületes adós akar maradni, mert nem lehet ott ma már adósmorálról beszélni, ahol hitelezomorál sincsen, mert az a körülmény csak magábanvéve, hogy a hitelező uzsorakamatra adta a hitelt, kizárja azt, hogy hitelezőmorálról beszéljünk. A megváltozott hitelezőmorálra megváltozott adósmorállal is kell felelni. Én nem vagyok a tőkének ellensége, de csak addig tudok barátja lenni és maradni, amíg az az öncélúság szívtelen trezorjában nem húzódik meg. Mert a tőke nem akar régi pozíciójából, eddig elfoglalt^ pozíciójából engedni, mert, amikor minden érték leszállt itt, a tőke még mindig szigorúan ragaszkodik a maga keresetéhez, ezért az a véleményem, hogy mindenkivel és minden értékkel szemben, nem tekintve sem jobbra, sem balra, sem külföldi, sem belföldi hitelezőt, a kérdést csak akként lehetne megoldani, ha az adósságokat devalorizálják azokra az értékekre, ahova azok a fedezeti értékek süllyedtek, amelyekre annakidején a hitelek adattak. (Gaal Gaston: Csakhogy ezt a pénzügyminiszternek kell megcsinálnia, nem a belügyminiszternek!) En a belügyi okfejtéseimet akarom ezekkel alátámasztani. Legyen szabad csak pár szóval megemlékeznem az adókérdésről. Az adókérdés szempontjából ... Elnök: Kérem, képviselő úr, mégis méltóztassék talán a belügyi tárcáról beszélni. Módja van a képviselő úrnak a pénzügyi tárcánál az adókérdéssel foglalkozni. Brogli József: Ez is, úgy véltem, hogy erősen hozzátartozik ahhoz, amit későbben ki akartam fejteni. így azonban kénytelen vagyok áttérni a belügyi kérdésekre és ezzel kapcsolatban, miután a munkanélküliség kérdése a belső közigazgatáshoz tartozik, csak annyit legyen szabad megemlítenem, hogy a munkanélküliség nagyban enyhíthető volna azáltal, ha a munkaidőt leszállítanók, ha ebbe a kérdésbe a kormány erélyes kézzel nyúlna be. Igaz ugyan, hogy a munkásoknak ezzel talán valamivel kevesebb jövedelmük lenne, bár a mai kartellárak nem indokolják azt, hogy ezért kevesebb bérük legyen, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de ha a munkaidőket leszállítanók^ ebben az esetben sokkal több munkást tudnánk alkalmazni. En még attól sem riadnék vissza, hogy a gyárakban megvizsgálnám azt, hogy azon gépi berendezések mindegyike vájjon olyan-e, amely okvetlenül szükséges a gyártás gyorsaságának, olcsóságának, vagy egyéb szempontoknak előmozdítására és azoknak a gépi berendezéseknek tekintetében, amelyek ezt nem szolgálják, követném azt, amit egyik-másik földbirtokos máris megcsinált, hogy leállította az aratógépet, leállította a kaszálógépet csak azért, hogy a munkáskezeknek munkát biztosítson. Igen t. Ház! Minthogy egyéb igen fontos kérdésekre kitérni nem tudok, kénytelen vagyok áttérni a belügyi tárcára, örömmel üdvözlöm a belügyminiszter úrnak a költségvetési bizottsági vita során elhangzott azt az igéretét, hogy a racionalizálási munkálatok folyamatban vannak és nemsokára legalább is bizonyos részük napvilágot lát, így különösen az egyfokú fellebbezés, nemkülönben a középfokú közigazgatási bíróság rendszeresítése és mert ismerem a belügyminiszter úr széles közigazgatási tudását, de különösen csodálatos közigazgatási érzékét, amelyet szerintem nem 12*