Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának 9h a szó- (Nincs jelen!) A 'képviselő úr nincs jelen. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelmi miniszter úrnak ÖstÖr József képviselő úr interpelláció­jára adott írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a miniszter úr válaszát tudomásul veszi. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Dinieh Ödön képviselő úr első interpellációjának szö­vegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Interpel­láció a an. kir. belügyminiszter úrhoz. A ráckevei választókerületben fekvő Tököl községben f. évi március 10-ike óta már két­ízben írták ki és folytatták le a községi kép­viselőtestületi tagválasztásokat. Mindkét eset­ben szabálytalanul, mert a választást vezető elnök az idevonatkozó 1886. évi XXII. törvény­cikket figyelembe nem véve, folytatta le a választást. F. évi március 10-ike óta a község állandó izgalomban él, és a folytonos választásokra való előkészülés miatt munkáját nem tudja végezni. Kit terfhel a szabálytalanságokért a felelős­ség.,..» (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben maradni. Hiszen, nem értjük meg egymást. Brandt Vilmos jegyző (tovább olvassa): «... és hajlandó-e a belügyminiszter úr ezt a politikai hátterű kérdést erélyes kézzel és a vétkes megbüntetésével a rendes útra terelni?» Elnök: Dinieh Ödön képviselő urat illeti a szó. Dinich Ödön: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Körülbelül két hónapig tartott egy­huzamban egy harc ebben a Képviselőházban erről az oldalróL Különösen Bihar megyével és az ottani állapotokkal foglalkoztak és az ellen­zéknek a községekben és az egész vármegyében való olyan nagymérvű elnyomatásáról beszél­tek itt, és olyan szenvedélyesek voltak a fel­szólalások, hogy őszintén szólva, örültünk an­nak, amikor végre ennek a viharnak vége le­hetett. Azóta elmúlt egy Ibónap és nem követ­kezett hasonló tárgyban felszólalás. Azt hittem, hogy csak Bihar vármegye az a veszedelmes darázsfészek, amelyhez, ha hozzányúlnak, an­nak következménye politikai izgalom lesz. Szo­morúan kell azonban megállapítanom azt, hogy sokkal közelebb, itt, Pest vármegyében történ­tek sokkal különb dolgok. Saját kerületemben a legutóbbi napokban olyan — hogy úgy mondjam — botrányos dol­gok következtek be, amelyekhez képest a bi­harvármegyei dolgok egyszerűen tündéri szé­peknek mondhatók. (Nánássy Andor: Híznak a bihariak!) Azt hiszem, minden vidéki képvi­selőtársam előtt fontos dolog az, hogy kerüle­tének községeit, a községek összetételét a köz­ségi választásokkal és főleg a jegyzőválasztá­sokkal kapcsolatosan igen jól ismerje. Aki erre gondot nem fordít, azt nagyon szomorú meg­lepetések érhetik. Nagyon természetes, hogy nekünk, ellenzéki oldalon ülő képviselőknek... (Farkas Gyula: Nem régen tetszik ott ülni, képviselő úr!) Sokkal régebben ülök itt, t. kép­viselőtársam, mint ön a Képviselőházban. (Farkas Gyula: Volt szerencsém, a klubban egypárszor, mondjuk, minden este!) Nagyon szívesen állok rendelkezésére, t. képviselőtár­sam! Én is láttam képviselőtársamat nagyon gyakran ott kártyázni, (Ulain Ferenc: Nem na­. ülése 1932 június 1-én, szerdán. 467 gyón örültek a találkozásnak! — Farkas Gyula: Engem nem nagyon látott!) T. képviselőtár­sam! Énvelem nem lehet ilyen közbeszólások­kal elbánni! Én állok elébe az ilyen kicsinyes közbeszólásoknak. (Farkas Gyula: Tessék csak nyugodtan, én nem zavarom! — Zaj!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, most már maradjanak csendben! Ne méltóztassék közbeszólni. Az interpelláló képviselő úr pedig térjen rá interpellációjára. Dinich Ödön: A községi képviselőtestületi választások az én vármegyémben nem tudom mi okból, hosszú ideig szüneteltek. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Végre elkövetkezett az a várva-várt idő, amikor a régi képviselőtestü­leti tagok mandátumát meg kellett szüntetni, illetőleg azokat fel kellett cserélni új képvi­selőtestületi tagokkal. Ez év kezdetén végre nálunk is elrendelték a községi képviselőtes­tületi választásokat, amelyek több-kevesebb renddel és több-kevesebb rendetlenséggel le­folytak. Egy községem azonban, amelynek ér­dekében ma itt bátor vagyok szót emelni, külö­nös szerencsének örvendhetett: mindig olyan választásvezetőt küldtek ki, aki a választás legelemibb törvényeivel sem volt tisztában. Nagyon sajnálom, hogy az igen t. belügymi­niszter úr e pillanatban nem lehet itt, szeret­tem volna, ha ő hallotta volna és választ adott volna interpellációmra. 1932 március — ha jól tudom — 10-én tűz­ték ki nálunk az első képviselőtestületi tagvá­lasztást, amely természetesen a mi pártunk győzelmével végződött. Nyomban szabályta­lannak nyilvánították, sőt később a vármegye is semmisnek nyilvánította a választást azért, mert szabálytalanul volt kiírva. Vájjon tehet-e róla a választópolgár, hogy szabálytalanul ír­ják ki a választást 1 ? Ugyebár, nem tehet? Vártuk a második választást, ami pár hó­nap múlva tényleg bekövetkezett. (Zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi az, párt­értekezlet?) Elnök: Csendet kérek! (Farkas Gyula: Ott kurizáltak az újságíróknak! Csak ott tessék dirigálni, a saját mezőjükben! — Hegymegi Kiss Pál: Nekünk jogunk van meghallgatni az interpellációt, akinek nem tetszik, menjen ki! — Farkas Gyula: Miért nem tetszett akkor az előbb kimenni? Ott diskuráltak!) Az két­ségtelen, hogjr a képviselő uraknak hallgatni joguk van, méltóztassanak tehát ezzel a joggal élni és maradjanak csendben! (Derültség.) Dinich Ödön: Én megértem, i képviselő­társaim, hogy egy interpellációban sok min­den olyan dolog történik, ami napirenden nem szokott előfordulni, de méltóztasanak el­hinni, hogy ezek a kicsiségek csak nálunk és egyes képviselőtársainknál kicsiségek, az egyes községekben azonban az életet jelentik. Ne tes­sék elfelejteni, hogy még képviselőtársaim is juthatnak hasonló helyzetbe, amikor majld igen kellemetlen lesz a hasonló eset. Méltóz­tassanak megengedni, de a községek belső éle­tével való foglalkozás és a rendellenességek idehozatala mégis csak kötelessége a képvise­lőnek, már pedig itt olyan dologról van^ szó, — és ezeket a sok vármegyei, itt ülő képvi­selőtársaimra tekintettel mondom el, akik mint szakemberek, látni fogják, hogy ezek olyan emeletes szabálytalanságok, amelyek­nek megtörténniök nem szabad. (Jánossy Gá­bor: El sem tudom képzelni ezeket, hogy meg­történhetnek! Mint vasmegyei ember, el sem tudom képzelni!) Majd hallani fogja a t, kép­viselőtársam. Az első választás tehát szabálytalan volt 64*

Next

/
Thumbnails
Contents